Hogy milyen fordulatos tud lenni az élet!!! … ugyan még nincsenek letisztulva a történések, de a jelenlegi helyzet alapján egész jól alakulhat a mai napom, s ebből következően a hétvégémet nyugodtan kezdhetem el holnap. Hurrá!!!

Hogy ebből a gondolatból tovább lépjek: egyelőre a fordulatok (főként kezdvezőek) a lényeget még nem piszkálták meg: a házasságom alakulását. Ezen a téren csodaszerűre várok. Könnyen, harc- és veszekedésmentes válást szeretnék, és ehhez várom a … fordulatot.

Erről már többször írtam. De ha egyszer újra és újra elém kerül a dolog, és megpiszkál, akkor nem tudom nem leírni a gondolataimat megint. Tudom, hogy minden ember egyedi, és nem egyformán gondolkodunk. Magamat nem látom húdeegyedinek, küllöncnek. Egyéb negatív jelzők inkább eszembe jutnak, mint pl. hanyag, szétszórt, halogatós, meg ilyenek. Erre ma reggel újfent megkaptam, hogy csak a saját fejem után megyek, nem követem az emberek 99,9 %-a által jónak és elfogadottnak tartottakat (lásd, húsvéti nagy készülődés, évi kétszeri nagytakarítás, három fogásos hétvégi ebédek, stb.). Szóval, makacs vagyok és öntörvényű.

Elvárások. Igen, elvárások teszik tönkre a kapcsolatokat. A miénket is. Kölcsönösen. Én is elvártam valamit, amiről úgy gondoltam, hogy idővel meglesz, és velem szemben is így tett a férjem. Pedig megmondtam neki: én nem vagyok egy nagy háziasszony, vagy így kellek, vagy sehogy. Nem tudom, meddig nyelte volna a békát. … Szóval a mi esetünkben is igaz: kettőn áll(t) a vásár.

Hétvége!!!! itt az idő egy kis depihez. … nos, a kezdő lökést ehhez ma már megkaptam. Most csak az a kérdés, hagyom-e, hogy sárba döngöljön a helyzet, vagy nem. Egyelőre nem engedtem a kísértésnek. Bár nem mondhatom, hogy hűű, de jól érzem magam.

Mindenesetre muszáj lesz tényleg eltöprengenem azon, hogyan kellene a hétvégékre kialakuló alvás hiányomat feloldani. Mondjuk úgy, hogy mindennap eleget aludjak. Osztok-szorzok, nem megy. Amíg a meditálást éjszakára és hajnalra vagyok kénytelen tenni, addig nincs hosszantartó alvás. És még jelenleg egyéb kellemes dolgokra nem is kell időt szakítanom. … jaj! … mi lesz itt???

Ez a hónap?!!! Hanyatvágtam magam most már végérvényesen. Ami a bloggolást illeti. Itt nyöszörögtem még január-február tájékán, hogy így a csillagporosom, úgy a csillagporosom (Álmodó Tejútnak becézte el, ami igen kedves tőle!!! ), milyen kevesen érdeklődnek felőle. Nos, azt hiszem, meg lett bűvölve. Igaz, kapott egy kis támogatás innen-onnan, és bár épp kezdett nőni a látogatottsága, így meg egyszerűen szárnyal. Én meg kész vagyok. Ez bizony nagy felelőség. Itt már komolyan kell tartani a színvonalat. … izé … Kell nekem nyafognom!

Na, azért helyre rándulnak itt a dolgok!

Most egy kicsit fellélegezhetek. Igaz, holnapra még maradt elintéznivaló, de az már inkább csak szaladgálós feladat. Semmi gondolkodás, semmi billentyű, egérmacerálás, képernyő-bámulás. Ahh! Ilyenre is szükség van olykor.

Aztán jöhet a hosszabbított hétvége! … na, most mosolygok igazán és örömtelin …

Egész délelőtt kis idegességből (vagy félelemből) eredő görcs üli meg a gyomrom. Pedig jól haladnak a dolgaim. Úgy tűnik. És mégis. Mint valami rossz előjel. Igyekszem nem annak venni.

Vannak olyan napok, helyzetek, amiket előre nem lehet kiszámítani. Ezek a dolgok úgy jönnek, hogy érezd: “Á, gyermekem! nehogy azt hidd, itt aztán minden simán megy!” Amolyan hátbaveregetősen adja elő. Én meg először igyekszem, mint a güzü, hogy helytálljak. Valamikor ez be is jön. És rendeződnek a dolgok. De valamikor csak az egyik sz-ből be a másikba. És hát, ugye, aki nem szokja a szántást, az bizony megviselődik egy kicsit.

