Földrengés és szökőár. Megrázott és mégsem érintett meg a Délkelet-Ázsiában történtek. Megrázott nagyon, mert emberek haltak meg. Több, mint száz ezer.

S mégsem, mert a természeti katasztrófák nem véletlenül ott történnek, ahol.

A múltkor volt pont erről egy cikk az egyik heti magazinban. A természeti csapások miért történnek, vagyis hogy nem véletlenek. A földrengés például azt jelzi, hogy az adott területen élők túlságosan is az anyagi javak hajszolására fordították az energiájukat, nem pedig a szellemi fejlődésükre. Továbbá:” A földrengés célja, hogy az emberek megtapasztalják, milyen az, amikor önmagukért szeretnek vagy nem szeretnek minket, s nem az számít, kinek mije van.” A víz mellett élők pedig azt a feladatott kapták születésükkor, hogy a szeretetük és érzelmeik kimutatását gyakorolják. Ha ezt nem teszik, akkor a természet tesz róla, hogy megtegyék a jövőben.

Azzal, hogy megtörtént a tragédia, a Föld ezen területe rengeteg figyelmet kap és fog kapni egy darabig, így a spirituális energiák is ide összpontosulnak, ezáltal kiegyenlítődik a kibillent egyensúly. Persze az ott élő embereknek is sokat kell majd tenniük azért, hogy helyre álljon a sprirituális rend.

Egy érdekességet találtam a cikkben. A természeti katasztrófák törvényét rávetítette a magánéletben bekövetkező fordulatokra, illetve a lakásban megjelenő figyelmeztető jeleket említette. Minek a jele a fürdőszobában csöpögő, és elromlott csapnak? Lehet kettőt találgatni! vagy akárhányat. “Szerelmi-szexuális odafordulás testi vagy lelki oldalán tapasztalhatunk hiányosságokat” – írja. Nálunk a fürdőszobai csap rakoncátlankodik.

Versikém még jó régről. De milyen találó a mostani helyzetemet illetően. Jövőbe látás ??? (mert akkor, amikor írtam, per pillanat nem voltam szerelmes. Csak ihletett. De szerintem egész jól sikerült. Azért most már nem vállalkoznék versírásra. Maradok a bloggolásnál.

Most olvastam bele a tminfo egy újabb írásába. Mélyen érintett.

“A szeretet az erő jeleit kutatja. Azt nézi, hogy a másik mennyit jutott ez idáig előre, és nem azt, hogy mennyit kell még mennie. Mily egyszerű dolog mindig szeretni, és mily kimerítő dolog mindig csak hibát találni! … Mindig az érinti meg legmélyebben a másik embert, amit teljes szívből végzünk. Nem a testünk mozgása vagy az elménkben lévő szavak közvetítik a szeretetet. Szeretetünk a szívből egyenest a szívbe tart.”

Foglalkoztat a szeretet kérdése. Kicsit meg is vagyok hasonulva. Azt mondom, hogy szeretem a férjem. De nem mint férfit. Viszont azt is érzem, hogy nem tudom még korlátlanul szeretni. Vlmilyen gát vele szemben előttem, bennem van. S nem érzem a ő szeretetét sem, ami pedig elméletileg létezik. Vagy csak már nem akarok tudomást venni róla? Mi késztet arra, hogy eltávolodjam tőle? És mi vett arra rá annak idején, hogy elfogadjam őt, és szeressem?? Az utóbbi kérdésre valószínűleg a válasz: akartam, hogy vlki szeressen, és én is akartam ezért őt szeretni. Semmi szikra, semmi őrületes szerelem. S azt hittem, akartam hinni, hogy ez így elég lesz. Hát nem. …  vlmi megváltozott bennem, vagy én cserélődtem ki kompletten 7 év alatt (ahogy tudományosan leírják: 7 év alatt az ember teljes sejtállománya kicserélődik), s ezzel együtt eltűnt az a részem is, ami akarta ezt a kapcsolatot. Hát ez nem volt örök. …

Mi örök? Semmi és minden. … a szeretet. De akkor miért nem akarom már ezt a házasságot, és őt? Ha olyan egyszerű szeretni? Na, ezt mondja nekem meg valaki!

