Néha nem árt, ha végig nézem a szekrényeimet, és a felmérem a készleteimet. Úgy mindenből. Ugyanis hajlamos vagyok a felhalmozásra. Veszem, mert azt gondolom, hogy abból nincs, vagy kifogyóban. Aztán a helyre pakolásnál látom, hogy bizony van. Bőven. Így lesznek éves készleteim pl. tusfürdőből a gyerekeknek.

A felhalmozott papírzsebkendő mennyiség viszont két nap alatt jelentősen csökkent. Remélem, nem lesznek a gyerkőcök annyira koszosak, hogy ilyen ütemben fogyjon majd el a fürdést segítő.

Bolond vagyok! Megint hallgatom körbe-körbe ezt a dalt. Nem szabad. Mintha november-december lenne csak márciusi aktualitással. No, igen…

Délután hamar végeztem a munkahelyen. Kellett a napfény, a lazítás. Felültem a buszra, be a szomszéd nagyvárosba, ott meglátogattam az első plázát wc ügyben, majd végig ballagva a sétálón, betértem egy könyvesboltba. Megvettem Kipling Kimjét. Mert el szeretném olvasni, és mert kölcsön szeretném K-nak adni. Kedveli Kipling írásait, s talán ez hiányzik az olvasott művek gyűjteményéből. Felbaktattam a kigondolt parkba, leültem egy nappal szembeni padra, és olvastam. Elkapott az álmosság, és hogy felfrissüljek, meditáltam egyet. Furi módon mire végeztem, a körülöttem lévő padok üresek lettek. Hm. Tapasztalat. Elindultam vissza. Néhány boltba (ruházati) betévedtem, de nem vettem semmit. Majd az irányt a salsa óra helyszíne felé vettem. Először nem mertem, és kicsit bénáskodtam is, de végül mégis csak beálltam férfinek. A végére egészen jól ment. Csak aztán mikor nő lettem újra, voltam gondban. Mily könnyen meg lehet szokni az irányítást! Az óra végén rohanás a buszhoz, K-tól is csak futólag tudtam elbúcsúzni.

Rábíztam, hogy beszéljen a tánctanárral, aki végülis a táncklub egyik vezetője. A honlapról. Hiszen az ő engedélye is szükséges. Most hívott nem oly rég, hogy minden rendben, mehet az oldal. Húú…

Egyébként ahogy elmondta K. nekem, a többségnek tetszik a kezdeményezés. És az egyik srác még poénkodott is velem: enyhén utalt rá, hogy tudja, én csinálom a honlapot.

Nos, mániám, hogy nem akarom reklámozni a honlap tulajának és szerkesztőjének kilétét, azaz magamat. Szerintem a társaság nagy része nem is nézi ki belőlem, hogy ezt is meg tudom csinálni. Pedig…

Most meg beesem az ágyba. Lehúztam a rolót, remélem, lehetetlenül késő fogok felébredni.

A náthára fogom.

Állatokkal sem véletlenül találkozunk vagy álmodunk. Tegnap délután az ovi udvaron újra összetalálkoztunk a kis kormos nyakú-fejű énekesmadárral. Mi ismerősként köszöntöttük őt. Ugrált néhányat másfélméterre tőlünk, majd felszállt a kerítésre.

Ma reggel egy ragadozó madarat (ölyv, sólyom, sas) láttam elszállni felettem. Megbabonázott egy pillanatra, ahogyan nyugodtan és méltóságosan úszott a levegőben.

És álmodtam. K-val. Látogatóba mentem hozzá többed magammal abba a körfolyosós-gangos házba, ahol most is lakik. A másik irányban közelítettük volna meg az ajtót, de nem volt végig folyosó, hanem deszkás áthidalással oldották meg a két rész összekapcsolását. Valami okból le kellett venni a cipőnket, hogy át tudjunk menni a pallón. Levettem és kapaszkodva elindultam a másik oldalra. Közben láttam, hogy K. valakivel együtt körbe ment a folyosón, és tréfából kettőnk cipőjét elemelte, és nevetve vitte a lakásba. Ott, mikor beléptem, jó néhány ember fogadott rajta kívül. Ők is vendégek voltak. Azt hiszem, családtagok. Valami még történt, de arra már nem emlékszem…

Egyébként meg sorozatban gyártom a használt papírzsebkendőket.

