- Ott ül.
Még mindig nem tudtam, kiről van szó. Végül rábámultam egy nálam fiatalabb, jóképűnek is mondható pasira.
- Arról a szemedet levedd! Tegnap beszéltük, hogy az ilyen típussal csak befürdessz, aztán hónapokig* ápolhatjuk a lelkedet – figyelmeztetett a kolléganő. – De az is igaz, hogy az idősebb férfiak meg nyerők….

* a ´hónapokig´ kissé túlzás, szerintem csak két-három hét.

Így voltam most is a boltban. Megláttam, leemeltem a polcról, a kosárba tettem és … megvettem. Régóta rágják a fülemet (mikor éppen ki), hogy vegyek kamerát. Mindig azt válaszoltam, ha lesz miért (azaz kiért), akkor megteszem. Most nincs kiért, de vásároltam egyet.

Nekem ez megy. Hogy ha valami eszembe jut, és 100 százalékban érzem, jó lesz az nekem, akkor megcselekszem. Legyen az vásárlás, valaminek a megvalósítása … vagy akár szerelem, amibe belevethetem magamat 100 százalékban.

Ha már gondolkodom, az jele annak, hogy nem is érdemes a dologgal foglalkoznom. Szerintem.

Az elmúlt hetek nagy (és újra) felfedezettje számomra Wass Albert. Eddig öt könyvét olvastam és egyszerűen lenyűgöz. Igazi spirituális ember. Legalábbis nekem ez jött le az eddig megismert írásai alapján.

Szeretem, ahogyan Erdélyt, Székelyföldet és az ott élő korabeli embereket ábrázolja. Fura, de szinte “otthon” érzem magam abban a közegben. (Már amennyire ezt lélekben megtehetem.) És vágyom oda. S arra is, hogy megtapasztaljam azt az összhangot, ami réges rég az ember és a benne élő természet között volt.

De vissza a könyvekhez! Bár leginkább tanulnom kellene (és teszem is), de csak letöltöttem Abe Kobo A homok asszonya c. könyvét. Mert egyszer hallottam róla – illetve mert a szüleim könyves polcán annak idején sokszor láttam, kezembe akadt -, és kíváncsivá tett. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy el is olvassam…

Nagyjából tudom a történetet (mert ugye elmesélték anno), de tudom, hogy így is működni fog a sztori. S aztán vagy írok róla, vagy nem.

Mindezt csak tájékoztatásként írom le.

Íme a sorban az első hét:

- Végigvettem az összes jelölt blogot a goldenblogon. Igaz, nem szavaztam, de ez most mellékes.

- Sikerült bevásárolnom az iskolakezdéshez. A kisebbik számára teljesen (most így tudom), a nagyobbik a jövő hét sikere lesz, mert ő már felsős.

- A munkahelyen is értek piciny sikerek: lezárólevelek megfogalmazásában egyre tökéletesebb vagyok.

- Egész ügyesen levágtam a kisebbik haját ollóval. Már 5 éve nem “fodrászkodtam”.

- Készült rólam egy fotó csak úgy, és nagyon úgy tűnik, másoknak is tetszik.

- Mikor a legnyúzottabbnak éreztem magamat, akkor kaptam egy bókot egy férfitől “szép sima az arcod” mondattal.

- Megtaláltam a notebookhoz kapott eredeti Windows XP telepítőcsomagot. (Köhöm-köhöm! Sikeresen eldugtam magam elől három éve…) Most újratelepíthetem a cuccost, hogy eredeti szoftverrel működjön a gép.

- Osztottam-szoroztam, elmélkedtem, filóztam, átrágtam magam az átrágnivalón, és végül meglett a konklúzió is.

Meglehet, nem jutott minden apró siker és öröm az eszembe (de legalább legközelebb azonnal vagy majdnem rögtön dokumentálom), de alapvetően remek hetem volt. Most is.

- Nem. Jó ez. Kit fog zavarni? – így a kisebbik.

- ….

- Csak téged. Meg Mamát, ha találkozunk vele.

Ugye nem olyan vagyok, mint az anyám?

Viszont a valóságot nem tudjuk kergetni, mert az VAN. Ott és akkor. Itt és most. Tehát …

Saját megjegyzés: számomra a siker az, hogy 3 nap múlva 6 éves lesz a blogom, és ugyanolyan lendülettel írom, mint amikor elkezdtem, csak bölcsebben. Mert ugye elkezdeni könnyű, de a fenn- és kitartás már kihívás.