Összeszedtem magamat, és újra futottam. Még nem teszem hozzá azt, hogy “elkezdtem”. Ez majd akkor következik be, ha már sokadszorra futok. (Majdnem azt írtam, hogy “húzok futócipőt”. Ez csak akkor jelentené magát a futás, ha a gyalogláshoz nem futócipőt húznék.)... Tovább →

Megint eltelt egy hét. Tegnap, pénteken már reggel úgy éreztem, hogy lehetne szombat, mert én fáradt vagyok, és csak aludnék. Kedden este hazaköltözött a másik gyermekem is. Így valóban telt ház lett. Ezt nem csak a macska sínyli meg, hanem... Tovább →

A cicát tényleg megviseli, ha pár napra elmegyek. Természetesen örül, hogy újra itt vagyok, de kicsit agresszívabb lesz, mint egyébként. Megharap (csak jelképesen) és megpofoz (legalább egy odakoppintás erejéig), ha éppen nem tetszik valami. Valamelyik este, míg én néztem a... Tovább →

Megvolt a négy nap Ausztria. Fárasztó volt. Kezdtem azzal hétfőn, hogy egy órával elszámoltam magamat, így hamarabb keltem, pedig aludhattam is volna még egy órát. Autóval mentem, s nagyjából Győr vonalától esett végig az eső. Aminek örültem, mert végre lehűlt... Tovább →

Voltam a BP Büszkeség felvonuláson egy hete, szombat délután. Tudtam, hogy sokan leszünk, de ez az embertömeg, ami végülis felvonult, meglepett. És persze büszkévé tett. Előtte szóba került a munkahelyen, hogy megyek. Az egyik kolléganő hozzáállása nagyon meglepett. Nyitott, rugalmas... Tovább →

Múlt vasárnap kora délután feltűnt, hogy a macskát legalább egy órája nem láttam. Aludni általában a szobámban szokott és olykor az étkezőasztal melletti padon. Keresésére indultam. Utoljára a nagyobbik gyerek szobáját néztem meg, és már igen kíváncsi voltam, hova dőlt... Tovább →

Megint egy évvel idősebb lettem. Mármint kronológiailag. Amúgy nem tudom. Természetesen rajtam is meg-meglátszik az idő múlása, és igazából nem is teszek ellene semmit, ami a külső módosításokat illeti: hajfestés, smink, stb. Remélem, azért bölcsülök. Legalábbis igyekszek magamon változtatni, ha... Tovább →

2021. novemberében vettem a hűtőt. Bíztam abban, hogy neves márka, azaz csak jó lehet. Eddig az is volt. Hétfő este bevásárlásból hazaérve nyitottam az ajtaját, és meglepetésemre sötétség fogadott. Nem égett a lámpa, de az a led sem, ami azt... Tovább →

Ennek a betegségnek is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Vagy az immunrendszerem erős még mindig, vagy hatott az egynapos fekvés és a neocitrán, vagy csak beijesztett. Szombaton tényleg csak feküdtem. Nem is éreztem magamat topon. Bár az első... Tovább →

Csak összejött! Egy-két hete jutott eszembe, hogy elmaradt a “szokásos” tavaszi náthám. Hát most lett egy kora nyári valamim. Péntek reggel úgy ébredtem, hogy nincs semmi bajom, de mintha kaparna a torkom. Odáig eljutottam a reggeli menetrendemben, hogy megkávéztam, de... Tovább →

Ez a hét megmutatta, mennyire megbocsátó tudok lenni (mert nem szeretek haragudni tartósan senkire), és a megbocsátásomat ugyanúgy vissza is tudom vonni, mert rájövök, hogy a másik tényleg olyan, mint amilyennek megismertem két év alatt. Ez pedig a főnököm. Szerdán... Tovább →