Elmentünk nyaralni!

Ma többféle érzés és gondolat kavargott bennem. Volt, hogy teljes nyugalom uralkodott rajtam. Aztán volt, hogy legszívesebben beleordítottam volna a fülébe, miért vagyunk ilyen hülyék.

Aztán végiggondoltam. Tudom, így kell lennie, mert tisztulnom kell és egyenesbe jönni – nekem is és neki is. És bízni, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Most mérettetik meg a szeretet, ami köztünk van. Ha valódi, akkor …

Napoleon Hill egyik írását olvasom. Arról, hogy a “legpocsékabb” helyzetben is látnunk kell a jót, ami minket előrevisz, ami nekünk áldást hoz. Hát, most én is kihasználom azt, hogy így alakult. Olyan dolgokat csinálok, amire nem lett volna energiám mellette – több okból.

Egy tanulságot már – régen – levontam: fontos, hogy magamat is megőrizzem a kapcsolatban. Egy mutatóját már ismerem önmagam elvesztésének. Olyan, mint a lakmusz papír. S ez az ihlet, a kreativitás eltűnése.

Különös álmaim voltak az éjszaka. Csak emlékeztetőül magamnak, hátha később tudok velük mit kezdeni:

- egy fehér autóban (régi Lada vagy Zsiguli) ültem többed magammal. Volt egy másik autó is, amiben szólt a zene (?), és egy gomb megnyomása nyomán a járművön kívül is. Az én autómban is belül működtek a hangszóró, viszont mikor azt szerettem volna, hogy kinn is lehessen hallani, nem ment a dolog, hiába nyomogattam a megfelelő – és aztán bármilyen – gombot. Nem értettem, miért nem működik…

- másik álomban egy koliban voltam elszállásolva. Valami oknál fogva a 9-es épületet kerestem még az iskolában. A portástól is kérdeztem, merre induljak, talán valakit abban az épületben akartam megtalálni. Aztán már egy lerobbant épület földszinti szobájában voltam. Pisilni kellett, de hiába kerestem a WC-t, csak az éppen átalakítás alatt lévő mellékhelyiségeket találtam. Visszamentem a szobába, ahol csak fiúk voltak a szobatársaim. Úgy éreztem, hogy nem ott van a helyem, de más választásom nincs. (Egyébként tényleg pisilnem kellett…)

Mikor egy álom, egy vágy teljesül vagy teljesülőben van, először el sem hiszem, aztán pedig olyan, mintha mindig is így lenne. Olyan természetes. És így is van! A vágyaknak és az álmoknak, melyeket szívből szeretnénk, az a dolguk, hogy teljesüljenek.

Ha az elmúlt időszakot tekintem, akkor minden úgy történt, ahogy én vágytam rá, vagy rettegtem tőle. Ja, mert hát a félelemmel ugyanúgy vonzunk, mint a pozitív gondolatokkal.

Most nyugodt vagyok. Élvezem, mert már rég volt ekkora csönd és béke bennem. Nincsenek érzések, csak a nyugalom. S nem is tudok másra vágyni – most.

Felvillanyozódtam! Tudom már, mit fogok csinálni majd a szabad hétvégéimen. Utazgatni fogok! Elmegyek olyan helyekre, ahol még nem jártam, és szeretném látni azokat.
Örülök az ötletemnek!

Hihetetlen nyugodtság van bennem. Megszabadultam egy kínzó érzéstől. Igaz, közben valami szépet is letettem mellette.
Azért nagyszerű lenne, ha next time csak a szép lenne!

Vajon képes lennék-e a barátja lenni úgy pár hónap múlva? Szeretnék, mert egy csomó dolgot csak vele tudok elképzelni. Mondjuk… az evezést egy folyón.
De ha csak ezért akarok a barátja lenni, akkor jobb, ha inkább egy olyan férfit vonzok be, akivel minden olyan remek dolgot meg lehet csinálni, amit anno vele.

Érdekeset álmodtam múlt éjjel. A nagyobbik gyermekemet rajzoltam le, ahogy összegömbölyödve ül kicsit furi pózban. Mindenki remek rajznak találta, csak én láttam, hogy eggyel több lábat rajzoltam neki. Igyekeztem kijavítani, de akárhogyan kezdtem neki, csak nem sikerült. Közben pedig a körülöttem levők mondták: jó az úgy!

Nagyjából kikódoltam az álmot. Valószínűleg azt jelenti, hogy valamiből nagyobb ügyet csináltam vagy csinálok, mint amekkora valójában vagy legalábbis mások szemében.

Igazolva érzem magam. Ikrek Nap jeggyel és Ikrek ascendenssel rendelkezem születési adataim szerint. Most éppen a következőket találtam véletlenül szakítás utáni öngyógyításra:

Ikrek: szereti kibeszélni a történteket. “a kibeszélés valóban nagy megkönnyebbülést ad, mert közben jó néhány tévedésre, baklövésre is fény derül, arra is, amit a csalódott panaszkodó követett el, és arra is, amit a partnere. Mindez könnyebbé teszi annak megértését, hogy nem voltak egymáshoz valók.”

És ez így is van.

Hi-hi! Elmentem egy szórakozóhelyre a barátnőimmel, és minden erőlködés és szántszándék nélkül felcsíptem egy pasit.

Egyébként meg hihetetlen megérzéseim voltak az elmúlt napokban.
Pl. valamelyik nap az egyik srác megkért, találjam ki, mi az ő keresztneve. Ránéztem, és bevillant: ‘Tamás!’ Gondolom, nem vághattam túl értelmes képet, mert két másodperc – nem hagyva időt nekem a “megoldás” bemondására – múlva megszólalt: ‘Tamás!’ Nos, nem részletezem, milyen döbbenet volt rajtam.
Aztán ott van a másik eset, ami inkább kevésbé ennyire bizonyított megérzés.
Egy kedves ismerőst kísértem el a balesetire, mikor befordulva a folyosón, láttam egy csapat kölyköt. Rájuk néztem, és azt gondoltam, azért vannak ott, mert szeretethiányuk van. Egy későbbi beszélgetés során a balesetes srác így nyilatkozott az anyjáról: “az anyámat úgy sem érdekli!” Azt hiszem, ehhez többet nem is kell fűznöm.