Még Angliában kaptam az egyik francia csoporttársamtól egy Etienne Daho-s kazettát. Akkor nagyon szerettem hallgatni. Tegnap ráakadtam egy dalára a neten. No, igen, nem véletlenül voltam szerelmes a dalaiba.

Az egy dolog, hogy ne adjak mások véleményére, és ne hagyjam, hogy az formáljon, de talán mégis csak el kellene gondolkoznom azon, miért akar már a negyedik pasi elfenekelni egy-két hónapon belül. Ez részükről perverzitás, vagy én váltom ki ezt a fajta reakciót – hol ezzel, hol azzal?

Tegnapelőtt reggel a közeli boltban megláttam egy csinos,  kék színű ásványvizes palackot. Tele buborékos vízzel. Már akkor megtetszett, és gondoltam, alkalomadtán egyet beszerzek magamnak. Aztán ez az alkalom tegnap jött el. Oly céllal vásároltam meg, hogy jó lesz itt az irodában ivóvizet tárolni benne. E tekintetben elsősorban a főnökömre gondoltam, mert velem hozatja (ha eszébe jut) a női mosdóból a ivóvizet, ha éppen arra járok.

Hogy hol járt az esze, mikor fennen hangoztattam (legalább 5-ször), hogy miatta lett véve a bottiglia, nem tudom, de lebolondoztam, mikor munkaidő vége felé a kukából (no, igen!)  szedtem ki a palackot. Ugyanis miután kiöntötte belőle az utolsó két deci ásványvizet, egy mozdulattal a szemetesbe hajintotta.

Férfiak! – gondoltam egy nagy sóhaj mellett.

Úgy vagyok az alvással mostanában, hogyha lehet, akkor minél többet. Szeretnék. De majd…

Ma reggel a gyermekeim mosolya mellett olyan szépségek is okoztak örömöt, mint egy  énekesmadár pár ugrándozása az iroda ablaka előtti fán, ahol egy másik pár éppen fészket épít magának, munkába jövet egy rigó éneke, és az ovi udvarán tőlünk egy-két méterre magot kereső törékeny énekesmadár.

És ezt az idillt töri meg egy autó riasztójának éles hangja. (Kapcsold már ki!)

Sűrű heteknek nézek elébe, és ezt nem panaszként említem. Hiszen pont ezt szerettem volna: mozgalmas napokat!

S bennem van, hogy újra el kellene látogatnom a kineziológushoz. Nem tudom, miért, de elmegyek…

Az utóbbi hetekben egy termék vásárlásával bizton növelem a DMarkt forgalmát. Ma is megkérdezte az ismerős pénztáros csaj:

- Az előző nem volt elég?

Én pedig elkezdtem magyarázni, hogy még ki sem jövünk belőle, egyből megyünk vissza. Be. Így vagyunk mi mostanában a köhögéssel és a lándzsásutifüves köhögéscsillapítóval.

Vagy a maximalizmusom, vagy a kezdődő kockafejség jele, hogy délelőtt hazarohantam (5 perc busszal és vissza 25 perc gyaloglás), hogy FTP-vel kivegyek a salsás honlap egyik fáljába rosszul beírt kódot. Hiába itt a netfelületen történt a rontás, de lebénította az egész wp rendszert, és ki a búbánat bírta volna ki, hogy legalább 10 órát nem megy a honlap. Én nem.

Ha már otthon jártam, magammal hoztam a fényképezőgépet, hogy a wc ablakából lefotózzam a gyönyörűen sárgálló aranycserjét és a rózsaszín virágok özönében pompálló nemtudommilyen fát.

Tele vagyok, mint a déli busz, így ebéd után, és úgy egyáltalán vágyom sok-sok pihenésre. Amit szerintem egy pénteki szabiban ejtek meg. Még a csütörtökben is gondolkozom….

Minden nap hoz valami újat. Valami érdekeset. Nem unatkozom. Sőt! Jól elszórakoztatom az egom, és ha ő örül, akkor a bennem lévő Önvaló is örül.