Egymás után két délutáni kollegiáris összeröffenést hagytam ki. N i n c s k e d v e m közöttük üldögélni, és jópofizni.
Ehelyett anyuka voltam és vagyok. Inkább most ez.

Ma is sikerült előbbre lépnem. Ha az elhangzó mondatra gondolok, hogy újabb és újabb tanulnivalót kapok, és gyors a fejlődésem (magamhoz képest természetesen), akkor csak mosolygok, és ellenállhatatlan nevetés jön rám. Meg az is, hogy az új menydörgéssel és viharban születik.
A(z) (egyik) hozott csomagot ma letettem. Hagyományozom a múltra, az előző életemre. Pá-pá!
Ma már azokban a dalokban is a boldogság hangját hallottam meg, melyek addig a fájdalomról, szomorúságról énekeltek nekem. Azt hiszem, valóban történt egy és más odabenn.

Ja, és növekvőben van egy pattanás az államon.

Szerelmesnek lenni finom dolog.

Dög unalmas nap a munkahelyen. Jó részt zenét hallgattam, és felpakolt lábbal bámultam ki az ablakon.

Nem hiszek ma már abban, hogy a töltöttkáposzta felmelegítve is jó. Bár van egy-két férfi a volt pasijaim között, akik újra megdobogtatnák a szívem, ha újra találkoznék velük, de egyikkel sem tudok elképzelni egy új kezdetet. Csak egyetlen volt olyan, akivel évekig kerülgettük egymást, míg végleg le nem zártuk a köztünk levő valamit. De már vele sem.
Most kettő ilyen újra egymásra találás is van a környezetemben. Örülök nekik, és … és.

Ahogy F.M. is mondta tegnap nekem spirituális lelki segély gyanánt, a dimenzió kapui most nyiltak ki számunkra: Neki és nekem. Nem tudom, hogy újra meg fognak-e nyílni a jövőben. Hiszek az itt és mostban, a holnap az már holnap van.
Ha időtlen a kettőnk varázsa, akkor bármikor a jövőben élni fog kettőnk közt. Ha nem, akkor talán tényleg nincs vesztenivalónk.
Nem félek a holnaptól, a szabadságtól. Csak a hiányától. Ahogy vágyom majd a keze érintését, a hangját, a nevetését, az ölelését.

- Még soha nem volt dolgom ilyen furcsa lánnyal, mint te.
Kéz a kézben ballagtak a sötétedő város egyik kanyargós utcáján. A lány hirtelenjében nem jutott szóhoz az elhangzó kijelentés miatt, aztán mégis megkérdezte:
- Hogy érted azt, hogy furcsa?
- Nem is tudom – válaszolta a fiú. A lányt azonban piszkálta a “furcsa” szó. Bár már másról beszéltek, amikor újra csend lett köztük, előhozakodott a kérdéssel:
- Miért vagyok szerinted furcsa?
A fiú először nem akart válaszolni, és úgy tett, mintha nem tudná, miről lenne szó. A lány nem hagyta annyiban, meg szerette volna tudni.
- Talán arra értettem a furcsa szót, hogy azok után, amik köztünk történtek az elmúlt hetekben, te arról beszélsz, milyen jó barátok is lehetnénk.
- Mert így is gondolom. Veled szívesen bebarangolnám az egész országot, Európát hátizsákkal, gyalog, biciklivel, bármivel, mert tudom, hogy nagyon élvezném. Te vagy az egyetlen, akire rá merném bízni magam, mert tudom, minden pillanat élmény lenne. Egyre gondolunk, egyet szeretünk, egynek örülünk, és ugyanazon nevetünk.
És visszagondolt arra a találkozásra, amikor összefutottak a fiú egyik barátjával. Álltak hárman az utcán, a fiú és a lány nevetgéltek a barát azon kijelentésén, milyen öröm boldog embereket látni. Mindketten ugyarra gondoltak, de a fiú mondta ki először:
- Akkor szólj, ha látsz ilyeneket!
- Én is ezt akartam mondani – szólt a lány, de már fuldoklott a nevetéstől, és a fiú is csatlakozott hozzá.
A barát nézte őket, és láthatóan nem értett semmit, de minden kérdést lenyelt.
Csak ők tudták, mennyire abszurd a “boldog” szó kettejüket illetően. Mert minden együtt töltött percük kettősségre épül. Az együttre és a különre. Arra, hogy bármennyire is összhangban táncolnak, örömtelin és együtt, de jön a dal vége, és ott lesz a külön.
A táncukban már egy ideje benne van a külön fájdalma.

