Egy megjegyzéssel kezdem: az előző bejegyzés más blogos miatt íródott. Még ha bele is vettem magamat (első bekezdés).

Fantasztikusan jól aludtam az éjjel. Egy huzamban. Egy fél percre sem riadtam fel. Ezt szeretem.

Egyébként még mindig keresem a megoldást saját problémámra. Olykor úgy tűnt, megvan, aztán kiderült, hogy még sem.  Szeretnék változtatni azon, amin időszerű, de nem tudom, min, hogy a probléma megszűnjön. Mindenesetre remek hajtó erő, hogy haladjak előre. … csak kissé vidám kacaj …

A blogolás azért is hasznos lehet, mert megtanít egy lenni a sok közül. Ez igazán egy álnév mögé bújva saját domain alá és tárhelyre helyezett bloggal válik nyilvánvalóvá. Amikor nem tartozol sehová. A net hatalmas hálójának egy szögletében kuksolva tényleg csak az talál rá, akinek szüksége van rád és akire neked szükséged van.

A blog megértetheti, hogy az olvasó ragaszkodhat a blog látogatásához évekig, de ott hagyhatja egy olvasat után is. A bloggal olyan helyzeteket vonzhat be magához az írója, ami a megértését, a fejlődését segítik.

A népszerűség könnyen jöhet, és ugyanilyen könnyen mehet is. Megtartani csak úgy lehet, hogy csak írod tovább a gondolataidat önmagáért az írásért, s kicsit mindig megmaradva annak, aki mindig is voltál, de folyamatosan meg-megújulva.

Ha a saját neved alatt írod a blogod és még reklámozod is, pillanatok alatt megnőhet az olvasótáborod. Viszont teljes mell- és vállszélességben kell magadat, gondolataidat vállalnod. S azt is, hogy lesznek kommentelők, akik nem kímélnek. Valamint azt, hogy írásaid olvasása után előfordulhat, hogy egészen másként tekintenek majd rád az ismerőseid, mint azelőtt.

Azt hiszem, a legnagyobb kihívás minden bloggernek, ha rajta kívül senki sem látogatja a blogját.

Valaki ma dalokat keresett szeretkezéshez. Ezen kereső szavakkal lavírozott a blogra. Mindjárt az jutott az eszembe, hogy ennyi erővel arra is rákérdezhetett volna, hogy ő egyáltalán milyen dalra szeretkezne szívesen. Úgy gondolom, hogy ez is ízlések és pofonok témaköre.

Én a csendet preferálom vagy legalább számomra semleges zene a háttérben csendesen. Mert amilyen élénken a zenére reagálok, azt eredményezné, hogy egyszerre két felé osztanám a figyelmemet…. Hát, abból pedig semmi jó nem származna.

Egy szóval, általában a fényviszonyokkal teszem hangulatosabbá a környezetet. Már ha romantikázni akarok.

Azt azért még sem jelenthetem ki, hogy a zene nem segít a hangulatkeltésben. De, hiszen a tánc is zenére történik, ami majdhogynem egy előjátéka lehet egy együttlétnek.

Viszont továbbra is azt gondolom, hogy ami nekem bejön, az nem biztos, hogy másnak is.

Ja, és a hétvégén megtudam, mi az a máta.

Az meg az úgy van, hogy alig voltam el 2 napot és a GReader televan olvasnivalóval. Bezzeg, ha itthon növeltem volna a hátsómat nulla teendővel, akkor mindenki lusta lett volna írni. No de majd munka helyett olvasok! – és ez volt a vicc. Mert helyette nem, legfeljebb két munka közötti üres időben.

Egyébként meg remek hétvége van mögöttem. Olyan szempontból, hogy azzal foglalkoztam, amire már kb. egy éve várok. Találtam egy kitűnő szállást, ami tiszta, kényelmes (fürdő, wc a szobához) csendes és olcsó. Ugyan Budán van, de most pont jól jön. Ezen a hétvégén is tesztelve lesz, mert a második forduló következik. Valamikor tavasszal a harmadik szintet is bevállalom, és mehetek vizsgázni. Asszem, ez az év is a tanulás éve lesz. Többek között.  De örömmel teszem, mert tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és ez hasznára lehet bárkinek. Én hasznára lehetek bárkinek.

És fel vagyok pörögve, mint egy búgó csiga.

Elmegyek a hétvégére okosodni a fővárosba. Remélem, a vasút is úgy gondolja, hogy időre felérek Pestre, aztán a BKV meg Budára szállít just in time. Ha már ilyen korán felkeltem…

Kérdezem a kisebbiket, hogy befizette-e, amire adtam egy ötszázast. Azt mondja, nem. És miért nem, kérdem. Mert nem találja, jött a válasz. Elkámforodott, szerinte.

“Minden változik, semmi sem ugyanaz, aminek látszik.”

