Délelőtti sütés-főzés. Pihenés. És most készülődés az estére.

Jöhet 2008!

A hajnali felriadásom és vissza nem alvásom előtt azt álmodtam, hogy kétszer is férjhez mentem. Elsőtől el is váltam. A második esküvő amolyan érdekházasság volt, szinte azt sem tudtam, ki a vőlegény. Anyám és a leendő anyós intézett mindent, nekem csak a szertartáson és a körítésen kellett (volna) megjelennem. Még a főpróbára sem mentem el – de valami félreértés folytán. Egy szóval csináltam a dolgokat, mert arra kértek. Talán az igent is kimondtam, de arra nem emlékszem.

Május:

Egy újra kezdés még belefért, de a hónap végére kiderült, még sem megy.

WC-javítás is lehet kaland. Most inkább nem részletezném.

Június:

Az asztali pc felújításra szorult. Az egyik kedves jóbarátom segítségét ajánlotta, mit ki is használtam.

Netszolgáltatót váltottam.

Vele pedig először voltam evezni, és gyönyörű napunk volt.

Majd két hét nyaralás a horvát tengerparton. A családdal.

Július:

Élveztem a nyarat, és közben megadtam az esélyt egy másik pasinak. Én igyekeztem…
Őt pedig kitiltottam az életemből nyár végéig. Titokban pedig Róla álmodoztam…

Egy hét Balaton és töménytelen tánc.

Forróság.

Augusztus:

Rám tört a nagy sportolási láz. Szobabiciklizés, aerobik és tánc.

Az új pasi kiharcolta magának, hogy kitegyem a szűrét.

Szeptember:

Látogatásom F.M-nél.

Egy lagzi, amiből ellógtam salsázni.

Bebizonyosodott újra, hogy nem tudunk úgy egy társaságban lenni, hogy ne keresnénk a másik társaságát, ne vágyjunk a másik érintésére.
Együtt töltött szombatok, majd varázsos éjjek.

Volt férj belém vágta az ideget. Azóta felejtős a dolog.

Október:

Óvatosan, szinte láthatatlanul újra egymást választottuk. Történnek csodák.

Eladtam a volt férjnek az ingatlanrészem.
Egy rágófoggal kevesebb van a számban. Nagyon fájt, és kihúzattam.

Új sablonokat kaptak a honlapok.

November:

Új tárhelyet kapott mindkét doménhez tartozó oldal.

Megtudtam, hogy jövő nyártól nem lesz meg helyben a munkám. Vagy költözöm vele együtt, vagy keresek máshol munkát.

A salsás honlap és a hozzá kapcsolódó részek felkapottak lettek. Velük együtt én is. … vigyor …

December:

Elmúltak a kétségeim Vele kapcsolatban. További szép hétvégék. És az első hosszú hétvége együtt.

Készülés Karácsonyra.

Most pedig szilveszterre…

Hát kb. ennyi. Ha kihagytam valamit, akkor az azért volt, mert a blogban se írtam meg.

Másodszor néztem meg a Macskafogó kettőt. Hm. Másodszorra meg is valósítottam azt, amit előszörre nem sikerült. Belaludtam. A film középső harmadát végig szundítottam.
Számomra egy-két poént adott a mozi, illetve a záró dalt, ami egyre jobban tetszik, és szeretném nagyon.

Talán nem tűnik utánozásnak, inkább csak ötlet átültetésnek hívnám, ha valami hasonló éváttekintést csinálok, mint Zoli a blogján.

Január:

…. melyet akár össze is kapcsolhatnék a februárral. Érzésekben és hangulatban szinte mindkettő ugyanúgy telt. Új munkahely és új férfi az életemben. Utóbbi esetében: mégis kettő közt vergődtem. Aztán szépen lassan ráébredtem, hogy egy kincs akadt az utamba, amolyan gyémánt féle, mert óvatosan kell vele bánni. Tűz közelébe nem szabad vinni. De erre csak nyárra jöttem rá.
Tapasztalgatom a saját tárhely dolgait, mivel már csak magamra számíthatok ilyen téren.

És rájöttem, remekül tudok összeszerelni bútorokat – egyedül. Mondjuk, bennem kétség sem volt efelől…

Február:

Lásd januárt. Egyébként pedig farsangokra készültem. A sajátomra varrással, díszítéssel.
Bepöttyösödött mindkét gyermek.

Március:

Az első napjait senkinek sem kívánom. Itt kezdődött egy vergődés, melynek a hullámai csak az év utolsó hónapjaiban csendesedtek le.
Márciust összeköthetem hangulatában áprilissal. Csak egy mondat jut eszembe: se veled, se nélküled.