‘I Have found
An answer
I don’t think you don’t care
Just you laugh
‘Cause you’re loaded
And things are different from there‘

(Deacon Blue – Loaded)

A laptop előnye, hogy bárhol a lakásban, hátránya, hogy ha ágyban, akkor egész nap és tévé mellett.
Így most kiköltöztem a konyhába, talán valami hasznosat is csinálok ma. No, nem főzésre gondolok.
Például van egy meghívásom délutánra. Babalátogatás. Nem vettem semmit. Teljesen máshol jár az eszem már napok óta.
Majd kitalálok valamit. Hátha nyitva lesz egy kisbolt, ahol … Van is egy tippem, remélem, bejön.

Sokáig aludtam. Ritka az ilyen. A felettünk lévő lakásból leszűrődő zajokra ébredtem. Máris zenét keresek a fáljmegosztóval, mert valaki éjjel a Deacon Blue-tól szeretett volna dalokat a blogomról, és ez eszembe juttatta, mennyire bírom a zenéjüket. …és most megszólalt az első letöltött dal (Real gone kid) … igen, igen … nagyon ott van.
Van-e kedvencem? Több is: Ship called Dignity, Bound to love, Twist and Shout, I’ll never fall in love again, stb.
Ja, ja, ja. Ma DB napom lesz.

Vajon hány tökéletes létezik egy ember öltő alatt?

Azt tudom, hogy egy tökéletes után jöhet egy másik, de vajon a másik után jön e egy új? Most nehéz elképzelni, de a statisztikára alapozva …

A régit le kell tenni, hogy az új átvehesse a helyét. Az új élet érkezhet, születhet mennydörgéssel és viharral.
Még két hetet kérek az újtól…

Izzadtunk. Csorgott mindenkiről a verejték. Az okosabbja, azaz a tapasztaltabbja (mint én) ásványvízzel felszerelkezve jött órára. Ahogy szoktam, egy másfél literessel. Megkérdezte az egyik srác: – Ilyen sok kell neked?
- Majd meglátod, hogy kell az nekem! Meg egyébként is, én két órát táncolok végig – feleltem.
És így is volt.
Az órák szokás szerint fantasztikusak voltak, egyedül a k.b.sz.tt meleg csökkentett az élvezeten. Na igen, nyár van…

Hülye kódok, meg jelszavak! Igencsak hátrányos, ha ritkán kapcsolom be a mobilom, azaz mindig elérhető vagyok. Így, amikor egyszer kikapcs, akkor nincs bekapcs, mert nem jut eszembe pin kód. Most már a puk kódot kéri. Én meg azt sem tudom fejből! brühühü!

Választhatok: vagy haza bumlizok puk kódért, vagy hagyom a fenébe, és elérhetetlen leszek x ideig. Kb. 24 óráig.

Nem tudom, mit változtattak meg a 2.2-es wp motorján, de a spam-petézők jönnek, és pete lerakás nélkül mennek is tovább. A spamfogóm – hála a jó égnek! – unatkozik.

Borsó meg a héja.

Egy film jut eszembe. Átkozott boszorkák. Vagy Wass Albert A funtinelli boszorkány c. műve.

Boszorkány, aki nem öl, de …

Deja vu történet kerülget.

Vajon a szeretet mindent legyőz?