Just for the record: a múlt héten a kicsi akcióm miatt összesen 94,6 km-t futottam. Eddig a legtöbb. Hozzácsaptam még 27,7 km biciklizést. Egyébként az edző nem szidott meg. Ez köszönhető annak, hogy szülinapom volt, és hogy nem erőből futottam... Tovább →

Ahhoz, hogy a mai futásom létrejöjjön, az kellett, hogy lemondjak a jövő hétvégi TT-ről, szembe menjek a heti edzéstervvel, és nagy-nagy akaraterő, hogy minden úgy legyen, ahogyan azt kitaláltam. Előző napokban a google térképet bújtam, számolgattam, hogyan is fog kijönni... Tovább →

Egyelőre vége a hőségnek. A múlt hetet nagyjából jól bírtam, bár rendszeres volt a fejemben érzett nyomás. Még a szombati hosszú futásomat is sikerült megcsinálnom, amiből két óra jutott terepre, a többi a tó körül, majd 20-25 perc pedig aszfalton... Tovább →

Hülye kettősség van bennem. Egyik részem, a racionálisabb, az, ami elméletileg tisztán és józanul lát és gondolkodik, azt mondja, így jó, ahogy perpillanat van. Haladjon szépen minden a maga útján. Mindennek kell egy ki- és egy összefutási idő. Újra megismerni... Tovább →

A hosszú hétvégémről röviden és tömören csak annyit írnék: természetesen magától értetődő, szívből jövő és szerető. Lehet, újra 19 éves vagyok, csak nem tudok róla. Még mindig úgy tudok ránézni, mint akkor és 8 és fél éve. De ez jobb.... Tovább →

Annak idején hogyan tudtam minden nap legalább egy bejegyzést írni? Olyan, mintha most nem lennének gondolataim, érzéseim , nem történne velem semmi? Minden van. Érzés, gondolat, és történik is velem ez-az. Ha a jövőt tekintem, biztosan szívesen olvasnám ezeket pár... Tovább →

Kicsit altra tettem magamat. Csinálom a dolgaimat, futok, edzek (kicsi erősítés és jóga), igyekszek annyit aludni, amit lehet, olvasok, dolgozom, főzök, meg ilyesmik. Lélekben igyekszem a jelenben lenni, bár sokszor 230 km-rel arrébb vagyok és x nappal később. A napjaim... Tovább →

Megint párkapcsolati téma. Nem érdekel az, ha “szerelmes vagyok a szerelembe”, az sem, ha a kapcsolataim eddig bizonyos idő után véget értek. Ez nem bizonyít semmit. Az én lelki ismeretem tiszta. Minden fiút, pasit, férfit, akit közel engedtem magamhoz, komolyan... Tovább →

Az élet megtanítja az emberrel, hogy soha ne mondja azt, hogy soha, azaz ne véssen semmit kőbe, mert egy váratlan fordulattal megmutathatja, márpedig ez a kijelentés változhat, akár tetszik, akár nem. Megtanultam a leckét. Fájt annak idején nagyon. De legalább... Tovább →

Ha nem lennének a hétköznapok (munka, futás, gyerekek, egyéb tennivalók, történések), azt hinném, hogy téren és időn kívül vagyok. Különösen, amikor együtt vagyunk. Egy fajta lebegés, amit nem tudok semmihez sem kötni. Még a múlthoz sem, pedig onnan ered. Szerintem... Tovább →

Ma reggel azzal “dicsekedtem”, hogy türelmes vagyok. Azonnal eszembe jutott, hogy az irodai munkám ezt igényli – többek között -, azaz jobb, ha az vagyok, különben akár hullhat is a hajam. Példa rá rögtön jött is, ahogy beértem a munkahelyre... Tovább →