Vagyok. Megvagyok.

A heti egy futást felemeltem már a múlt héten heti 3 alkalomra. Maximum 45 percet tudok kocogni. Olykor még kénytelen vagyok bele is sétálni fél- vagy egy perc erejéig. Rozogának, nehézkesnek érzem magamat. Nem hittem volna, hogy 10 hét abszolút kihagyás ennyit számít.

Heti három edzésem utoljára februárban volt. Már akkor sem futottam egy órát egyben. De szeretnék újra eljutni arra a szintre, hogy egy 60 perces futás (!) könnyedén menjen. Következetesség, következetesség.

Most újra érzem magamban az erőt, hogy visszatérjek a valóban rendszeres futáshoz és erősítő edzésekhez.

Míg én arról nyafogtam az elmúlt hetekben, hogy elfáradtam, belefásultam a “kötelező”, magamtól elvárt mindennapos edzésekbe, és most pihenek, addig az elmúlt napokban az az “üzenet” került elém, hogy pont ezek a kötelező, “muszáj” dolgok visznek előre. Ahogy a nem rég elhunyt Kathi Béla is azt mondta: “mert muszáj”.

Hát, szóval muszáj. Nem csak azért, hogy a testsúlyomat karban tarthassam, hanem azért is, hogy visszanyerjem az erőmet, a rugalmasságomat, a gyorsaságomat. Így, hogy kihagytam néhány hét edzést, már érzem, milyen lehet egy nem sportoló nőnek. Alig tudok lehajolni (azért még megy), itt feszül, ott fáj, stb. Míg több évig alig érzékeltem a testemet, legfeljebb akkor, ha sérülésem volt vagy izomlázam, vagy nagyon kifáradtam a mozgásban, most tudatosul bennem, mennyire képtelen lettem dolgokra.

A kor, az idő múlása és persze az ülőfoglalkozás gyorsan megteszi a hatását. Sajnos. Úgyhogy visszapattanok a nyeregbe, míg könnyebben megállíthatom és visszafordíthatom a folyamatot.

A macska továbbra is harapós. Amúgy cuki. Délutánonként, esténként árnyékfigyelés történik. Rendületlenül takarítja magát evés után, alvás előtt, közben és után. Meg csak úgy. Amikor kedve szottyan.

Közte és a kisebbik gyermekem között párhuzamot húzok. A kisebbiknek ugyanúgy dumálhatok, mint a macskának. Egy dologban egyformák: egyik sem válaszol. Viszont a gyerek legalább megtisztel azzal, hogy úgy tesz, mintha meghallgatna. A macska simán elfordítja a fejét rezzenéstelen és unott pofával, mintha nem neki beszélnék.

A kisebbiket is akkor lehet megszeretgetni, amikor neki tetszik. Mint a macskát.

Amiben különbözőek: a kisebbik legalább magának veszi és készíti el az ételt.

Egy kicsit már fáradt vagyok, de ez az elmúlt két hét jó volt, mert nem volt a kolléganőm. Igaz, helyettesítenem kellett őt, de letojom, mert legalább nem volt ott. Két hét múlva meg én megyek két hét szabadságra. Hurrá!