Tegnap délután siettem melóból haza, mert kinez vendéget vártam. Egy kisfiút jelentett be az anyukája már két-három hete. Nem is hittem, hogy valóban eljönnek. Kicsit fáradtnak éreztem magamat, és egy kicsit annak drukkoltam, hogy ne is jöjjenek. Ennek ellenére összeraktam... Tovább →

Ülök a kanapémon, kezemben az aktuálisam olvasott könyv, mellettem egy bögre kávé. Nem olvasok. Csak fülelek. Hallgatom a Csendet, ami körülvesz. Ugyan a két gyermek a lakás másik szobájában van, s az ő neszezésük megtörhetnék a zajtalanságot, de nem így... Tovább →

A történethez előljáróban két gondolatom van. Egy: nagyon ritkán felejtem el a hozzám leginkább közelálló exeimnek a születésnapját, még akkor is, ha nem áll szándékomban felköszönteni őket. Legalább gondolatban megteszem. Kettő: nincsenek véletlenek. Mindennek van értelme, még akkor is, ha... Tovább →

Erre mondom én, hogy szegény embert még az ág is húzza. Hajnalban, miközbe a futásom vége felé voltam, egy térköves szakaszon akkorát estem, hogy ihajj. Persze, éppen a bokámat fájlaltam magamban. Szerintem pont ezért sem tudtam odafigyelni a futólépéseimre a... Tovább →

A szombati edzőtermi látogatásom* alkalmával megállapítottam, miközben a futópadon trappoltam, hogy hiányzik az erősítés. Az edzőtermi. Egyelőre azt tervezem, amint április környékén véget érnek a munkahelyi edzések, amiket én tartok, ezt a két délutáni órát edzőteremben töltöm majd. Feltéve, ha... Tovább →

Nos, akkor folytatom az előző bejegyzést. Fura verseny után. Különösen akkor, ha egyedül vagyok, nincs velem senki, nincsenek ismerős futótársak. Maga a verseny és a rá felkészülés, még ha nem is képezi szerves részét a napjaimnak, mert van ezernyi más... Tovább →

Még rázódom helyre a vasárnapi futásom után. A gyomrom már oké, az étvágyam még nagy lenne, ha hagynám, és még nem aludtam ki magamat. Az majd kiderül, lett-e valami hosszabb sérülés belőle. Egyelőre a jobb bokám fáj a belső oldalán.... Tovább →

Az a legmókásabb, hogy mire ezen felület megnyitásához jutok, addigra az összes addigi ihlet takarásba vonul. Olyan ez, mint mikor álmodik valamit az ember, felébred, és még élénken benne él az álmodott történet egy-két színes képpel, majd jönnek a nap... Tovább →

Mi foglalkoztat mostanában? Ez is, az is. Ha van is véleményem valamiről, nem szívesen írom le. Mert nem akarok igazságosztó, megmondó ember lenni. Még kicsiben sem. Persze, olykor kiszakad belőlem szóban, de aztán belátom, hogy ítélkeztem valaki vagy valami felett,... Tovább →

Tudom, más 10 centivel a föld felett járt vagy még mindig járna örömében azon lehetőség miatt, amit én kaptam szinte ingyen. (De vehetem azt, hogy ingyen.) X nap az USA-ban. Képtelen voltam lelkesedni, és különösebben nem izgatott a dolog. És... Tovább →

Ha az FB nem emlékeztet, akkor elfelejtkezem róla. Persze, csak nekem fontos, hogy ma 15 éve írtam az első bejegyzést a blogom eredeti helyén, a freeblog.hu-n. Azt hagyjuk, hogy miket írtam. De talán egy remek emlékeztető arra nézve, milyen is... Tovább →