Akkor ez most az utolsó bejegyzés augusztusig.

Bár még előfordulhat, hogy hétfő estig leülök a Páromnál a gép elé, de … önmegtartóztatom magam.

Mindenkinek szép július végét!

Még délután, a vásárlás előtt eldöntöttem, hogy este meggylevest készítek holnap délre. Így, mikor az evésre kerül a sor, finom hideg lesz.

A pénztárnál ügyesen elhajintottam a befőttes üveget. Életem első “balesete” egy boltban. Emelt fővel és pléhpofával égett az arcom a bénaságom miatt.

A meggyleves végül elkészült egy másik üveg magozott meggyből. S mivel szeretem látni a Kedvesem arcát, mikor egy-egy jól sikerült főztömet eszi, viszek is Neki egy befőttes üvegben.

Egész nap álmos vagyok, a fejfájás szélén, s a gyomrom sem tökéletes. Az élet apró örömei.

Nem tudom, mi van ezzel a wordpressel, mert csak cselesen működik most. Ha a gombokra kattintok, percek telnek el, míg történik valami. Ha url-t írok be, akkor pillanatok alatt feljön a kért oldal. Talán a hőség okozza? Van kánikula az interneten?

Ma reggel úgy döntöttem, hogy haladok egy kicsit a divat mentén. Vele. Vettem fekete hullámcsattot a széthulló hajamba és egy divatnyakláncot a nyakamba. Szép vagyok.

Azon tűnődtem tegnap, bámulva az előttem haladó két bronzbarnára lesült, kibontott hosszúhajat viselő, miniszoknyás csajt, hogy én miért nem tudok olyan lenni, mint ők. Valahol szeretnék, de ugyanakkor tudom, hogy mennyire távol áll tőlem ez. Pl. szoliba soha nem fogok járni, a napra nem fogok kifeküdni csak azért, hogy “egészséges” barna színem legyen. Nem fogok azért belepusztulni a hőségbe, hogy más megcsodálja hosszú hajam. Ami ugye jelenleg csak vállig ér, és már így is melegíti rendesen a nyakam. Bár én mutogathatom a nyakam, mert az speciel hosszú és szép ívű. Ezt még én is elismerem. A lábam hiába mutogatnivaló kategóriába tartozik, itt is a praktikusságot választom. Inkább egy rövidebb nadrág, mint a miniszoknya. Aztán a magassarkú szandálról ne is beszéljek! Bár remekül tudok akár 8-10 centi sarkakon szaladni a két kölyök után (néhány reggel ezt be is bizonyítottam), azonban, ha lehet, maradnék a földön. S így lemaradok arról, hogy nőiesebbnél szexisebb cipellőkben mutogassam az arra érdemes lábfejem és bokámat.

Így továbbra is a színekben élem ki magam. Tegnap vettem egy halvány rózsaszínű (remélem, nem derül ki, hogy halvány izé.) vászon 7/8-os nadrágot, aminek a szárai oldalt felhúzhatósan megkötősek. S ami legjobban tetszik benne, hogy flitterekből virágok és lepkék (ez utóbbira nem esküszöm, mert hajlamos vagyok a minták tovább álmodására) vannak kivarrva. 36-os ugyan méretben a nadrág, de … le akar esni rólam. A turis hölgy meg is jegyezte, illene már híznom. Többet kellene ennem, szerinte. Ja, meg ahogy elképzeljük. Pl. tegnap a melegben élni sem volt kedvem, nem még enni. Este 9-kor ugyan már éhes voltam, és bekaptam egy szeletet a kedvenc kajámból, de attól még nem leszek 2 kg-val több. Majd télen hízok, így döntöttem. Feltéve, ha az élet másként nem hozza.

S kutatásom eredményeképpen, sikerült a Metallica dal mellett letöltenem a Love Generationt is. Puszika nekem. Igaz, reggel jelzett az antispyware-em, hogy talált egy spy-t. Ennyit hátránya van a kutatgatásnak. De mióta csak a Firefoxot használom böngészésre, azóta jóval kevesebb ilyen jelzést kapok.

Napok óta piszkál a fejlécben található két figura ellentétessége. Amikor kitettem őket oda, valahogy nem is gondolkodtam, miért. Egyszer lementettem őket, s akkor éppen felhasználtam az angyalkát és a kisvillást.

Dorka hozzászólása emlékeztetett arra, hogy ma pont azon morfondíroztam, mennyire nagy a hajlamom az antiszociális viselkedésre. Amennyire jókislány és angyalka tudok lenni, annyira feszít néha a kisördög belülről. Ezutóbbi alkalommal szinte nem érdekel, hogy ki mit gondol, mennyire fog utálni a szavaimért, tetteimért, s mekkorát csalódik bennem. Csak az jár a fejemben olyankor: “hagyjon engem békén! ha nem tetszik, nem néz rám, nem foglalkozik velem, stb.”

