Ja, mostanában álmodom. Persze, nem emlékszem az álmaimra. Csak tudom, hogy az éjszakáimat végig álmodom. Nem is tudom, hogy szeretnék-e egyáltalán emlékezni rájuk. Biztos, előjönnének reggel vagy a nap folyamán, ha szükségem lenne a mondanivalójukra. (húú, basszus, most jutott eszembe, hogy a mobilom már reggel lemerült, én meg nem töltöttem fel. Ráadásul le is vettem róla éjszaka a hangot, hogy ne zavarjanak senkit sem a jelzései. No, de most már nyomatja magába az energiát…)

Álmok. Szeretek szépet álmodni. Olyat, amire később is visszaemlékszem. A szép azt jelenti számomra, hogy nyomot hagy bennem. Még akkor is ha esetleg keser-édes az az érzés. Még a szomorú, zaklatott álmokat is szeretem, mert vlmire figyelmeztetnek. Néhány hete álmodtam utoljára emlékezeteset. Hmm! Tényleg emlékezetes volt. Hi-hi! Biztos, azért sikerült egy ilyen jellegű álmot beszereznem, mert Indy annyit emlegette a blogjában a … hmm … álmait. Aztán november elején álmodtam egy kedveset, de azt be is jegyeztem ide. Az ari volt. Nyáron vagy korábban volt egy halállal kapcsolatos. Hát, nem is tudom, volt egy időszak, amikor azt hittem, hogy meg is valósul. … No, mindegy.

JUDAS

Is simplicity best
Or simply the easiest
The narrowest path
Is always the holiest
So walk on barefoot for me
Suffer some misery
If you want my love
If you want my loveMan will survive
The harshest conditions
And stay alive
Through difficult decisions
So make up your mind for me
Walk the line for me
If you want my love
If you want my love

Idle talk
And hollow promises
Cheating Judases
Doubting Thomases
Don’t just stand there and shout it
Do something about it

You can fulfil
Your wildest ambitions
And I’m sure you will
Lose your inhi!
bitions

So open yourself for me
Risk your health for me
If you want my love
If you want my love
If you want my love
If you want my love

Judas – Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1993.

I FEEL YOU

 I feel you
Your sun it shines
I feel you
Within my mind
You take me there
You take me where
The kingdom comes
You take me to
And lead me through Babylon This is the morning of our love
It’s just the dawning of our loveI feel you
Your heart it sings
I feel you
The joy it brings
Where heaven waits
Those golden gates
And back again
You take me to
And lead me through oblivion

I feel you
Your precious soul
And I am whole
I feel you
Your rising sun
My kingdom comes

I feel you
Each move you make
I feel you
Each breath you take
Where angels sing
And spread their wings
My love’s on high
You take me home
To glory’s throne by and by

I Feel You – Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1993

DM: ENJOY THE SILENCE

Words like violence
Break the silence
Come crashing in
Into my little world
Painful to me
Pierce right through me
Can’t you understand
Oh my little girl

All I ever wanted
All I ever needed
Is here in my arms
Words are very unnecessary
They can only do harm Vows are spoken
To be broken
Feelings are intense
Words are trivial
Pleasures remain
So does the pain
Words are meaningless
And forgettable

Enjoy the silence

Enjoy The Silence – Martin L. Gore
Grabbing Hands Music. 1990

Martin L. Gore: IN MY TIME OF DYING

In my time of dying
I don’t want nobody to mourn
All I want for you to do is
Take my body home

Well, well, well
So I can die easy
Well, well, well
Well, well, well
So I can die easy
Jesus gonna make up
Jesus gonna make up
Jesus gonna make up my dying bed

Meet me, Jesus,!
meet me
Won’t you me in the middle of the air!?!
If these wings should sail me, Lord
Won’t you meet me with another pair?!?

In my time of dying
I don’t want nobody to cry
All I want for you to do is
Take me when I die

Húú, tényleg! Még nem is néztem meg, hogy az Oscar-díjak kiosztása hogyan alakult. … Be fogom pótolni.

Másik. Indy-bébi kivan. Szegénykém! Nem sajnálom, mert azzal nem megy semmire, csak megértem keményen. Anno voltam én is így. Fúúú! De hányszor! Remélem, egy egész életre ki is futottam azt a részt. Most egyben vagyok és így is maradok.

