Pici sikerek napi szinten

Január elseje óta gyűjtöm a napi örömöket. Van, hogy felírom őket egy cetlire, és elteszem, van, hogy csak konstatálom, van, hogy ide írom, mint most is.

Tegnap voltam vért adni, az éven először. Kíváncsi voltam, milyen hemoglobin szintet fognak mérni. A paleo-ketogén étrendem miatt érdekel, hogyan működik most a szervezetem.

A legnagyobb meglepetésemre 147 g/l-t mértek. Eddig a legmagasabbat, mióta vért adok.

Hm. Egy bő nappal előtte csináltam egy 24 órás böjtöt (rendszeresíteni szeretném heti szinten), majd egy 20 dkg darált marhahúsból készített tatár beefsteaket ettem. Nem hiszem, hogy egy adat nyers vöröshús fogja megemelni egy fél nap alatt a hemoglobin szintemet.

A ma reggeli örömöm:

Van a freeletics-nek egy olyan gyakorlata, amit standupnak hívnak. Fekvésből felgördülök guggolásba, majd onnan felugrás kinyújtva a lábat. Karok a magasban.
4 napja csináltam önszorgalomból meg egy olyan workoutot, amiben szerepel. Még akkor csak úgy tudtam megcsinálni, hogy guggolásba csak hátul kéztámasszal tudtam felnyomni magamat. Ma csak úgy – szintén – csináltam 25 db standupot. Az első pár simán ment kéztámasz nélkül, a többi is, viszont a lábaim egy kicsit nagyobb terpeszben voltak. De ez már fejlődés!!! Szuper!

Ja, és már egyszer fel tudom magam húzni szélesfogásban a rúdon.

Jókedv

Mennyire számít, hogy milyen emberek vesznek körül!

Bár igyekszem függetleníteni magam a többiek érzéseitől itt az irodában, és ha olyan a hangulat, akkor még zenével is elzárom magam tőlük, de olyan jólesik, ha olyan emberrel sikerül pár szót, mondatot váltanom, aki mosolyt csal az arcomra vagy árad belőle a pozitív energia. Ők emlékeztetnek arra, hogy még tudatosabbnak kell lennem e téren, illetve, hogy …

…szép az élet, trallala!

Régi fotók

Tegnap délután végre fotókat válogattam. Szeretném azokat papírformátumban is látni, kézbevenni, amelyeket úgy gondolok, hogy szívesen nézegetnék úgy is. Vagy csak úgy.

Sok-sok év alatt felgyülemlett fotókat nézek át, és ez sok-sok fotót jelent. De nagyszerű utazás a múltban.

Néhány gyerkmekeimről készült képnél ellágyultam, felkiálltottam (halkan vagy magamban), hogy ó, de cuki (volt). És egy-egy váratlanul elém került fotón meglepődtem, és volt, hogy belém nyilalt az érzés: hát, ezért!

Élmény volt ez a kicsiny utazás, amit még nem fejeztem be.

Örülök, hogy ennyi minden fért bele az elmúlt 10 évbe, s bár akadtak szomorú, vagy fájó időszakok, tulajdonképpen hálás vagyok azért, hogy azok az emberek kerültek az életembe, akik, és olyan dolgok történtek velem, amik. Jó néhány pillanatot, napot, hetet, hónapot nem adnék oda semmi kincsért, mert azok gyönyörűek voltak, szépek és boldogságosak.

Elszédülve

Leesett a tél első hava. Ma reggel futni szerettem volna egyet benne. Tervem dugába dőlt. Éjjel ugyanis, mikor felkeltem, hogy a wc-re menjek szokásos körömre, azt tapasztaltam, hogy szédülök. Ilyen imbolygást még nem adtam elő, még becsípve sem.

Visszafeküdtem, továbbaludtam, viszont ha forduláskor felriadtam, akkor éreztem, hogy még mindig forog velem a világ.

Az ébresztő korán keltett, és ugyan már jobban éreztem magam, de nem indultam el. Enyhe kóválygó érzés még mindig van a fejemben, és ezzel nem tudok mit kezdeni.

Mértem vérnyomást, vércukrot. Előbbi normális (110/70), a másik egy kicsit magas (5,7) számomra. Bár tegnap délután nem ettem olyat, ami emelhette volna így…

Szóval, havas futás halasztva. Délutánig mindenképpen. Ha jólérzem magam, akkor megyek egy kört.

Corazon, música, amar

Olykor igen is jó, ha visszatérek a múltban szeretett és alig feledett kedvteléshez.

A hétvégén belehallgattam régen lementett, begyűjtött salsa és timba zenébe. Kevés dolog tud ilyen örömöt és kikapcsolódást nyújtani… Zene, zene, zene. Szerelem.

Ennyi.

Már csak a tánchoz kellene visszatérnem….

Álom vagy valóság

A ma éjjeli álmom bebizonyította, hogy a tudatalattim olyankor is dolgozik és megvéd bizonyos balesetektől.

Álmomban egy fürdőszoba szerűségben voltam, és el szerettem volna végezni a kisdolgomat. De mindig volt valaki a helységben. Mire kituszkoltam, megszabadultam a szerintem utolsó személytől is, és végre ráülhettem volna a wc-re, megláttam, hogy már megint valaki bepofátlankodott a helyiségbe.
Kétségbeesve felkiálltottam, hogy miért, miért, miért, majd ezzel az érzéssel fel is ébredtem. Akkor éreztem, hogy az álombeli pisilhetnékem valós. Azaz tényleg muszáj kibaktatnom a wc-re, de sürgősen.

Mindesetre megnyugtató, hogy szobatiszta vagyok alvás alatt is.

Black Friday

Ennyit a spórolásról és a fekete péntekről!

Sikerült egy okostelót és egy futócipőt rendelnem. Az előbbi tervezett volt, a másik ad hoc.

Most szorítok, hogy egyiket se bánjam meg, hanem elégedetten használjam majd őket, miután kézhez kapom.

(Egyébként olyan ellentmondásos nekem ennek a napnak a neve. Inkább hívnám arany pénteknek… vagy valami hasonlónak.)

Novemberi tavasz

Hihetetlenül szép az idő tegnap óta. Most halkan megjegyzem, lehetett volna ilyen a múlt hétvégén, de ha ilyen marad még vasárnapig, akkor egy szavam sem lesz.

A futás sajnos, egyelőre hanyagolom, mert a maratoni táv kissé meghatotta. De sebaj! Van másik, ahogy szokás mondani. Nem kell aggódnom, nem maradok tüdőt nem kímélő edzés nélkül…

Vicces, hogy amikor az életem egyik része rendeződik, akkor a másik kerül völgymenetbe. Nem unalmas az életem. Bár kihagynám a lelki válságokat…

De mit is várhatok magamtól, mikor “szeretek” átlendülni a ló másik oldalára. Most a sok olvasás helyett, sokat nézek sorozatot. De úgy tűnik, erre van szükségem. Meg arra, hogy lassan adveni, illetve karácsonyi hangulatba kerüljek. Még pár hét, és kiteszem az adventi díszeket. Szerzek egy normális adventi koszorút, egy jelképes, de normális fenyőfácskát (műt). Így, bár nem karácsonyozunk itthon, mégis legyen valami elő- és utóhangulat.

Nem mellesleg végre szeretném visszakapni az ihletetségemet az íráshoz. Néha úgy érzem, hogy nincsenek gondolataim. Amolyan értelmesek. Olyanok, amelyeket hosszan és szórakoztatóan ki tudnék fejteni. Itt a blogon. Szeretnék pozitív dolgokról írni, vagy legalább csak írni…