Voltam a BP Büszkeség felvonuláson egy hete, szombat délután.

Tudtam, hogy sokan leszünk, de ez az embertömeg, ami végülis felvonult, meglepett. És persze büszkévé tett.

Előtte szóba került a munkahelyen, hogy megyek. Az egyik kolléganő hozzáállása nagyon meglepett. Nyitott, rugalmas nőnek gondoltam, de aztán kiderült, e téren nem az. “Csinálják a négy fal között”, “nem kell vonulgatni”, stb. Persze, ő elfogadó, és “természetesen” neki is vannak meleg ismerősei. De nem ért egyet azzal, hogy házasodjanak, gyereket fogadjanak örökbe.

Ő így gondolkodik, és valamiért nem is hajlandó ezen változtatni.

És én meg azért nem tudtam továbblendülni a hozzáállása felett, mert a bennem róla kialakult kép ütközik a valósággal.

És nem, nem kell mindig az “igazság bajnokának” (a megmondó, a kinyilatkoztató embernek) lennem! Engedjem el! Fogadjam el!