Bizalom

Mániájuk, hogy a kormány mögé ültetnek.

Ő is.

– Akkor most te vezetsz haza – mondta, és komolyan gondolta. Tény, nem igazán volt toppon, tehát jól jött, van más is, akinek van jogsija rajta kívül. De megbízott bennem, ez a lényeg.

Szoknom kellett az autót, a sebességváltást, így volt, hogy mondta, nyomjam a kuplungot, ő meg váltott. Jól összedolgoztunk. Aztán a végére egészen belejöttem.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, mikor ajánlja fel újra, hogy vezessek – helyette.

Rólunk

Tud meglepetéseket okozni!

Tegnap is rám írt, hogy akkor ő jön. Úgyhogy 4-re itt is volt, együtt elballagtunk a Jyskbe, rendelt matracot, hogy a lehető legkényelmesebben aludhassak én is nála, amikor ott vagyok (persze, nem elsősorban miattam vette, de az életébe lépésem megsürgette a dolgot). Nekem is ki kellett próbálnom, hogy kényelmes-e, tudok-e rajta majd nyugodtan és mélyen aludni. Imádom!

Gyorsan repül az idő, mikor együtt vagyunk, így az egy óra is 5 percnek tűnt tegnap is. A masszázs mindkettőnket várt, külön-külön.

Ez az az időszak, mikor legszívesebben csak róla és rólunk gondolkodnék, beszélnék bárkivel. De nem teszem. Legyen ez a kettőnk “titka”, ez sokkal bensőségesebb és meghittebb. Meg nem is tartozik másra.

És olyan sem lesz, hogy “kapcsolatban“, és olyan sem, hogy “közös, szerelmes fotó” az idővonalon.

Csak mi ketten. És ez jó. Ez így sokkal valóságosabb.

Érzelmek

Tudtam, hogy ez lesz. Amit nem lehet kontrollálni, hát nem lehet. S ezek az érzések.
Ha tiltakozol ellenük, csak erősebbek lesznek.
Egyetlen megoldás: elfogadása annak, hogy megtörténhet, megtörténik, illetve megtörtént.

Ez van, Drága! Fogadd el!

Hogy én hogyan élem meg?! Asszem, már rutinosan. Gondolok rá szeretettel és örömmel, a többivel meg nem foglalkozom. Hálás vagyok, hogy nyitottam felé, örülök, hogy megismerhettem jobban, és megtapasztalhattam, milyen csak összebújva beszélgetni, mint két boldog tini (na, itt kerestem a megfelelő szót, mert tulajdonképpen a mai világ “tini”-je sem adja már ki azt, ahogy mi vagyunk – még).

Ha vele vagyok, engedem az érzelmeimnek az áramlást, hogy ellepjenek, megörvendeztessenek. De most, hogy nincs közelemben … jobb a csendes, érzelmi nyugalom.

Igen, úgy döntöttem, hagyom, hogy történjenek a dolgok a számomra, számunkra legjobb úton, módon és irányba. Én csak szeretek és szeretni fogok.

Csak összejön!

Tegnap este lefotóztam magamat, hogyan nézek ki összeragasztgatva így a tanfolyam után. (Egymáson gyakoroltunk.)

Kockákat véltem felfedezni a hasamon, ahogy csekkoltam az elkészült képeket. …. nagy vigyor…. Alakulok.

Még egy-két hónap odafigyelés a kajára, aztán ha a testem is úgy gondolja, mutogathatom bátran.

Irányváltoztatás

Hát, nem sokat voltam otthon a hétvégén! Mentem, jöttem, aludtam, és megint mentem, jöttem. Ja, persze és aludtam. És itt a hétfő reggel.

Mit is írhatnék az elmúlt napokról? Csupa szépet és jót. A leírhatatlant.

Amit még le tudok gépelni, az a szombat délelőtti futás. Nem túl nagy mezőny rajtolt. Köztük én, a 13 km-es távon. Fel a hegyre szépen folyamatosan kb. 5-6 km-en keresztül, majd lefele zúgás kb. 1-1,5 km-t. Majd megint felfele kapaszkodás, itt már húzósabban, bár olykor kímélőbb, szinte vízszintes szakaszokkal. A 10 km környékén folyamatos emelkedés enyhe szögben, de azért fárasztóan. Itt éreztem azt, hogy most már igazán lefele is mehetnénk. Szedtem elő az itinert, hogy lássam, megnyugtassam magam, nincs sok hátra a lefeléig, mikor a lábam előtt feltűnt felfestett, balra mutató nyíl: itt már véget ér a fel, most jön a célig vezető le.
Zúgtam, ahogy tudtam. Az életkedvem is visszatért, és már a tájban is jobban tudtam gyönyörködni amellett, hogy a lábam elé figyeltem, hova és mire lépek. A célba mosolyogva és lazán érkeztem. Már nem éreztem az emelkedők kínját a testemben, sem lelkemben. Jót tett a lejtős száguldás. Meg a célba érés. Szép volt, jó volt, és ha lesz jövőre is, megyek megint.
image

