Az elmúlt években már úgy vettük, hogy bármikor megtörténhet. Legalábbis én. Őszintén nem tudtam, mit is kívánjak. Hogy még maradjon “köztünk” vagy békésen mondjon búcsút az életnek. Amikor egy szeretett személynek ritkábbak a tiszta pillanatai (a ‘most’-jai), mint a demens időszakai, akkor nehéz a maradást kívánni.

És a nagynénémet is sajnáltam, amellett, hogy emelem a kalapomat előtte, hogy így bírta a nagymamám ellátását, ami napi 24 órás feladat volt.

A nagymamám múlt szombaton eltávozott. Tudatánál már nem volt, ahogy Apu mesélte tegnap. Talán meg is békélt a lelke a halállal előtte való napokban.

103 évet élt. A múlt héten volt a születésnapja.