Megint más. Vasárnap reggel később bányászódtam elő a hálóból a medi miatt. A családom többi tagja már kinn zajongott, ami egyáltalán nem zavart. Aztán a ’repülésre’ került a sor. a nagyobbikomnak akkor vlhogyan élesebb füle volt a szokásosnál, és meghallotta, hogy zuttyanok “nagyokat”. Jött is befele a szobába kíváncsian. Látta, hogy törökülésben ülök a szivacson. “- Anya, Te mit csinálsz?” Nos, azt hiszem, egy ilyen helyzetben csak az igazat lehet mondani (mint egyéb alkalmakkor is!): “- Repülök! De most már menjél kifelé!” – vigyorogtam rá. A fiacskám csak mosolygott, és úgy mondta az apjának, aki a nyomában volt: “Anya repül…” Még hallottam, hogy kinn is pár mondat erejéig ez volt a téma: “anya repül, és úgy ül …., és ugrál …” Ennyi. Gondoltam arra, hogy majd szépen elmagyarázom a dolgot, de nem merült fel a ‘repülés’ kérdése a tegnapi nap folyamán. Magamtól meg nem feszegetem a témát. Ha kérdez, úgy is válaszolok.

Azt hiszem, lezárom a szavazást. Már nem emlékszem, hogy hány hetet jelöltem be a szavazat fogadáshoz, de már úgy gondolom, hogy jóval többen nem lesznek, akik voksolnak valamelyik mondat mellett.

Összesen 9-en szavaztak. És úgy tűnik, egy ember hasonló képpen szavazott, ahogyan a férjem is anno az én bejelentésemre reagált. Lehet, hogy ő járt erre, és szavazott?

Mi a francnak akar valaki engem önmagamtól megmenteni??? Teljesen felesleges. Csak én, csak is én lehetek az, aki megmenthetem saját magam. Mitől? A jövőtől? A jövőmtől???

Ott van a parasztbácsi esete (mindegy melyik népé a történet): történik valami rossz, sajnálják őt, de a paraszt legyint: ki tudja, lehet hogy rossz, lehet hogy jó, ami történt. (majd megkeresem és bemásolom az anekdótát). És mindig neki lett igaza: ami rossznak indult, jóként sült el. Szóval, ki tudja, mit hoz a jövő. Azzal, hogy lépek egy nagyot, és váltok, megbolygatom egy pár ember életét, minimum háromét. Nem lesz fáklyás menet. Ez van. És utána? Ez már csak a lehetőségek kihasználásán és a hozzáállás kérdésén múlik. Aztán … majd meglátjuk!

Nos, választ kaptam a levelemre, amelyet olyan nagy hezitálással írtam meg. Végülis nem tudom, mi a bánatért filóztam annyit a megírásán. Hmm. Mindenesetre a reagáló mél megérkezett, és semmi. Mit értek ez alatt? Hát, nem változott semmi. Ő ugyanolyan, mint volt.

Legfeljebb csak annyi történt, hogy most már világosan érzem azt, amit eddig csak sejtettem. Vlhogy nem az igazi… Valamiért kellett, hogy találkozzunk, és csak ennyi. És nem több. Marad az egyszerű barátság. És az tökéletesen elég.

Szeretem, ha rám néz, és szeretem nézni őt. Szeretem, ha a szemembe néz, s szeretek elmerülni szeme kékjében. Szeretem, ha megfogja a kezem, és szeretem, ha a kezem a kezébe simul. Szeretem, ha megsimogat, és szeretek hozzáérni. Szeretem, ha megölel, és szeretem, ha karjaimmal átölelhetem. Szeretem, ha megcsókol, és szeretem, ha viszonozhatom. Szeretem, ha a teste a testemhez ér, és szeretem, hogy így lehet. Szeretem, ha nevet, s szeretem, ha Vele nevethetek. Szeretem hallgatni, mikor beszél, és szeretem, hogy meghallgat engem. Szeretem hallgatni a szép szavakat, amit nekem mond, és szeretem ezeket kimondani Neki. Szeretem nézni, ahogyan él, mozog, cselekszik a világban, ls szeretem, ha együtt teszük ezt. Szeretem …