Amikor a “greater thing” van szem előtt, s nem az, hogy basszus, csak egy nap a hétvége! Vagyis kompromisszumot kötöttem magammal, és a délelőttöt elhenyéltem (szó szerint), és este kimegyek a tüntetésre.
Ez a hét sem múlhatott el történés nélkül. Ha eddig bárkinek kétségei lettek volna, hogy a putyini úton haladunk, akkor a keddre benyújtott törvényjavaslat bizonyossá tette ezt. A szólás- és sajtószabadság abszolút korlátozása, fenyegetése: bármilyen okkal ellehetetleníthetnek anyagilag szerkesztőségeket, civilszervezeteket és privát embereket. Emellett O1G-nek (már) semmi sem szent, így a határon túli magyarok sem, pedig eddig mindent megtett, hogy az ő oldalán álljanak a szavazásokkor. Most inkább fontosabb neki még mélyebbre nyalni az ura segglyukában, és – legalább – szóban támogatni a magyarokat gyűlölő román elnökjelöltet, csak mert az orosz párti és szélsőjobboldali.
Erre a hétre esett az is, hogy a május elején szabadnapnak megkapott pénteket most szombaton kellett bedolgozni. Nekünk a főnököm csapatépítő tréninget talált ki. Péntek délután ebéd után nem sokkal eljöttünk az irodából és a Pilisbe mentünk egy két órás sétára, majd utána egy vendégházba (klassz kis hotel!), ahol egy ízletes vacsora után játszottunk egy remek játékot. 10 óra körül volt a takarodó. Hát, évek óta nem aludtam pizsamában, most elővettem. Nagy hiba volt, mivel az ágynemű tapadt a pamut pizsimhez, így minden forduláskor leragadtam, és igazgatnom kellett magamon a nadrágot. Tehát a nyugodt, pihentető alvást el is felejthettem.
De legalább a kávé (kettő hosszú) nagyon finom volt, s valószínű a reggeli is, ha eszek valami normálisat, de nem volt étvágyam a vacsora miatt.
A tréning is szuper volt. Annyira lekötötte a figyelmemet, hogy pillanatok alatt dél lett, s egy finom ebéd után folytattuk is. Bár az utolsó egy órában rám tört a fáradtság, mégis végig élveztem a feladatokat. (Mondjuk, az weird volt, amikor az egyik – délelőtti – feladatnál a főnökömmel kerültem párba, és össze kellett (volna) balhéznom vele. Vigyáznom kellett, nehogy a valódi érzéseim vegyék át a hatalmat, és adjam ki magamat. Így eljátszottam a konfliktusba kerülést vele.
Lett félhét is, mire hazaértem. A macskámon éreztem a neheztelést. Ugyanazt a tekintetet láttam, mint mikor egy hétre hagytam itthon. A szemében benne volt a rettegés, a szomorúság, az értetlenség, az elhagyatottság érzése. Kellett egy tíz perc szeretgetés, mikor már a régi Rozit láttam. Ma reggel hozta is a formáját. Kora reggel, amikor már megunta, hogy csak ő van fenn, jött és halk nyávogással ébresztgetett. Nekem pedig eszem ágában sem volt felébredni, inkább fordultam a másik oldalamra. Újabb kísérleteket tett fél óránként hét óráig, amikor is magamtól döntöttem az ébredés mellett. A kávézás után pedig visszafeküdtem sorozatot nézni.
Most édesdeden alszik összegömbölyödve a fotel(já)ban.
Nem szeretem a rövid hétvégeket. Nekem kell a két nap, hogy egyenesbe jöjjek. Egy nap a teljes elengedésre, egy pedig az itthoni feladatok elvégzésére. De most a takarítás elmaradt, és ha lesz kedvem, holnap este pótolom be. Muszáj, mert a macska miatt a heti minimum egy porszívózás kötelező.