Az egyik volt pasimmal álmodtam. A két gyerekkel bekopogtattunk a lakására – nem is tudom, miért. A lakás már jóval nagyobb volt, mint anno. Mintha megvették volna szomszédos lakást is, és egybe nyitották volna.
Az ex nem nagyon foglalkozott velünk, inkább a dolgával törődött. Viszont ott volt az apja, akit soha nem láttam még. Elég kedvesen fogadott bennünket, mintha azt gondolta volna, hogy még mindig közöm van a fiához. Mivel láttam, hogy különösebb dolgunk már nincs ott, elbúcsúztunk. Az apuka barátságosan invitált, hogy máskor is szívesen látnak bennünket.
A lépcsőházban eszembe jutott, hogy még wc-znem kell. Benyitottam újra a lakásba, ami viszont már olyan volt, mint annak előtte (legalábbis az álmomban így gondoltam). Csend volt, és én halkan kerestem a mosdót, hogy a volt pasival ne kelljen újra találkoznom.

Kb. ennyire emlékszem.

A következő álmomban pedig összetörtem egy telót. Úgy, hogy a két kezembe fogtam, és ellentétesen megcsavartam. Persze, dühömben tettem, és próbáltam visszacsinálni az egészet, hogy a tulaja ne vegye észre a törést. Már azt ígérgettem magamban, hogy veszek neki egy újat.

S milyen jó dolgok történtek a mai napon?! Ó, volt olyan is! Egy reggeli sms boldog mosolyt csalt az arcomra.
Annak ellenére, hogy a munkám most egy nehezebb szakaszába érkezett (új feladatok, új hely elfogadása), még sem tudom sötéten látni a helyzetet. A kollégák egy részén érezni a rossz hangulatot emiatt, s ebből egy kevés rám is ragad, még sem tudom sötéten látni a dolgokat. Valami mélyen megbúvó, nyugodtabb pillanatban előtörő optimizmus van bennem, s csak pozitívan láttatja velem a jövőt.
Ma egy újabb olyan oldalra akadtam, ahol … yessss!… egy rakat salsa muzsikát találtam – s nem csak meghallgatásra. Megszereztem azokat az albumokat, melyeket már egy ideje vadászom. Így 12 Gigánál tartok… itt a laptopon. A külső merevlemezen még ennél is több. Persze, nem tudom meghallgatni az egészet, de jó, ha van egy terjedelmes gyűjteményem.
Egy szóval, a mai napról annyit: minden jó, ha jó a vége.

Soha nem csináltam még ilyet, és ma kétszer megtörtént. A bevásárlókosárban hagytam egy-egy dolgot, amit kifizettem.
Reggel egy túrórudit, most délután pedig egy doboz fagyasztott bagettet. Még a reggeli történést megértem, hiszen a rudi elég kicsi ahhoz, hogy ne vegyem észre a kosár alján, de egy dobozt hogyan lehet otthagyni egy bevásárlókocsiban???

És … igen! Visszakaptam a régi fodrászom! (Így teljesüljön minden kívánságom, szoktam volt mondani.)
Ő a kezdet és a vég, ami ezt a jelenlegi hajszínemet illeti. Ő alkotta, és most ő is fogja visszavarázsolni az eredeti színvilágát.
Tegnap este beszélgettem Sz-vel, és felvetette azt az elméletet, hogy azért jött rám a barnulási vágy, mert már kezdek igazán önmagam lenni. S azt hiszem, igaza van. A félig szőkeségem segítség volt a változások felgyorsításában, de ahogy mondani szokás: a mór megtette kötelességét, a mór mehet.
Ő szerinte pedig barnán még … hm… tüzesebbnek látszom. (Megmutattam Neki egyik régi fotómat.)