Egyébként pedig mobilszolgáltatót cseréltem. Rendeltem új monitor a szgéphez.

Kitaláltuk a másik honlapot. És meg is valósítottam. Beindítottam. Egyik dolog, amivel eddig csak sikerem volt.

Újra találkoztam egy régi-régi jóbaráttal. Vagyis csak most vált igazán azzá. Jóbaráttá.

Április:

Pasi téren lásd a márciusban írottakat!

Nem mellesleg örültem, hogy korán érkezett a tavasz.

Vettem egy laptopot. Ma már részemmé vált. … mosoly…

Folyt.köv…

Egy időben foglalkoztam a feng shuival. Tőle vártam megoldást az életem zökkenőire. Igyekeztem a leírtaknak és a józanságomnak megfelelően alakítani az akkori lakásunkat. A színekkel és az egyéb dolgokkal (égtájak jelentése) nem volt gondom, el is tudtam fogadni ezeket. Azonban a szimbólumok, tárgyak, állatok jelentésével, jelentőségével nem tudtam mit kezdeni.
Miért gondoljam azt, hogy a teknős vagy az elefánt az azt jelenti, amit? Vagy ha három kínai pénzérmét hordozgatok piros szalaggal összefűzve a pénztárcámban, akkor az azt eredményezi, hogy több pénzem lesz?
Persze az erős hit mindent lehetségessé tesz!
Aztán a napokban jöttem rá, miért is éreztem ezeket a dolgokat faramucinak. Ha a családi kötelékeket szeretném erősíteni, akkor a megfelelő helyre tegyem ki a gyerekeim, szüleim fotóit. Ez mind rendben. Ebből kiindulva más területeken és témában is a saját szimbólumaimat használjam. Ha nekem a szerelmet egy vörös rózsa fejezi ki leginkább, tegyem azt ki a szerelem sarokba. Ha a gazdagságot számomra az arany vagy egy drágakő fejezi ki, akkor vagy ilyen ékszereket tartsak a gazdagság helyén, vagy azoknak a fotóit, képeit. És így tovább…
Azaz ajánlatos személyre (önmagunkra) szabni a feng shuit is, mert így nagyobb hatást érünk el.

Ma már nem törődöm a feng shuival, legfeljebb a fő alapelveit alkalmazom: pl. legyen mindenhol rend, mert … rend a lelke mindennek.

Egyébként a fentiekben a Titok c. könyvben olvasottak erősítettek meg.

Hát… a kedvenceim voltak. Ma este a storytv-n elkaptam egy róluk szóló műsort.

Az egyik szívesen hallgatott daluk:

Most jövök rá – igaz, nem volt nehéz -, hogy a mai pop muzsikából teljesen hülye vagyok. Azt sem tudom, mire táncolnak a tinik a dance partikon. Utánképzés beindítva…

Ugye van a salsás honlap. S kezd terjedni a híre a neten, mint a bozóttűz a Szaharában (?). Szóval, innen is, onnan is ráakadnak, kilinkelik. Így történt ez most is. Rákerestem a linkelő honlap gazdájának a nevére a hírhedt közösségi portálon (legalább ilyenekre alkalmas). A felhozott nevekből jó ráérzéssel egyből az illetőre kattintottam. Majd miután megbizonyosodtam, valóban ő az, akkor megnéztem, kik kapcsolnak vele össze. Hátast dobtam – úgy képletesen. Nem is kevesen. Igaz, nem közvetlenül, hanem a néhány ismerősömnek valamelyik ismerősének az ismerőse, ergo másod közvetve.
Még olyan is kapcsol hozzá, akinek szinte semmi köze a salsához.

Együtt töltött nap. Semmit sem csinálós. Összebújós, szeretkezős és táncolós. Míg ő szundított, én olvastam, és ébresztgettem, mikor már úgy gondoltam, eleget álmodott.

Tegnap jégkoriztam. Egész jól ment, s ezen meg sem lepődöm. Vannak dolgok, amik, ha beleivódnak az emberbe, akkor onnan soha ki nem törlődnek. Mint pl. a korizás.

Este egyedül, csendesen, dallista összeállítósan.

Majd fél tizenegykor neki támadtam a szekrényemnek, hogy helyet csináljak a felesleges, nem használt holmik eltüntetésével, kiszeparálásával. Van már remény…

Reggeli ébredés, és folytattam a dallista kiegészítését. Már a fővonulat kész.

Mai program? Szívem szerint lustálkodás, könyvolvasás, ebédfőzés, ezerrel a semmittevés. De a kölykökre is gondolnom kell…