Ma este a földrengésekről magyaráztam a gyermekeimnek, mert haitin történt események áldozatainak számát hoztam fel összevetés céljából, mikor ők azt mesélték nagy hévvel, hogy két ember is meghalt abban a filmben, amit néztek.

Folyamatosan történnek a változások, nemcsak akkor, amikor látványosan fordul egyet az életünk történetvezetése. Aprónak és semminek tűnő döntéseik rezegtetik meg a világ hálóját (G. Durrell-féle), s meglehet, egy kis mozdulattal nagy belegabalyodást érünk el. Van olyan is, hogy behálózva érezzük magunkat, de csak egy ideiglenes bebábozódásról van szó, hogy aztán pillangóként szárnyaljunk tovább.

Azért szeretek reggel jóga ászanákat gyakorolni, mert olyankor csönd és nyugalom van. És még annyira le van csendesülve az elmém, hogy vagy csak az ászanákra végrehajtására figyelek, és/vagy tisztán jönnek a velős gondolatok.

Szeretem a reggeleimet hétközben. … na, jó! Hétvégén is.

Nem először gondolkozom el a témán, amikor szóba kerül a család-gyerek-válás-boldogság kérdése.

Egy válás után, két gyerekkel valamennyire érintettnek érzem magamat, illetve látom, hogyan működik néhány család.

Gyerekként és most felnőtt fejjel megéltem és megélem a szüleim házasságát is. Veszekedtek, egyszer majdnem elváltak, de emellett éreztem és tudtam, hogy szeretik egymást. Vagy legalábbis egymás mellett akarnak maradni. Igaz, erről Apu nem oly rég másként nyilatkozott, de megértem: Anyunak nincs egy könnyű természete. De azt hiszem, pont ezért kerültek ők össze és élnek mind a mai napig együtt. Pedig a gyerekek már régen kirepültek a fészekből, így élhetnének egymás nélkül is. Vagy a szokás nagy úr?!

Sokáig halogattam annak idején a válást. Azt mondtam, hogy a gyerekek miatt. Próbált zsarolni velük a volt férjem. De mindvégig tudtam, hogy már nem tudnék abban a “családban” élni: külön kell válnunk. Mind a négyünk érdekében. Igen, a gyerekek érdekében is. Annak ellenére, hogy megviselte őket az elválás (nem a válás!). De ma úgy érzem, hogy elfogadták a helyzetet és ebben is boldogok.

Tudom, hogy nehezebben viseltem volna a szüleim veszekedését, ha nem érzem, hogy mindennek ellenére ők összetartoznak. Ezt nálunk nem érezték volna a gyerekek. És hazudni évtizedeken át a “gyerekek érdekében” ….?! Szóval, szerintem nagyobb lelki traumát okoztunk volna, mint a válás maga.

Persze, legideálisabb az lenne, ha anya, apa és gyerekek egy boldog kört alkotnának, de ha ez nem megy, legalább ne hazudjunk: se magunknak, se a gyerekeknek. De amíg egy pici remény van a szülők közötti viszony javítására, addig rajta kell lenni.

Anno én sem úgy mentem férjhez, hogy válás lesz belőle.  És több évig voltam azon, hogy magamat rendbe tegyem és úgy éljek a férjemmel, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. De aztán rájöttem: valami elmúlt, amit nem tudok visszahozni. És a válás óta eltelt idő ezt bizonyítja: egyszer sem vágytam vissza a férjem mellé.

És a gyerekek? Nekik az a legnagyobb öröm, ha szeretik őket, törődnek velük és figyelnek rájuk (ez a két utóbbi sajnos nekem nem mindig megy). Ez szerintem feledtetheti velük, hogy anya és apa már nem együtt él velük.

Igen, létezik olyan emailcím, amely a kukac után úgy folytatódik postafiok pont hu. Ez egy gmail alapú, magyar nyelvű postafiók.

Nem először hitték már, hogy saját, illetve valami kitalált emailcímet adtam meg, pedig létező, nem egyedi, hanem a jól bevált google postaláda magyar változata. A nagyobbik gyermekem hívta fel rá a figyelmemet már több, mint egy éve. Gyorsan készítettem három olyan fiókot is, melyet a gmailnél már nem tudtam. Ráadásul magyarok számára érthető fiókkiterjesztéssel. Azóta is ezeket használom.

Nekem egyedül a gmail vált be, pedig készítettem citromailes, freemailes, vipmailes és yahoo-s fiókokat is.  De így két legyet ütöttem egy csapásra a postafiók pont hu-val.

Használhatnék lissza pont hu-s vagy …  a másik tárhelyhez tartozó domain postacímét is, de ez sokkal kényelmesebb.

Szóval, ha valakinek szüksége van magyaros emailcímre, akkor ajánlom melegen.