Kicsit boncolgattam magam (amihez hozzá is olvastam). Az ilyen viselkedés nálam hosszabb folyamat eredménye. Egy folyamatosan gyűlő, elfojtott és le nem vezetett feszültség a jókislányos időszak semleges szakaszai alatt. Magam sem észlelem ezt, viszont egy idő után nem lelem a helyem. Vagy mély magam alatt levésbe menekülök, vagy kitörök, ha valami felbosszant vagy sarokba szorít. Ehhez elég egy rosszul elsütött mondat, egy minősítő szó, esetleg egy olyan élethelyzet, amire mindig is rosszul reagáltam. Ilyenkor válok antiszociálissá. Durva vagy nem, ez van.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy babát várok. Kb. 5-6 hónapos lehettem, mert még csak pici hasam volt. És lányt vártam, -tunk.

Régen láttam már a klipjét, s a dalt ugyanolyan régen hallottam. De jólesett ma.

Egy kis Metallica.

Barátságosak, kedvesek és könnyen ki lehet jönni velük

Természetüknél fogva béketeremtők. Diplomatikusak, tapintatosak, és szeretik a családjukat. Túlságosan kedvesek, és ezért vigyázniuk kell, hogy a saját érdekeiket is érvényesítsék, mert mások hajlamosak arra, hogy kihasználják vagy céltáblának használják őket. Szeretik a nyugalmat, és legszívesebben kihúzódnak a modern élettel együtt járó hajszából. Többnyire jól fejezik ki magukat írásban.

Előfordulhat, hogy szeszélyesek, ilyenkor legközelebbi barátaiknak vagy családjuknak kell visszafogni őket. Amikor a születésnapjuk negatív jellemvonásai kiütköznek rajtuk, olyankor bizonytalanok, túlzottan az érzelmeik hatása alatt állnak, és önmagukba fordulnak.

Ha valamit akarnak, akkor általában inkább megadják nekik amire vágynak, mert már ismerik őket annyira, hogy tudják jobban járnak, ha teljesítik a kívánságot. Máskülönben ugyanis elkeseredett háborúskodás veszi kezdetét, amelyből előbb vagy utóbb egyetlen győztes kerül ki – a 20-as!

Fő mozgatórugójuk és hajtóerejük, az akaratuk, és mindegy nekik, hogy milyen árat kell fizetniük annak eléréséért, amit akarnak. Akit viszont elfogadnak, ahhoz feltétel nélkül hűségesek.

Nyughatatlan jelleműek, találékony szelleműek, nem hagyják pórázon vezetni magukat. Nagy jövő előtt állnak, még akkor is, ha eleinte nehézségeik adódnak. Mindegyikük egyedi jelenség.

A hozzájuk illő foglalkozások: sikeresek lehetnek a statisztikusi, zenészi, titkári, könyvelői, irodai dolgozói, pénztárosi, énekesi vagy elemzői pályán.  

Ja, ja! Itt a blogom. Végre volt valaki oly kedves, hogy belinkelte az itporton az egyik cikkem alá, megkönnyítve a lustább olvasók helyzetét. Különösebb nagy ész amúgy sem kellett volna a megtalálásához. Igaz, akkor lett volna valójában kihívás megtalálni, ha eltérő álnév, becenév, nicknév alatt, mellett és felett írom. De így …?!

Csak egy picit bosszant a dolog. Csak egy icinykét. Miért? Hát először is: ez egy tök publikus blog. Az nem olvas bele, aki nem akar. Másodszor: minden csoda három napig tart. Eddig a legtöbb látogatót onnan kaptam, hogy karlsruhe a blogjában belinkelte a nálam talált nyuszikás viccet. Most szerintem közelében sem fog járni a látogatók száma az akkor ideérkezőkének. Hogy miért? Azért, mert az itport-ra nem blogolvasók járogatnak, s nagy ívben tesznek arra, hogy én itt mit hordok össze. Egy-két kíváncsibb idetéved, aztán majd megy tovább. Ennyi! Én pedig tovább osztom az észt, ahogy eddig.

Egyébként is most végképp nem zavar. Ebben a “minden mindegy, haljak meg!” hangulatban akár fejbe is lőhetnének…

“Ha egy csodát be akarsz engedni a jövődből, egy csodát el kell engedned a múltadból.”

Itt találtam : Napfény íze

Lehet, hogy csak én csinálok belőle magamnak problémát, amikor olyas valakinek akarom elmondani a véleményem, meglátásom, akit egy picit sem szeretnék megbántani. Meg nem akarok akadékoskodónak, pofátlannak és erőszakosnak látszani. Ma is szinte ezerszer (oké, túlzok) kértem bocsánatot szó szerint és burkoltan, amiért én valamit másként gondoltam.

Máskor meg meggondolatlanul és észrevétlen trappolok bele egy másik ember önérzetébe, és úgy járok-kelek benne, mint kiselefánt a porcelánboltban. És csak nézek tágranyílt szemmel, amikor a másik besértődik. Mert nem értem, hogy miért …