Dadogva

Kér
Kértem
Kértem a
Kértem a Sorsot
Kértem a Sorsot, és
Lettél Te.

Kap
Kaptam
Kaptam a
Kaptam a Tested
Kaptam a Tested, mely
Égetett.

Vár
Vártam
Vártam a
Vártam a csókod
Vártam a csókod, de
Hideg lett.

Harc
Harcolt
Harcolt a
Harcolt a Szívem
Harcolt a Szívem, és
Rájöttem:

Csepp
Cseppet
Cseppet sem
Cseppet sem bánom
Cseppet sem bánom, hogy
Szeretlek.

by me. 1994.02.02. 21.10.

Anastacia: To be left outside alone

Megvolt a tegnapra eső lelkizés is. Vagy minek nevezzem. Egyszerűen nem tudok mit tenni, csak mindent ráhagyok a férjemre. Most tényleg nála van a labda. Rajta múlik sok minden. Én csak abban hiszek, hogy minden a legjobbak szerint fog alakulni.

Most meg már tényleg előttem a nagy-nagy bizonytalanság. J. bemondta az unalmast. Az ő dolga. Az enyém meg az enyém. Én bevállaltam ezt az egészet, s mindent, ami velejár. A csalódást is, már ha lehet azt mondani, hogy csalódtam. Nem, nem …. Az élet megy tovább, az élet a lehetőségek tárháza…

Dec.27: Tegnap este megkérdezte a férjem – a Názáreti Jézus utolsó részének végét néztem éppen -, hogyan lehet az, hogy nem hiszek Istenben, a szellemekben pedig igen. Úgy tűnik, meglehetősen régen beszélgettünk már erről a témáról, mert ez nem így van. Hiszek Istenben, de nem az egyházak istenében. Abban az Istenben hiszek, amit Szeretetnek hívnak, aki / ami mindenkiben benne van, csak még messze vannak az átlag emberek attól, hogy ezt felismerjék. Szellemek? Hmm. Ezoterikus, spirituális gondolkodású vagyok, így létezésüket, ha lehet így fogalmazni, nem zárom ki. De számomra soha nem voltak fontosak. Most még úgy sem.

Még erről senkinek sem beszéltem, írtam. Még magam sem tudtam ezzel az élménnyel mit kezdeni, mert nem értettem. Az ősszel, tán október végén, jöttünk a férjemmel hazafelé az autóban. Egyébként is egy elég nyugis állapotba tudom magam helyezni utazás közben, de most vlmi különleges történt. A férjem kiselőadást tartott vlmről, ami a válási szándékommal volt összefüggésben. Én a belső nyugalmam megőrzésével (függetlenítés) voltam elfoglalva. Az egyik kereszteződésben piros lámpa miatt megálltunk. Ekkor elöntötte az egész testemet vlmi furcsa bizsergés (energia-özön), s majd szétrobbantam. Vlhogy végtelennek éreztem mindent. Ez az egész kb. 15-20 másodpercig tarthatott, s talán az ijedtségem miatt, ahogy rám tört, úgy el is illant. Ha nem is felejtettem el, de mivel nem tudtam hova tenni, így tovább léptem. Néhány napja az egyik medi alatt hasonló állapotba kerültem, mint akkor. Rájöttem, hogy ennek az állapotnak köze lehet a transzcendenshez.

Más. Tudom, hogy nem szabadna vele foglalkoznom, de most hideg fejjel tudok írni róla. 22-én kaptam L-tól egy mélt karácsonyi és újévi üdvözlettel. Ezzel nem is lett volna gondom, de az első mondatai egyike így végződik: mindig gondolok rád. Hát ez “kicsinált”! Ne, ne gondoljon rám, s még udvariasságból se írjon ilyet! …. fájni tud …

Megint más. Ma érdekes dolog történt. T, mint ugye már írtam, nem akar többet látni engem. Ma azonban összefutottunk. Ha nem is szemtől szembe, de láttuk egymást, tudtunk egymásról. Az első alkalommal ő tuttira tudta, hogy én megyek előtte a két gyerekkel. Én csak a hatodik érzékemmel sejtettem meg, mikor egyszer hátrafordultam s megláttam, hogy ő rejtőzik a kapucni alatt. S hagytam is annyiban a dolgot, hiszen tudom, hogy nem akar érintkezni velem. A második “találkozás” megcáfolni látszik ezt az állítást. Távolról láttuk egymást, én éppen a lépcsőházba készültem belépni. Ő 2-3-szor is megtortpant, miközben engem figyelt. Nem értettem, hogy mit akarhat, így meg sem álltam. Bár lehet, hogy csak szóban akarta kifejezni keserűségét, megvetését, stb.

