Szóbakerült a tanulás gyerektársaságban (én voltam az egyetlen felnőtt). A nagyobbik fiam büszkén jelentette ki:

- Magyarból én vagyok a legjobb az osztályban. … Matekból még nem.

S az a legszebb az egészben, hogy én csak azt teszem, ha házi feladatot adnak fel, akkor igyekszem kihajtani belőle, illetve figyelemmel kísérem az eredményeit. (Szerintem az apja sokkal szigorúbb, ami a tanulmányi előrehaladását illeti.)

Ez volt az a reggel, amikor ébredéskor (nem is rémlik, hogy a mobil zörgetett fel) azt sem tudtam, merre hány méter, és legszívesebben visszavackoltam volna magam a paplan-párna-nagymaci trió közé. De nem! Inkább kibotorkáltam és folytattam az ébredést a szokásos reggeli teendőimmel.

Mikor zártam a lakás ajtaját, akkor is az ágyamba vágytam vissza, úgyhogy ez sem segített a nap lendületes kezdésében.

Viszont sokat javít a hangulatomon, hogy az ablakon keresztül látom olykor a felhők között kibukkanó kék eget. Olyan vidámító!

Tegnap délutánt abszolút a pihenésnek szenteltem:  ágyban fekvős laptopról filmet nézős. Hármat végeztem ki.

Egyébként meg csönd annak ellenére, hogy mindig történik valami.

Van egy rajongóm. Legalábbis őróla tudok. A többiről nem.

Nem ezt a blogot olvassa, hanem a publikus írásaimat, ami tematikus.

Megkérdezte, miről fogok legközelebb írni. Mondtam, gőzöm sincs.

Aztán kiadta – tréfásan -, hogy van két hetem a következő irományra.

Hoppá!

Nem tudom, mi a búbánat van, de most már be lehet fejezni! Mára több változást nem óhajtok!

Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Így van a mondás. Egy adag ígéret-adósságot teljesítettem. És még maradt egy adag…

Napok óta piszkálja valami az orrom hegyét. Olyan, mintha egy szösz vagy egy hajszál csikizné. Hiába dörgölöm az orromat, hessegetem a piszkálót,  mindig kiderül, hogy csak képzeletbeli, hogy nincs ott semmi. Komolyan pszichiátriai esetnek érzem magamat….

Jó látni olyan filmet, ami ugyan egy könyv adaptálása, még sem érzem azt, hogy valami hiányzik, vagy folyton össze akarnám hasonlítani az olvasott történettel.

Ilyen a Szerelmünk lapjai. Vagy két éve olvastam a kisregényt (romantikus sztori), és tegnap este megnéztem a filmet. Akárhogyan is, de tetszett.

Nem így voltam az Alkonyat c. filmmel. Bár a könyv elolvasása után is éreztem némi hiányt annak ellenére, hogy egy része magával ragadott, a film nagyon gagyinak tűnt. Értem itt a színészek játékát, néhányuk maszkírozását, és olykor magát a történetvezetést. Folyton az olvasottakkal hasonlítgattam.

Megmondom őszintén, többet vártam a filmtől, ha már ekkora kasszasikerek a könyvek. Azonban kíváncsi vagyok a további rész(ek)re, hiszen az Újhold is sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Hátha sikerült összekapniuk magukat a filmkészítőknek.

Egy google-lal kereső és ennek nyomán idetévedt egyén figyelmét felhívnám arra, hogy a ‘rosz’ szót helytelenül írta. Dubla sz-es egyébként, és talán így nagyobb eséllyel lyukad ki ott, ahol megtalálja a keresett kifejezést.

Itt jegyezném meg, hogy bár ügyelek a helyesírásra az írásaimban, előfordul, hogy vétek: figyelmetlenségből, tudatlanságból (mit kell összeírni és mit különválasztani).

Egyébként minden rendben. Gyerek gyógyul, én pedig… azon vagyok, hogy jóban legyek magammal és a világgal. (A szálka keresés a kivételek közé tartozik.)

Itthon. Kisebbiket gyűrte le valami vírus. No, de ne maradjak el mellőle,  úgy tűnik, én sem mehetek el messze – tartósan – a wc közeléből. Bár nálam ez elég gyorsan le szokott zajlani, úgyhogy nem aggódom.

Tegnap mozizás (John Travolta és Denzel Washington), majd görkorizás társaságban. … Még a végén gyros-fan leszek.

Estére nagyon fáradt lettem, és olyan történt velem, ami ritkán. Már fél kilenckor aludtam. Az álmaimat inkább hagyjuk …

Volt egy fura álmom (ugyan, milyen legyen egy álmom?!) most ébredés előtt. Elég hosszú volt. (Kíváncsi vagyok, vajon hány perc alatt álmodtam meg?)

Szóval, többed magammal kellett volna kitakarítani egy helyiséget egy turistaszállón (?). Kisebb kirándulás keretében. Mikor odaértünk, az ajtóban összeakadtam egy nálam alacsonyabb fiatal férfivel, aki valamiért azt hozta ki belőlem, hogy öleljem meg. Ő is és én is meglepődve tapasztaltuk, hogy mindkettőnknek nagyon jól esik a másik érintése. Az volt a legfurább, hogy úgy tudtam, ő homoszexuális. Aztán folytatódott a történet a takarítással, és annak is a mosogatás részével.