Második napja domestos szagú a két kezem. Belevetettem magamat a takarításba. A konyha kipipálva (még a tűzhely van hátra, de majd csütörtökön). Igen csak ráfért a suvick. És valóban az én lelkemen szárad. De most tiszta ott is, ahol csak én szoktam látni.

A kölök alakul. A kedve mindenképpen a régi. Viszont a mája és a lépe még nagyobb a szokásosnál.

Tegnap voltam kineziológusnál. És persze a kölök azt mutatta (még a betegségével is), amin éppen dolgoznom kellett. Remélem, ez is megoldódott.

Ma meg bevásároltam fehérneműből. Rájöttem, hogy a melltartóim egy részét már illene lecserélni, és az alsóneműk közé is elkel néhány vaci új. És nem kínait vettem…. Egy szóval, ha pirulok is, mikor majd leveszi rólam, nem a fehérnemű miatt lesz.

Nézem a tvműsort, átfut az agyamon, hogy kilenctől lesz az Őrangyal. Aztán jön a gondolat, hogy de tanulni is kéne…

Na, ennyit tesz a média. Kicsit foglalkoznak azzal, hogy néhány közember hasonlít némely sztárra, bedobják a “Kire hasonlítok?” kérdést és hogy van ilyen weboldal, máris felszökik a blog látogatottsága, mert egyszer én is megnéztem, kire hasonlítok.

Megsúgom, leginkább magamra. Hm, furi, ugye?

Vizsgáról jót vagy semmit. Egyelőre ez utóbbi él, míg meg nem tudom a valós eredményt. Csak két és fél hétig kell ujjakat keresztben szorítani magamnak.

A nap kellemes és … szívmegdobogtató eseménye, hogy meglepetésként találkoztam Vele. Igen, nagy kezdőbetűvel.  Most már egyértelmű, hogy együtt vagyunk.

Az elmúlt félévben olykor elgondolkoztam, vajon hogyan fog az új Ő belépni az életembe. Hát, tényleg váratlanul. Mikor nem számítottam rá, mikor fel sem merült bennem, hogy ő lehet az. Csak egy tánc, egy írott köszönet, amit kaptam, és aztán ki sem tudtam az agyacskámból lökdösni. Magam sem hittem, hogy megtörténhet, és most sem tudom, mivel vonz magához.

Nem rázott meg M. Jackson halála. Tudomásul vettem és inkább azt mondtam, legalább újra kezdheti a lelke.

Az elmúlt éjjel ketten is megtalálták a Billie Jeant a blogon. Igen, nekem az az örök kedvencem tőle.

Ezt le kell írnom!

Ebédelünk. Spagettit. A kisebbikem tömi magába a tésztát, ujjong, hogy gombás szósz van rajta. Én keveset szedtem magamnak, mert nem éreztem éhesnek magamat, így hamar is végeztem. Gondoltam, kivárom az asztalnál ülve, míg megebédel. Egyszer csak megszólal:

- Miért nem tudsz menni a dolgodra?

Még kérdő hümmögést sem tudtam kinyögni, már folytatta is:

- Oda vagy tapasztva?

Mi mást csinálhattam volna, minthogy felálltam az asztaltól – kuncogva, nevetve.

Minthogy 14 órára egymás mellé voltunk rendelve a volt férjemmel, nem kerülhettem el, hogy megtapasztaljam, milyen jelenleg ő. Bár egy kis szeletkét kaptam belőle, de bőven elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsam, jól tettem, amit tettem három és féléve.

Eleinte még kommunikáltam vele, de inkább hálásan engedtem a fáradtságnak és bealudtam, amikor csak tudtam. Már totál nem egy hullámhosszon rezgünk, és az ő rezgése nagyon távol áll az enyémtől. Hát, ennyi.

Viszont, úgy tűnik, a sors az orrom elé tolt egy másik férfit. Addig-addig tologatta, míg jól fel nem figyeltem rá. Még nagyon a kezdetén vagyunk. Vonz, és gőzöm nincs, mivel, hogyan és miért.

Kisebbik beteg. Legalább két hét szigorú ágynyugalom. Én meg örülök a másfél hét táppénznek. Két nap tanulás, egy nap vizsga, majd takarítás. Ez utóbbira nem is tudom, mikor lett volna egyébként alkalmam a közel jövőben…

Valamit valamiért. Így meg nem tudok azzal találkozni, akivel szeretnék. De úgy vagyok vele, ha valaki nagyon akar engem, az több hetet is vár rám.

Egyelőre szurkolok, hogy a gyógyszer és a fekvés hasson, és minél hamarabb élvezhesse a nyarat a kölök. Ha már a tengerpartot bukta (onnan lett hazahozva a betegsége miatt).

A DM-koncert ugrott.

A kisebbikem miatt.

Valahogy nem is bánom.

Ami még a kevés alvást illeti! Az a bajom leginkább ezzel, hogy akaratom ellenére is úrrá lesz rajtam a morgós Lissza. Aztán nagy-nagy akarat kell a vidám, pozitív Lissza visszahatalmasításához.

Node, megy ez nekem!

(Tudom, mint az ágyban alvás!)

Még egy rövid éjszaka, aztán már vissza kell térnem a normális alvásmennyiségemhez. Bármennyire is izgalmas dolgok miatt vagyok ébren az utóbbi éjjeleken, azért szükségem van a napi 6-7 órai testi-agyi kikapcsra.

Ma este koncert. Az időjárás meg, legyen szíves, moderálja magát arra a pár órára.