Az új gépnek vettem lakóhelyet. Egy tokot. Azt hiszem, jól érzi magát benne.
Annyi funkciója van a masinának, hogy győzzem megtanulni és helyesen alkalmazni.
Ma reggel pl. az automatikus önkioldót teszteltem, mert egy szexis fotót akarok küldeni Neki. Igaz, egyelőre fej nélkülit sikerült alkotnom, de szerintem így is elég lesz.
…s most jót mulatok magamban, mert felrémlenek előttem azon férfiak reakciói, akik látták az összegubózós fotóm (amin szinte csak a két csupasz alsó lábszáram és a térdeimen nyugvó két karom látszik). Szinte mindegyik azt gondolta, hogy meztelen vagyok rajta, pedig …

Na, szóval a fényképező gépnél tartottam. Imádom, hogy 18-szoros a zoomja. A pénteki ünnepségen is remek közelített fotókat készítettem a kisebbikről.
Mindig úgy szerettem embereket fotózni, hogy azok nem vették észre. Egy ilyen optikai zoommal, azt hiszem, menni fog.

Sokat várok magamtól. Hogy erős legyek – lelkileg – mindig minden szituációban. Ha nem megy, csalódom magamban. Miért csinálom ezt, kérdem. Csak én vagyok ilyen hülye, kesergem. Ő azt feleli erre:
- Nőből vagy.
Nem hiszek neki, mert igazából fogalmam sincs, milyen a többi nő. Nem foglalkozom velük.
Aztán az élet mégis Őt igazolja. (A bizonyíték házhoz jön.) Tényleg más nő is produkálja azt, amit én.
Elég vicces.

Úgy döntöttem, hogy újra barna leszek. Visszabarnulok. Még a folyamat módja kérdéses. Ezt, azt hiszem, a fodrászomra bízom…

Belegondoltam, hogy több mint három és fél éve írom a blogomat. Nem sok mindenben voltam még ennyire kitartó…

Most kevesebbet, ritkábban, és kicsit másként. Mert az energiám, figyelmem osztódik többfelé, és meg is változtam.

Alig férek a bőrömbe örömömben, ha rágondolok, hogy ma kezemben tarthatom végre az új fotomasinámat. Márkahű maradtam. Viszont kicsit jóval többet tud, mint a régi, amit nagyon megkedveltem az elmúlt két évben. De már szerettem volna valami újat…

A toroknyavajám miatt két hetet kihagytam, s szinte nem mozogtam semmit sport gyanánt. Rájöttem, hogy hiányzott. Jól esett tegnap futni, bár inkább csak kocogtam. Futottam mezőn is, s bár eltrappolgattam volna ott még egy darabig, a kisebbik gyermekem, aki elkísért biciklin, a visszafordulást szorgalmazta.

Múltkorában beszélgettem a sportolásról a tesómmal. Mindketten sporttagozatosak voltunk általánosban. Ennek a 4-6 évnek tudjuk be, hogy mindig megvan az igényünk a rendszeres mozgásra. S ha bele fogunk a sportolásba, akkor olyan is a hozzáállásunk. Nem félvállról vesszük vagy ímmel-ámmal mozgunk, hanem odatesszük magunkat. Nagyon ritkán tudok félgőzzel sportolni (s itt beleveszem a táncot is). Vagy csinálom teljes erőbedobással, vagy ha elfáradtam, abbahagyom. Azt hiszem, pontosan ezért volt eddig az is, ha elkezdtem sportolni, pár hónapig rendszeresen és kitartóan csináltam. Aztán jött valami (betegség, stb), ami kizökkentett a megszokott ritmusból, és azon vettem észre magam, hogy már nem edzek. Szintén pár hónapig, amíg annyira elviselhetetlen lesz számomra a mozgás hiánya, hogy bele fogok újra.
Törtem a fejem azon, hogyan találhatnám meg a középutat, azaz összemoshatnám a két időszakot egy állandó, kiegyensúlyozott, mindig élvezetes, sportolásos időszakká. Egyelőre a táncot és a szobabiciklizést találtam ki váltótársnak a futás mellé. Ja, és a kisebb lebontású projektet (célok elérése) tartom működőnek.

Most éppen nefelejcs. Mert a kedvencem.