Egyszer már írtam évek ezelőtt ebben a témában. Most azért jött elő újfent, mert ma is így köszöntem el az egyik kollégámtól itt, az új helyen. A régi munkatársaim már megszokták anno. Ezt abból tudom, hogy az ajándékkártyára, amit a... Tovább →

Szoktam más blogokat (is) olvasni. Már ha írnak a tulajdonosaik bele, rá valamit. Van köztük énblog, és vannak tematikusak is (futás, edzés, egyéb okosságok). Mindegyiket szeretem olvasni (ha van, mit!), mert az írott anyag jól megfogalmazott, érdekes vagy éppen hasznos... Tovább →

Elgyalogoltam a Pólusba, és vissza. Ez kétszer 5 km meg egy kicsi. Ment simán. És igyekeztem a kertesházas részeken menni. Imádtam a csendes, falusias légkört, amit színezett a borús, őszi idő. Inkább nekem való ez, mint az autózúgástól hangos Szentmihályi... Tovább →

Kellett már ez a három és fél nap szabadság. Igen, akár így is nevezhetem ezt a hosszú hétvégét. Már régen voltam szabadságon. Legutóbb augusztusban volt a 4 napos hétvége, de az nekem leginkább a költözésről szólt. Nem a pihenésről, és... Tovább →

Ennek a no voice helyzetnek egy hátránya van. Telefonon nem tudok kommunikálni. Ma már jobb a helyzet, már pincehangot (én így hallom) elő tudok varázsolni a torkomból, de erre egyelőre csak sajnálkozó tekinteteket és mondatokat kapok reagálásként. Tegnap kaptam a... Tovább →

Szombaton még nagyon elememben voltam, így simán bevállaltam az esti sétát, hiszen aznap még túl sokat nem mozogtam. Megérzésünkre hallgatva vittünk magunkkal egy fejlámpát. Az odafele vezető út végén bementünk a boltba, bevásároltunk, és már odaértünkkor mondtam, hogy ebből visszafelé... Tovább →

Megkaptam, amit kértem. Bár bejött az is, hogy “pontosan fogalmazd meg azt, amit kérsz, mert másként is megkaphatod, úgy, ahogy nem igazán szeretnéd”. Szóval, még az augusztusi és az október eleji kihívásaim előtt arra vágytam, hogy majd pihenhessek, ha végeztem... Tovább →

Pont tegnap délelőtt gondolkodtam azon (mert olykor ráérek), hogy a kedvenc kerékpárosom nagyon nem “szerencsés” az elmúlt hónapokban. Bezsebelt már jó pár második, harmadik, s akár negyedik helyet is egy-egy több hetesen, vagy egy napos versenyeken, de valahogy a célba... Tovább →

Mikor besiettem az étterembe péntek este, azt vártam, hogy kissé idegenek lesznek számomra a volt kolléganőim. Aztán odaértem hozzájuk, egyenként megnéztem magamnak őket – egy távoli – köszöntés közben, és rájöttem, hogy egyáltalán nincs bennem az “idegen” érzés. Az a... Tovább →

Szomorú hírt soha nem jó kapni, de ez is az élet része. Mert az élet egy ponton elkezdődik, és akár mit csinálunk, egy másik, lehetőleg távolabbi ponton véget ér. Ha egy régi ismerős eltávozik, fájdalmas, mindegy, mi volt az oka.... Tovább →

Úgy gondolom, összetehetem a két kezemet, hogy valójában nem tudom, milyen egy versenyen a “holtpont”. Vagyis mondhatnám azt is, hogy lehet, volt már nekem olyan, csak nem tudtam, hogy az. Utánaolvasva persze ismerős az élmény motiválatlanság része. Például az, hogy... Tovább →