Dec.26: Édes November. Rég nem láttam ilyen jó filmet. A végén még meg is ríkatott. Nem is nagyon tudok róla írni, pedig rendesen megérintett.

Délután a hastáncos zenémet hallgattam. Az egyik dal annyira magával tud ragadni. …

Mellesleg az elkülönülés törvényét gyakoroltam ma számítógépes kártyázás közben. A bizonytalanság felvállalását. Azt hiszem, erre ez a játék tökéletes. Észrevettem, hogy ha a nehezebb és kilátástalanabbnak tűnő lépéseket választom, akkor szinte pillanatok alatt befejezem a játékot. Ha azonban elkezdek kombinálni, filózni, agyalni, akkor legtöbbször megrekedek. Persze, a bizonytalan lépésekhez is szükség van egy kis logikára, de ez olyan, mintha ráülnél a hullámokra a szörföddel, és az visz magával, neked csak irányítanod kell a deszkát és meglátni a legközelebbi jó hullámrészt, amire átmehetsz. (nem tudok szörfözni, bár anno nearly 20 years ago, gyakoroltam, és addig eljutottam, hogy nem estem le a deszkáról és megtartottam a vitorlát a rúdnál fogva.)

Dec. 25.: Lassan összebarátkozom a kicsi lánnyal. Ma már haverok voltunk.

Azért mára jutott egy jó pasi. Ah! Csak a tévéből. Múlt este felvettem videóra a Kate és Leopold c. filmet elsősorban Hugh Jackman miatt. Egyébként is szeretem az ilyen romantikus, gyomor és mellkas szorongató, égető történeteket, ahol a szerelmesek egymásra találnak. Csak ott??? Hmm…. Oké, oké! Végül is most H.J.-t szeretném itt csodálni. Először az X-man (men?)-ben láttam. Azt nem tudtam, hogy ki az a pasas a szőrös arcával, karmaival, de éreztem (női 6. érzék ) ), hogy van benne vlmi. Aztán láttam a Swordfish-t, majd a Van Helsinget, s meggyőződtem arról, hogy az első megérzésem helyes volt. Nem csak jó színész, hanem nagyon-nagyon jóképű és vonzó férfi. ) Szóval délután ment a képernyő előtti nyálcsorgatás, sóhajtozás (micsoda pasi!). Szívesen lettem volna Meg Ryan helyében olykor-olykor.

Kicsit később …. : nos, megkaptam már a másik jópasis, romantikus-szerelmes filmet: Aludj csak, én álmodom!  Bill Pullmannal a főszerepben. Ahh! Most róla is kezdjek el áradozni?? Elég az, hogy a filmnézés közben jó párszor fel- és leszaladtak a hangyák a gerincemen (Legacy után szabadon), s jelent meg a gyomor- és mellkasszorító érzés. A film végén gyorsan kikapcsoltam volna a tv-t, nehogy még egy jópasis filmbe belebotoljak, de elkéstem. Elkezdődött az Édes November Keanu Reeves-zel. Úgy döntöttem, marad a videó, ha az éjszaka álommentesen akarok aludni.

Dec. 24.: Egész délelőtt, sőt míg el nem indultunk a szüleimhez, meg sem álltam. Főleg takarítottam, aztán fadíszítés. A délután és az este elég jól telt. A vacsora után jött az ajándékozás. Természetesen először a gyerekek bontották ki a meglepi csomagokat. A legnagyobb sikert a katonák aratták. A tesómék kicsi lánya mikor meglátta az új babáját, hát … azt látni kellett! Csak egy lány tud így örülni egy babának.

A gyerekek piszokul össze tudnak tartani. Tőlem, Aputól még tart a kicsi lány, de a fiaim szinte azt tehetnek vele, amit akarnak. Lazán beemelték az ágy mögé a sarokba, ahová ők is szerentek bebújni. A kiscsaj meg sem nyikkant, csak lesett ki nagy szemeivel az oduból.

