Igazi, meleg őszi nap. Felkerekedtünk, és ellátogattunk a közeli vadasparkba. Nagy adag séta, napfény, jóleső fáradság. És persze állatok.

A kisebbik gyártja a poénokat, aranyköpéseket. A legújabb:

Fut lefelé a köves úton, féltem, hogy újra elesik, és most jobban megüti magát, mint előtte alkalommal. Rákiáltok:

- Ne szaladj olyan gyorsan!

Hátraszól:

- Nem én rohanok. A lábaim.

Készült néhány kép. Talán feltöltök néhányat.

Eddig is hozott gyakran szórakoztató perceket a statisztikám, mostanában meg különösen. Kissé szájfélrehúzós, de vicces úgy magában.

Itt egy hasonló témájú beszélgetésrészlet, amit Vele (l.) folytattam a Google Talk-on:

“- Mostanában annyian keresik a blogomon ezt: “hosszú hétvége Prizs”. Nem tudom, miért. Én még soha nem voltam Prizsben. Azt sem tudom, hogy hol van.

- Ott, ahol Lndon és Rma.”

U.I.: ha esetleg nem pont így zajlott a párbeszéd, akkor a rossz emlékezőképességemnek köszönhetően sikerült ekként megörökíteni.

Most ez megy háttérzeneként a fejemben egész nap.

Megnéztem a képeket, melyek az idei versenyben részt vett playmate-ekről készültek. Egy biztos: mindegyiknek plasztikázott melle van. Vagy photoshoppal segítettek rá.

Meglehet, hogy a női irigység beszél belőlem, de eléggé lehangóló látványt nyújtanak. Bár én csak nő vagyok. A férfiaknak biztosan tapintható reakcióval reagálnak a pucér csajokra. Mindenesetre csak a legvégső esetben (mellrák miatt leoperált mell) tetetnék olyan izét a mellem helyére annak ellenére, hogy jelenlegi állapotában nem raknám kirakatba tudván, nem éppen a legformásabb. De inkább ilyen legyen, és egészséges.

Barátságban vagyok az őszi napfénnyel. Azt szeretem benne, hogy míg kel fel, illetve nyugszik le, nem bántja a szemem. Bátran engedhetem be a retinámon  keresztül a szempilláimon sárgálló fényt, s olyan ez, mintha adna közben nekem valamit.

Jövő héten kineziológushoz megyek. Bár nem mondom, hogy tökéletesen egészséges vagyok, de szinte csak egyetlen oka van a látogatásomnak. A kíváncsiságom. 

Péntek van. A hónap utolsója. Ma hamarabb végzek a munkahelyen. Remélem, délután pedig szép idő lesz.

Egyik hajnalon – egy zaklatott éjszaka után – álmában beszélt a kisebbik gyermekem. Azt mondta:

- Én csak játékból vagyok középsős, valójában kicsi vagyok.

Hallva mindezt anyai szívem összeszorult, és rögtön megsejtettem, itt valami lelki gond van. Ma reggel öltöztetés közben megkérdeztem tőle:

- Szeretsz középsős lenni?

Így válaszolt:

- Nem, én kicsi akarok maradni.

- Miért?

- Mert akkor nem fogok nagy lenni, és meghalni.

34 évesen kellett rájönnöm egy kolléganővel való beszélgetés során, hogy az általános alsó osztályában az egyik fiú szerelmes volt belém. Azért csúfolt, azért piszkált évekig, azért szúrta majdnem ki a szemem (nem röhögni! – tényleg így volt), stb. És még gimiben is volt szerencsém hozzá.

Milyen vitamint szedjek, hogy lássak is, ne csak nézzek?

Shakira – Underneath Your Clothes

Tegnap újra hallottam, s éreztem, meg kell szereznem. A gugliban most sem csalódtam. Oldalra is kitettem a youtube.com jóvoltából. Hallgassátok, szeressétek!

Szeretem az ilyen dalokat. Hallgatva őket tudom, hogy még nem veszett ki belőlem a romantika. És még szoktam álmodozni.

Csináltam egy tesztet itt, és e szerint én biológiailag 25 éves vagyok.

Még ha csaltam is, akkor is jól állok. Fiatalabb vagyok, mint a valódi életkorom.