Másfél hete szombaton személyesen rendeltem meg és fizettem ki az új hűtőmet a Media Marktban. Mivel a múlt héten nem tartózkodtam itthon (és “más” nem vállalta a hűtő átvételét), ezért tegnapra kértem a kiszállítást. Mert még ezen a héten is szabadságon vagyok.

Tegnap nem mertem továbbaludni, mint 7 óra. Nem mentem se futni, se edzeni, mert hát bármikor hozhatják a gépet. Itthon dekkoltam egész nap, ajváros, édes csili szószos tésztát ebédeltem, levesfűszeres spagetti tésztát vacsoráztam (plusz egy tükörtojást, amit a kisebbik csinált nekem az övé után), mert nem mertem kitenni a lábamat a lakásból. DE sehol semmi! Még egy telefonhívás sem.

Ma 9 órakor tudtam csak érdeklődni a fuvarozócégnél, hogy WTF. Először azt az infót kaptam, hogy ki lett szállítva a hűtő. Hö-hö-hö! Ne vicceljen már velem! Csak észrevettem volna, morogtam vissza a telefonba, ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából ez volt a jelentésük. Igyekeztem kulturált maradni, nem az ügyfélszolgálatos nőre borítani a mérgemet. Aztán csak kiderült, hogy a szállítók sérültnek találták a hűtőt, ezért át sem vették a bolttól. Ergo a boltnak kellett volna engem értesíteni a dologról.

Hívtam a Media Martk ügyfélszolgálatát azonnal, hogy mondjanak ők is valamit, mikor kapom meg a hűtőmet, de azonnali választ nem tudott adni a központos. Mondta, hogy továbbítja a 17. kerületi boltnak a kérdéseimet, de eddig semmi. Úgy is mennem kell kaját venni ebédre, vacsorára, úgyhogy személyesen is reklamálok, illetve próbálok kihúzni valami infót belőlük.

Egyébként kurv@ mérges lennék, ha külön arra a napra vettem volna ki szabadságot, de így is bosszant, hogy elment semmibe az a nap. Utálom, ha megvárakoztatnak, ha az én időmmel más szórakozik. Majd én elcseszem a saját időmet, ha úgy döntök. Akkor magamra lehetek mérges, de mástól ezt nehezen veszem.

A történtek nyomán ma 11 óráig a legtöbbször elhangzott kifejezés tőlem: ‘Agyf@aszt kapok!’