Mert jólesik hallgatni.

… ami kísért jó pár éve:

A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves

… szintén Fodor Ákostól

…. mert tetszik.

Március 1-je. Itt a tavasz.

Már vágyom a napsütésben való sétára, futásra, létezésre.

Peregnek a napok, csinálom a dolgomat. Néha rohanok, néha megállok.

Úgy tűnik, az elmúlt két hét tapasztalata alapján, hogy sikerül pontot tennem még ebben az évben egy olyan ügy végére, ami már 7 éve az életemben van. Ja, a bűvös 7-es.

Tudom, nem mondhatom, hogy akkor már egyenesben leszek, mert mindig van valami, amin dolgozni kell, hogy kikerüljön az életemből, végre letegyem.

Két és fél hónapja paleo étrenden vagyok, és nekem eddig bevált. Vannak kedvenc ételeim, amit szívesen eszek, és nem bonyolult az elkészítése. Nem kell a paleohoz extra és csoda alapanyag, max a kókuszzsírt mondanám annak. De azt egy sima, hétköznapi konyhában is ajánlatos használni egyéb zsiradék helyett.

Szóval, majdhogynem bármit ehetek, ihatok, csak paleo elvek szerint készítsék, készítsem el.

Jó ez.

Már a lépcsőház előtt nyújtottam ma reggel, mikor elhaladt mellettem a kutyasétáltatásból hazatérő szomszéd, és megkérdi:
- Na, megvolt a 10 km ma?
Mondom:
- 10 és fél volt…

Csak hápogott, szerintem nem gondolta komolyan, hogy tényleg futok 10-et.

Volt egyszer egy játék, konkrétan 2010. novemberében ért el hozzám. Úgy látszik, újra feléledt a blogosok között, mivel pár napja erre keresett rá valaki, és akadt a blogomra. Gondoltam, miért ne vehetném elő, és írhatnék új válaszokat a régi kérdésekre.
30 nap, 30 kérdés, 30 válasz.

Legyen ma az első.

Mi az, amit utálok magamban?

Mostanában azt utálom magamban, hogy vannak dolgok, amit halogatok. Tudom, hogy jó lenne megcsinálni, de inkább tolom magam előtt. Vagy éppen akkor lenne hozzá kedvem, amikor éppen nincs lehetőségem az elvégzésére. Hát, ez.

A kisebbik csetel játék közben. Felkiált:

- Annyi eszed van …

Na, anyának muszáj belekotnyeleskedni.

- Nyugodtan mondjad, hogy mint egy marék káposztalepkének.

Pár perc múlva hallom:

- Annyi eszed van, mint egy zsák molylepkének.

Mikor napközben vagy este kinn járok a mínuszos időben, azon gondolkodom, hogy a túróban tudom magam rávenni kora reggel még hidegebb időben a futásra.

Ja, akkor még át tudom verni az agyamat. Még alszik….

Számomra már az is siker, hogy az egyik “alkotásom” visszaköszön rám a FB-n – kerülő úton.

Ha nálad is járt, találkoztál vele az idővonaladon, dobj egy lájkot. (csak viccelek)

Telnek a napok és a hetek.

Csinálom a dolgom, és kb két hetente van egy kis megállás, amikor leeresztek. Addig megy a munka a melóhelyen és az edzéseimen. Csinálom a saját edzéseimet is, így nem sok minden más fér bele az életembe.

Ráléptem egy olyan útra, ami arról szól, hogy állandóan a következő feladatomra koncentrálok, illetve arra, hogy mit is van még a To-Do listámon.

Valamit sikerül kipipálnom, valamit görgetek magam előtt. Na, ja! A nap 24 órából áll. Ebbe illene belesűrítenem az összes teendőt a pihenéssel, kikapcsolódással együtt. Mert az ugye kell, ha nem szándékozom kidőlni hamarost.

Már bő egy hónapja paleolit étrenden vagyok. Egyre jobban érzem magam. De ez nem jelenti azt, hogy a lelki hátteret nem fogom megoldani.

Más:

Nem igazán értem, hogy ha valaki a volt párjának számára irritáló hibáit fel tudja sorolni, akkor mi a fenéért akar még az illető a másiktól bármit is. Oké, elfogadás, meg minden, de szerintem emögött inkább birtoklás és sértettség van. Azaz “mi az hogy én nem kellek neki, hiszen ő sem tökéletes: ez és ez a hibája. Én bezzeg maga vagyok a tökély!” gondolat és érzés pöröghet az illetőben.

Valami örök és valami nem.

Az örök valóban elfogadja a másik hibáit. Szerintem tudatos az ismeret, de nem idegesít vagy szembesít. Ha igen, akkor inkább a saját megváltozásunkra ösztönöz, minthogy a másikat szeretnénk megváltoztatni.

A nem örök során pedig a másikat szeretnénk megváltoztatni, hogy nekünk ne kelljen változni.

Hát, így.

Újranéztem. A Filmet.

Mintha először látnám. Még akkor is, ha jeleneteket majdhogynem kívülről tudom.

Soha nem voltam még így egy filmmel. Hogy egy félnap után is várakozással telve indítom el.

De jó ez. Így jó.