Megint eltelt egy hét. Tegnap, pénteken már reggel úgy éreztem, hogy lehetne szombat, mert én fáradt vagyok, és csak aludnék.

Kedden este hazaköltözött a másik gyermekem is. Így valóban telt ház lett. Ezt nem csak a macska sínyli meg, hanem én is. Kezdetektől fogva egyedül laktam itt, közel 3 évet. Aztán magamhoz vettem a cicát lakótársnak. Már miatta kicsit módosult a jól bejáratott rendszerem, amely a mindennapokon átvezet. Összeszoktunk, s együtt egy új, de a régihez hasonlító rendszert alakítottunk ki. 7 hónap után megérkezett közénk tartós itt lakásra a kisebbik gyerek. Ugyan sok vizet nem zavar (talán túlságosan keveset, ami a kommunikációt illeti), de azért mégis szükség volt rendszermódosításra. Még meg sem szoktuk ezt, vagy éppen kezdtünk ehhez alkalmazkodni, megérkezett a nagyobbik gyerek. Pár napja van itt, sokat nem láttam, de a hajnali és reggeli zárt szobaajtó a cica rendjébe bekavart: mivel kezdetektől fogva kiült az ablakba, és e nyáron a fecskék is odaköltöztek, szerintem neki ez egy kisebb trauma, hogy nem járhat be oda kedvére. Ehhez jön még hozzá az is, hogy a kisebbik elkezdett dolgozni gyakornokként, így már ő sincs napközben otthon, tehát újra egyedül van a kisasszony egész nap.

És őszintén szólva nekem is fura, hogy alkalmazkodnom kell – újra – másokhoz. Nekem nagyon kényelmes volt eddig, hogy nem kell gondolkoznom azon, mi legyen az ebéd hétvégén (csak kivettem a fagyasztóból egy félkész kaját megsütni), de most megint előkerült ez a kérdés. És még mindig nem szeretek főzni.

Én nem lettem harapós a sok változás miatt, de a macska igen. Mióta hazajöttem Ausztriából, mindennap megharap valamiért. Eleinte úgy tűnt, hogy csak azért, mert nem úgy nyúltam felé, ahogy neki tetszik. De pár napja már bármiért kaphatok egy jelzés értékű harapást. Az elmúlt éjszaka után mondhatom, hogy ezt éjjel is megkapom. De tegnap este úgy tűnt, hogy a harapást kedveskedésnek is szánja. A szokott módon tolta nekem a fejét, majd a következő mozdulata egy kis harapás volt. Látszik rajta utána, hogy tudja, én ezt nem szeretem, de valamiért mégis csinálja.

Természetesen rögtön elgondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka az “agresszivitásának”. Nyilvánvaló ok lehet a körülötte történt változások. Aztán a tegnap esti cselekedete után arra gondoltam, hogy nem e puszinak szánja, hiszen én elkezdtem puszilgatni egy-két hete.

Szóval találgatok.

Egy másik érdekesség, amit a macska csinált a héten. Megint az alomtálcán kívül pisilt. Egyik este arra lettem figyelmes, hogy a kisebbik gyerek szobájának küszöbe mellett kaparja a járólapot. Úgy csinált, mint amikor az alomtálcában a homokot söpri rá a kakájára vagy pisijére. Mertem remélni, hogy nem kakált oda. Mikor látta, hogy közelítek, elszaladt. Megnéztem, de szerencsére (?) csak kicsit oda pisilt. Mentem takarítóeszközért, addig ő visszatért, és becsületes macskaként próbálta eltüntetni további járólapkaparással a pisijét. Mondtam neki, hogy sok szerencsét hozzá, de gyanítom, én nagyobb sikerrel fogok járni. Innentől kezdve merem remélni, hogy nem fogok itt is, ott is valami alomtálcába valóval találkozni. Kivéve a hányást, mert az 2-4 hetente így is, úgy is van valahol a lakásban. Mint ma reggel is. S jó postás módjára ő is kétszer csenget hány.