Összeszedtem magamat, és újra futottam. Még nem teszem hozzá azt, hogy “elkezdtem”. Ez majd akkor következik be, ha már sokadszorra futok. (Majdnem azt írtam, hogy “húzok futócipőt”. Ez csak akkor jelentené magát a futás, ha a gyalogláshoz nem futócipőt húznék.)

Egy félórát kocogtam: 10 – 0,5 – 5 – 1 – 5 – 1 – 5 – 0,5 – 2. A fél- és egy perceket gyalogoltam. A végén a 2 percet kocogtam. Utána még gyalogoltam egy másfél kilométert. Jólesett, és különösen az, hogy nem volt kötelező, csak annyira, hogy teljesítsem azt az elhatározásomat, hogy újra futni fogok – az erősítés mellett.

Csütörtökön temetésre megyek. Múlt héten elhunyt az egyik nagybátyám. Az utóbbi években nagyon ritkán találkoztunk, így már nem volt szoros a kapcsolat, mint gyerekkoromban, amikor majdnem havi rendszerességgel találkoztunk. Parkinson-kór volt a betegsége. Szép kort ért meg (75-80 év között), s remélem, a betegsége nem rondította el az utolsó éveit.