A mai nap csodás volt. A legszebb része dél egy óra közé esett.

Igen. Egy ideje már 10 centivel a föld felett közlekedem, a mosoly állandósult az arcomon.

Igen. Szeretem.

A nagyobbiknak borítékot és levélpapírt kellett vinni az iskolába. Levélírást tanulnak mostanában,legyen az email vagy papírváltozat.

Kedden megyek haza, benyitok az ajtón a nagyobbik siet üdvözölni, majd ott téblábol körülöttem. Aztán elkezd kíváncsiskodni: megnéztem-e a postaládát. Addig forszírozta a dolgot, míg nem sarkon fordultam és letrappoltam a földszintre ládát üríteni.

S valóban volt benne valami. A boríték, melyet egy nappal az előtt nyomtam a kölök kezébe. Szépen megcímezve a nevemre.

Kíváncsian bontottam, majd olvastam a színekkel díszített levelet. Egy anyák napi köszöntőt kaptam. Persze, lelki erőm nem volt végig olvasnom, nem akartam szétbőgni a fejemet. Megköszöntem, megdicsértem a boldog gyermekem.

Ma kértem és kaptam.

Ma sokat mosolyogtam – s néha vívódtam magammal. De csak a mosoly számít. Tudom.

Ma megszólítottak, és Ikrekkel társalogtam. (Egyébként megéreztem, hogy egy a napjegyünk.)

Ma koriztam és táncoltam.

Ma kérdeztem és választ kaptam.

Ma hívott és …

Jó, most nagyon jó.

Bevásárlás, ha lehet akciósan. Így tettem ma.

Azért az egyik kedvenc kölnimmel megleptem magamat.

Szeretem a mexxet, az esprit horizonját, s.oliver selectionját, és van egy-két avonos kreáció is a komódomon.

Egyébként mint parfüm régen kedveltem a cerruti 1881-ját. A tesómtól kaptam, mert neki nem igazán jött be, én meg … örültem valami illatnak. Gőzöm nem volt, hogy a cerruti jó márka, és nem valami pancs az egész. Csak később esett le.

Egyszer kinéztem magamnak a diesel fuel for life parfümjét, de mindig keverem, hogy az unlimited kiadás tetszik vagy a másik. Ennyit a bennem rejtőzködő nőről…

Ja, azt mondtam már, hogy egy időben megvesztem a davidoff cool waterjéért? Mindegy volt, hogy férfi vagy női változat…

Apropó, nőiesség! Ma ezen filóztam. Adott egy elég nőies női test, ami elmondások szerint még szép is – a maga módján -, és benne egy olyan valaki, aki kevésbé van tudtában a nőiességének. Kicsit vicces! Szóval, ezt kell erősítenem magamban. Egyelőre maradok annál a verziónál, hogy … táncban nyilvánulok meg mint nő.

És azt is kifilóztam, hogy mellém egy olyan férfi illik, aki a létével, a személyiségével önkéntelenül kihozza belőlem a NŐT.

Tegnap kineziológusnál voltam. Azt nevettük, hogy a múltkoriban ˝reklamáltam˝, hogy korprogresszióban még nem dolgoztunk az elmúlt években, most meg már második alkalommal volt szükség rá. Először a jövő (csak 3 hét), aztán a múlt, majd a jelen.

Az egyik új ismerős pedig első körben elkérte a születési adataimat, és a barátaival megnézette. Az a pár sor, melyet ma reggel kaptam, tökéletes leirata néhány vonásomnak és jellemzőmnek. Ezek egyébként nem oly régen tudatosultak bennem, s most némi megerősítés után tudom majd tudatosabban figyelni magamra, az életemre.

Olykor turkáloka számítógépem mappáiban az évek alatt összegyűjtött fájlok között. Vannak rég elfeledett, lementett írások, melyeket innen-onnan szedtem össze azonnali felhasználásra vagy azzal, hogy jó lesz egyszer még. S vannak olyanok is, melyeket gyakran kinyitok, és tartalmát melegedő szívvel, hümmögve vagy elgondolkodva olvasom újra és újra.
Ma megint megállapítottam, hogy még mindig legkedvesebb és -kedvencebb történetem a blogon is megtalálható R. Bach idézet a Messiásról.

Elég undorító cselekedet ugrálni annak a hátán, aki már a földön fekszik – sebesülten -, és próbálni még jobban lejebb döngölni. Ez pitiségre vall, és töméntelen önhittségre – és önbizalomhiányra.

Ilyen esetekben mindig eszembe jut az a példa értékű történek, melyek egyik exem mesélt:

Egy étterem tulajdonos elbeszélgetett az egyik vendégével. A vendég megkérdezte, mi a véleménye az utcában levő másik étteremről. A vendéglős dicsérte a másik céget, és mondta, hogy maga is eljár oda vacsorázni.

A tanulságot mindenki vonja le magának.

Az elmúlt idők legszebb 24 óráját töltöttem egy olyan férfivel, aki már sok-sok éve itt van a szívemben.

És ugye az elmondhatatlant, a megfogalmazhatatlant nehéz szavakba önteni…

Tegnap este még átrándultam a szomszéd városba egy régen ígért masszázst megejteni. Egész jól sikerült, bár a kiropraktikus részeket még gyakorolni kell, vagy az illető túl laza.

Talán ezen esti programnak köszönhető, hogy álmomban is masszíroztam…
Egyéb kalandok is voltak, de azokra csak foszlányokban emlékszem.

Vannak bizonyos illatok, melyekért odavagyok. Valamelyikért megfejthetetlenül.
Ott van például a gyöngyvirág. Igaz, ez kommersznek minősíthető kedvelés.

Aztán a tipikus férfi aftershave, parfümillat is pillanatok alatt képes lábat gyengíteni nálam. De van egy különleges összetétel, amit eddig vagy három férfin éreztem. Egyszerűen nem tudok betelni vele, és folyton arra akarok emlékezni, miért is kedvelem én ezt az illatot.
A három közül az egyikkel a barátság fura változata van köztünk. Nyakba ugrósan üdvözlöm mint egy kedves barátot, ő meg szorosan megölel és megkérdezi, hogy vagyok, van-e pasim, mert ha nem lenne éppen, akkor ő itt van. Nagyokat mosolygok és elnézően vigyorgok ilyenkor, és … szaglászom, mert érzem az illatot, ami annyira tetszik, nem tudom, miért.

Szerintem érdemes meghallgatni őket, és a pasiknak különösen ajánlom MEGNÉZNI az első videót….