Egy hónapja írtam utoljára. Azóta voltam egy hetet Tamperében, dolgoztam, vettem egy új laptopot, macskázok továbbra is, szóval, nem állt meg az életem.

Tamperében töltött idő nem volt túl izgalmas, de pihentető. Sokat gyalogoltam, így igyekeztem nagyjából megismerni a várost, ami nem tűnik túl nagynak, túl népesnek, és nem túl öreg. Tetszett, hogy nem volt forgalmi dugó, gyalog, kerékpárral és tömegközlekedéssel (van villamosuk is) bárhova el lehet jutni, s ha neki indultam egyik irányba, biztosan belebotlottam egy tóba félórán belül. A város közepén húzódik egy többlépcsős vízerőmű, de szinte fel sem tűnik (“Két tó, a Näsijärvi és a Pyhäjärvi között található. Mivel a két tó közti szintkülönbség 18 méter, a köztük lévő gyors folyású Tammerkoski folyó régóta hasznos erőforrás, ma elektromosságot termelnek vele“. – Wikipédia)

Tetszett, hogy a helsinki repülőtéren a WC-ben madárcsicsergés fogad, a vasúthoz levezető mozgólépcsőt körülvevő falra pedig balettelőadás vagy opera van kivetítve. Érdekesnek tartottam, hogy a társasházak lakásai nagy részéhez loggia vagy erkély van építve, és azok üvegpanelekkel vannak ellátva. Egy idő után rájöttem, hogy ezek úgy működ(het)nek, mint a szalagfüggönyök. Ezek a loggiák és erkélyek mind-mind be voltak rendezve a tulajok saját ízlésének és igényének megfelelően. Valamelyik elment egy kisebb szobának, valamelyiken pedig egy kisebb kerti partit is lehetett rendezni a melegebb hónapokban. Április elején még az összes üvegtábla a helyén volt.

Tetszett az is, hogy bár a szobám ablaka (a 6. emeleten) a vasútállomásra nézett, mégis olyan csendes volt, mintha egy erdő mellett lettem volna. Ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy az ablak két soros volt, és a külső és a belső tábla között legalább volt 10 centiméter távolság. Bár eleinte sajnáltam, hogy nem lehet kinyitni az ablakot, de ha a csendnek ez volt az ára, akkor így utólag is “no problem”.

A hazafelé utam kissé macerás volt. A repjegyem szerint eredetileg délelőtt 10 óra körül indult volna a budapesti járat. Ehhez nekem már 4 órakor fel kellett ébrednem Tamperében. Kávét iszogatva üldögéltem az ágyban, és próbáltam észhez térni a kissé rövid és zaklatott alvás után, mikor láttam a leveleim között egy finnairtől érkezett emailt. Azt hittem, hogy csak emlékeztetnek, hogy az aznapi utamra, de nem. Értesítettek, hogy törölték a járatomat, helyette foglaltak nekem egy-egy helyet a délután 5 órakor induló bécsi repülőre, majd az onnan kb. 4 óra múlva induló budapesti járatra. Már ha ez nekem megfelel. Mivel másnap reggel 8-kor már jelenésem volt a munkahelyemen, így jobb híján elfogadtam a felajánlott lehetőséget, és becsekkoltam mindkét repülőre. Aztán a nagyobbik gyermeket megkértem, hogy jöjjön el értem éjjel a reptérre, hogy ne kelljen még buszoznom is bőröndöstül éjnek idején.

Nagyjából fél 12-kor értem haza. Kíváncsi voltam a macska reakciójára. Miután beléptem a lakás ajtaján, úgy 2 perc után elő is került álmos és gyanakvó képpel. Megnyugodott, hogy ezúttal én jöttem haza, és nem a nagyobbik gyerek trappolt be az ajtón, hogy ellenőrizze őt (és adjon neki tasakos kaját). Nagyon nem húztam az időt, gyorsan elkészültem a lefekvéshez, hiszen tudtam, a macskát is meg kell szeretgetnem, mielőtt elalszok. Úgy is kierőszakolta volna. Lehasaltam az ágyra, a macska kis hezitálással felugrott, és legyűrte a sértettségét (merthogy én több napra ott hagytam egyedül), és túrta a fejét a fejemhez, és negyed-fél percenként nyávogott egy panaszosat. Ez így ment 10 percig, mikor mondtam neki, hogy most már aludni szeretnék. Míg én megjártam a wc-t, addig ő kikóborolt valahová a lakásba. Így kapcsoltam le a villanyt, feküdtem le az ágyba. Már éppen elaludtam volna, mikor a hallom, hogy keservesen nyávog az ágy mellett. “Ó” mondom, “itt vagyok”, emeltem fel a fejemet. A macska nyomban felugrott, és örömmel tolta a fejét a fejemnek, és követelte ki a simogatást. És ez ment egész éjjel kb. fél vagy egy óránként. Reggel is keresett. Csak 2 perce ültem még a wc-n, mikor a behajtott (!) ajtó előtt meghallottam a keserves nyávogását: hova tűntem. Azt is zokon vette, hogy elmentem munkába. Ezt úgy jelzi, hogy elbújik az ágy mögé, vagy a fotel alá és onnan néz ki nagy, kerek szemekkel.

Azóta rendben vagyunk. Most, hogy itt a tavasz, a madarak is felélénkültek, a macska állandóan az ablakban lóg, ha éppen nem alszik. A múlt hétvégén meg is lepett a mekegő hanggal, amivel a galambokkal próbál társalogni.

Ahogy már a második mondatomban is írtam, múlt pénteken vettem egy laptopot. Úgy tűnik, amikor megjegyzem, hogy valamelyik műszaki cikkem milyen remekül bírja, és még hosszú ideig nem kell vennem újat, hát az élet azt mondja: he-he-he! Fogd csak meg a söröm! És például beleejtem a mobilomat a toi-toi-ba. Mindjárt lett egy új mobilom. Vagy a régi laptopom random lefagyott. A szervizben sok mindent nem tudtak vele csinálni, csak kitakarították, és a HDD merevlemezt kicserélték SSD-re. Úgyhogy van egy laptopom, amiben SSD meghajtó van, és random lefagy (akár egymás után többször is). A szervizes csávó a videókártyára gyanakodott, hogy már az nem bírja a modernebb programokat.

Szóval, mivel egy kisebb pénzmaghoz jutottam a 10 évig fizetett életbiztosításomból, így egy új laptopra is futotta. Asus Vivobook S 15 – Oled képernyővel.

És most szólnék az életnek/sorsnak vagy bárminek, bárkinek, hogy igya meg a sörét, a maradék pénzemet inkább befektetem valami jövedelmezőbe vagy értékálló dologba.