A hangulatom egész jó. Azt tapasztalom, hogy nagyon kevés gondolat érint mélyen. Valahogy felszínesen karcolgatnak a stresszek és az érzelmek is. És ez jó!

Este, mikor rövid időre egyedül maradtam, szántam egy pár percet, hogy csendben a tőlem távol élő, számomra kedves embereknek egy-egy áldást mondjak és küldjek lélekben.

Dec. 23.: Hívott az Ikrem. Randizni volt. Kérdem, mi a keresztneve a pasinak. Azt hittem, padlót (járdát) fogok, mikor meghallottam a nevét. J. Ilyen nincs! Az Ikrem is azt gondolta, viccelek, mikor beleujjongtam a telefonba, hogy detto ez a neve a volt titkos levelezőtársamnak is.

O.K. Még semmi konkrét nincs közöttük, de ennyi hasonlóság az életünkben…

Ma sikerült megállnom, hogy ne üljek be egy netterembe. ) Pedig 5-10 percig keringtem körülötte. Hi-hi!

Egy órásnál láttam Swatch órákat. Olyanokat, mint amilyen nekem is van (a drága L-tól). Éppen pár napja nézegettem, hogy de-jó-lenne újra hordani. Kapva-kaptam az alkalmon és az egyik órásnál vettem is hozzá szíjat. Sajnos elemet nem tudtak adni. De ami késik, nem múlik. Mindig is imádtam azt az órát, bár elegánsnak nem mondható, hiszen színes. De kit érdekel, ha egyszer nekem tetszik! Annak idején fennen hangoztattam, miután L-tól megkaptam az órát: “ha azt akarod, hogy sokáig emlékezzen rád vlki, vegyél neki egy órát!” (Később olvastam egy Feng Shui könyvben, hogy nem szabad órát ajándékozni, ha mégis kapunk egyet, cserébe adni kell vlmit, akár egy pénzérmét.)

Abszolút nincs ünnepi hangulatom. Nem is érdekel ez az egész. Úgy vagyok vele, ha majd a fa körül leszünk, akkor majd ellep a nagy családi érzés.

Dec. 22: A Duna-tv-n egy nagyon kedves filmet láttam. Romantika, szerelem, happy-end, szóval minden, ami belefér. Egy olasz pasi is játszott benne. Azt hiszem, a mai napomra éppen elég is volt ebből a nemzetiségből. Olasszal kezdődött és olasszal végződött. Higyjem azt, hogy nem véletlenül? Ja, persze! Itt a gyakorlás ideje: hogyan tudom magam függetleníteni a múlttól!

Jó lenne, ha az Ikrem is megtanulná a TM-et. Csak hasznára válna. (Önös érdek: együtt mehetnénk bennlakásra. Jó móka lenne!) Elküldtem neki a D.C. könyvet, hátha …

Nos, itt a mai nap első és utolsó magyar nyelvű bejegyzése:

Kellemes karácsonyi ünnepeket

és

sikerben, egészségben gazdag

és békés boldog Újévet!

The Concert v.e. Black Celebration

Around me everything’s black
From their shoes to their caps
They have the ritual dresses on.

Today they are celebrating
In the dark the common feeling
Dancing to the music on and on.

They share the World of the Night
With believing in the Moonlight
Never forgetting the Black Sunshine.

A poem of mine, from the old-old time when black and DM were my favourite colour and band.

“The door has shut behind him. This story has finished. A new one begins. He started off towards the car that was already expecting him outside the gate to devour the kilometres in the brisky glittering countryside awaking in the sunshine. He got in and started it. He had decided long ago that he would not look back. What for?

The car left the town which has already wiped off the dream from its eyes and moved its limbs setting out bravely the new day.

In front of him the Plain lay. The ground hid its face in the whitish, creamy steam-pillow, it still was asleep. It had not been allowed to dream its calm breathing dream so far. The bird, the game and the human being blew a compulsory alarm, there is no runaway from being awake.

The trees standing about along the road leant sorrowfully over it, or did it seem so only for him?”

written by me, as well, in 1994.