A kisebbik vizsgálgatja a lábszárát, majd megjegyzi rámutatva az egyik sebére:

- Csak tudnám ez melyik!

És egy másik férfi. Aki kerülget és vágyik rám. De nem kaphat meg. Nős, vagy mi.

Elveszítésének eshetősége ébreszt rá, hogy fontosabb ő nekem, mint ahogy gondoltam. Az elmúlás árnyának megjelenése azonnal feledtette velem az álarcot, amit védekezésként magamra tapasztottam majd’ egy éve. Most csak éreztetni akarom vele: szeretem mint embert, mint barátot, mint egy lehetséges szeretőt.

A laptopom böngészői úgy döntöttek, kézen fogva és karöltve utálnak engem. Nagy a valószínűsége, hogy elsőkörben törlöm őket és újratelepítem a társaságot. Ha ez sem működik, akkor vagy keresek egy szakembert vagy magam állok neki a windows xp újratelepítésének. Ez utóbbihoz cseppet sem fűlik a fogam elsősorban a tapasztalatlanságom miatt, de a muszáj nagy úr. Szükségem van a gépre, működőképes állapotban, s nem úgy, hogy úton-útfélen lefagyasztja valamelyik böngésző.

Azért még a csodában reménykedem…

Tegnap korizás, ma már újra munka.

Úgy vártam ezt az időszakot (sok nap otthon), mintha ettől változna valami. Pedig csak néhány szabadnap némi ünnepélyességgel díszítve, majd aztán újra jönnek a munkás hétköznapok. Ergo semmi különös?

De. Különös. Szeretem ezeket a napokat. Egy kicsit (vagy nagyon?) kiragad a megszokottból. Megrág, megcsócsál, aztán kiköp. Átformál a maga módján. Kell, hogy felfrissüljek az újtól, hogy más szemmel tudjak a régire nézni, ami néhány nap múlva folytatódik.

Úgy döntöttem, csak pár mondatba fogom sűríteni az elmúlt évet, itt a blogon. Alapvetően sikeresnek és kiegyensúlyozottnak érzem, ahogy visszagondolok. Annak ellenére, hogy például az elmúlt négy hónapomat vagy többet is végigkísért egy kisebb egészségügyi macerám, amit elviekben már kisujjból tudnám rendbetenni, de még nem jöttem rá – legfeljebb csak sejtem -, hogyan is. Szerettem ezt az évet, és imádni fogom 2010-et.

Amikor egy álom teljesül.

Tegnap le akart vadászni egy fekete párduc. Mázlimra a ketrec drótjai közöttünk voltak. Ennek ellenére nem adta fel.

A hátizsákom vastag piros csíkjai tetszettek neki – valószínűleg. Mert addig békésen sütkérezett a napon, míg háttal nem fordultam a ketrecnek. Apu szólt, aki rálátott az állatra, hogy oson felém. Aztán már csak figyeltük a mesterkedését. S lehet, hogy nem volt túl rendes tőlem, de jót mulattam rajta…

A tegnap délelőttöm zsúfolt volt, mert vagy két-három órával hamarábbra hívott minket Anyu. Szóval, még jó, hogy reggel hatkor kidobott az ágy, és nyolckor már a boltban toltam a vásárlókocsit, hogy még ezt-azt vegyek.

Persze, a háromféle muffinból egyféle süti lett. Kókuszos, aztán faállítás, -díszítés. (Szerintem az évtized legszebb karácsonyfáját sikerült összehoznom.) Rohanvást csomagoltam ajándékot és mostam hajat. És egy félóra késéssel estem be a szülői lakás ajtaján az ünnepi ebédhez.

Mit is lehet mondani a karácsonyi menüről?! Csak azt, hogy szokás szerint finom volt, és a szokásos. Aminek örülök, mert nekem a Karácsony nem múlhat el halászlé és diós, mákos bejgli nélkül. Ezeket szinte csak ilyenkor eszek.

Később az ajándék fa alól történő szétosztása is megtörtént. A gyerekek tobzódtak a különböző játékokban, könyvekben. De azért a felnőttek sem panaszkodhattak. Csendesen ültem, hogy én már úgy is le vagyok tudva az előre lebeszélt és általam megvásárolt holmikkal, de csak kezembe lett nyomva a szülők és a tesó részéről is egy-egy csomaghalmaz. MI??? – gondoltam. És örültem. Mert akkor jó igazán kapni, ha nem számítunk rá.

A mai nap azzal örvendeztetett meg, hogy bedöglött a gázsütőm. Csak úgy tudtam az unokaöccs tojás nélküli muffinját megsütni, hogy közben tartottam a gombot, mert különben elaludt a láng.

No, persze, ha rajtam múlik, javítva nem lesz, ergo egy ideig nem sütök semmit. Se muffint, se mást. Aztán, ha meguntam, veszek egy új eszközt helyette. Vagy elköltözöm…. (csak viccelek)

Most el vagyok merülve egy friss feladatban. Leginkább ezzel foglalkozom, ha éppen nem mással (gyerekek, pihenés, háztartás, ja és a munka).

Az egyik ismerős megkért, hogy csináljak neki egy honlapot. No, nem kell megijedni, kész motorral és sablonnal dolgozom. Wp és egy hozzávaló, számunkra alkalmas sablon, amit persze átszabok, átszínezek. Találtam megfelelő pluginokat, így nagy könnyebbség. Ezért is szeretem a wp-t. Meg azt is, ha ilyen feladataim vannak. Leginkább a kihívás, a kreativitás és a sikerélményeim miatt.

Látom, a wp legújabb változata is megjelent, majd a hétvégén lecserélem mindkét helyen.

Ja, és holnap Karácsony!

Oltani kellene havazás és a fagy ellen. Közel 100-an, ha nem többen, haltak meg az elmúlt napokban Európa szerte…. Ez már járvány!

Tudom, hogy kicsit pisze, tudom, hogy legjobban az áll ki az arcomból, de nem kéne elsőként agyon fagynia. Az orromnak.

Nem büszkélkedhetek Cyrano-i nagysággal, de azért ez már túlzás. Van olyan, hogy orrtyű?