No, most egy “B… m..!” hangzik el, és megkezdődik az erőgyűjtés a további sz-ből való kikecmergéshez. Már látom a szélét, csak aztán nehogy egy újabb adagot hajítson valaki a nyakamba….

Kicsit eltöprengtem, hogy miért kerülök kicentizett helyzetekbe, ha munkáról van szó. Nem csak az utóbbi egy vagy félévről van szó. Ez anno még a szüléseimet megelőző munkaidőszakban is megesett.

Lehet, hogy figyelmetlenségről is szó van. Meglehet. De szerintem imádom a pörgős tempót. Persze csak időszakosan. Mikor éppen halálra unom magam, gyorsan beszerzek egy gyorsanmegkellcsinálnikülönben-kicsúszokahatáridőből munkát, és máris helyére kerül minden. Aztán összeteszem a két kezem, hálát adva az életnek, hogy végre megint nyugalom van.

Mellesleg a sikeres munkavégeztével nem győzöm az őrangyalaimat áldani, hogy milyen jók hozzám.

Tegnap este a Duna-tv-n bámultam a tűzforgató ügyességét, mikor szemembe ötlött a kúszó felirat, miszerint megint történt egy földrengés Indonézia szigete mellett. Először azt hittem, hogy a karácsonyi műsort ismétlik és a felirat onnan maradt fenn. De aztán a nagy eszemmel rájöttem, hogy ha ki akarom deríteni, vajon friss hírről van-e szó vagy sem, akkor a BBC Worldre kell kapcsolnom. Természetesen már ott volt a nagy felirat: Breaking News… Ekkor már tudtam, nem tv-s bakiról van szó.

Gondolataim??? Egy amolyan világvége jellegű. Egy kép ugrott be: a békésen színházba ülő emberek, a színpadon gyönyörű produkciót előadó művészek és a közeledő tragédia. Nos, ez egy kicsit mindent ledegradált számomra. Csak egyre tudtam gondolni önző módon: minél több időt tölteni szeretteimmel. De… hát igen! Ott van az a “de”.

Húsvét volt… No, nem vagyok oda ezért az ünnepért. Valahogy nekem soha nem jött be. Talán, mert mint nő, egy rakat készülődés után (takarítás, főzés, sütés) otthon kellett ücsörögnöm szinte egésznap, és várni a nem létező locsolkodókat. Természetesen később már kicsit alakultak a dolgok, és délutánra, estére egy-egy program a haveri körrel be lett iktatva, ami persze javította az ünnepről alkotott (most nem jellemzem, de az előzményekből sejthető, hogy milyen) véleményemet.

Meg tudom számlálni egy kezemen, hogy az elmúlt 32 húsvét közül hány telt el számomra élvezetesen, emlékezetesen. Ugye, nem sok… Minden évben reménykedem eleinte, hogy na ezúttal más lesz. Tavaly nem reménykedtem, és tényleg más lett. Ez éven valahogy egyáltalán nem érdekelt a dolog. Hagytam, hogy kialakuljon. Persze, valamennyit készültem, ami a kaját illeti, és bíztam abban is, hogy legalább a hétfői napot nem otthon fogjuk tölteni. Félig így is történt. Viszont kaptam egy szabad délutánt, mert nem kellett elmennem a férjem barátaihoz “locsolkodni”. Miért? Ugyan ki szeret olyan emberekkel együtt bájcsevegni, akik a szemedbe vigyorognak, jópofiznak, a hátad mögött pedig felemlegetik az ezer éves részedről elszenvedett vagy inkább elszenvedni vélt sérelmeket. No, az ilyen kétszínű emberektől mentsen meg az élet!!!

Szóval, az egész hétvégéből ez volt talán a legjobb!!!! (megmenekültem ettől a látogatástól! )

Ezzel a képpel kívánok Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

Volt egy álmom ma hajnalban. Na, erre lehet azt mondani, hogy aranyos volt, és kedves. Maga a személy, akivel álmodtam, tette azzá. Nem, nem a Kedvesem volt a fószereplóje, de talán ő is jelen volt. A szívemben biztosan. Ott mindig is jelen van.

Vele álmodtam:

Maharishi Mahesh Yogi