A hétvége persze, nem a versenyről szólt igazán. Hanem kettőnkről. Hogy jobban megismerjük egymást, hogy lássuk, mennyire működünk ketten, együtt. Just a hint – kb. ennyi volt, hiszen másfél nap sok mindenre nem elég. Arra semmiképpen, hogy két ember alaposan megismerje egymást. Annyi biztos, ez csak a kezdet volt. Szeretném a folytatást, és tudom, hogy ő is. (Erősen marasztalt, de ha mennem kell, hát mennem kell.)

Tegnap pedig bővítettem a tudásomat, ismereteimet a kineziotapasz használatával. Úgyhogy már ezt is tudom alapszinten.

Aktivitás

A legmókásabb, mikor ekeállásban nyomom, s ráadásul abban a változatában, mikor a térdek a fülek mellett vannak, bejelez a pulzusmérőm, hogy már egy órája meg sem mozdultam – szerinte -, ideje mozognom.

Mondanom sem kell, hiszen már írtam pár bejegyzéssel korábban, hogy addig sem a hátsómat vakartam, viszont a pulzusmérő aktivitás érzékelője a dinamikusabb mozgást szereti. Pedig – higgye el! – ászanázás alatt is le lehet izzadni.

Szóval, kitapogattam a megfelelő gombot, és benyomtam. Míg máskor, ha ültömben jelez az óra, ugrok fel, és járkálok, teszek-veszek egy sort, most azonban szépen elvoltam a pózban, majd bontottam, és haladtam tovább a következővel.
Nyughass, óra, ne hisztizz!

Ilyenkor nagyon rövidek az estéim. Hazaérek, letusolok, majd fekszem az ágyba be. Mivel ilyenkor szoktam meditálni, már ülhettem volna tegnap este is fel, hogy kezdjem, de mintha megérezte volna, hogy jobb, ha akkor ír, jelzett is a mobil: üzenet érkezett. Így, egy bő félórás írott társalgás, aztán jöhetett a napi rutin, és az alvás.

Ami az utóbbit illeti, kívánságom teljesült: aludtam egy jót.

Most egy kis meló, aztán kezdődik a hétvégém. Ezúttal sem fogok unatkozni.

Mai nap röviden

Egy zavaros éjszaka után (hol aludtam, hol ébren feküdtem) egy lájtos edzés.

Reggeli üdvözlete már benn talált a munkahelyen, ahol egy fullos délelőtt után egy lazább délután következett.

Legszívesebben aludnék, de helyette befejezem a takarítást és megyek ászanázni.

Holnap. Holnap reggel nincs edzés. Azért sem. Jár a pihenés!

Meglepi

Ember lánya tervez, és kicsit másként alakul a délután, mert más is tervez.

Halihó, itt vagyok – szól majdnem így az üzenet, és én nem értem. Aztán szépen kiderül, hogy tényleg itt van. Egy jó másfél órás beszélgetés kerekedik belőle, amit alig akarunk félbeszakítani, hogy aztán pénteken folytathassuk.

Szeretnék vele futni, együtt. Fel a hegyre, le a völgybe, csakhogy tudjam, így is kibírjuk egymást.
Szeretném megismerni a mindennapjaiban, mert ahogy ő is mondja, most csak a felszínt kapjuk egymásból.

Kaland.

Változások

Mikor a hétvégém zsúfolt, és ez azt is jelenti, hogy nem is vagyok itthon, hétközben kell megcsinálnom azt, amit általában a hét utolsó napjain.

Ilyen a takarítás. Osztok-szorzok, és a holnapi jóga marad, a ma esti program törölve.

Kicsit kihívás számomra, hogy valakinél, történetesen egy férfinál, egy másfél napot, benne egy éjszakát töltsek, mert már régen volt így. Azóta pedig sok víz lefolyt a Dunán, Tiszán és egyéb folyókon. Én pedig a reggeli szokásaimhoz jobban ragaszkodom. De megoldom ezt is. Jót tesz egy kirúgatás a komfort zónámból.

Az, hogy kettőnk között mi fog és mi nem fog történni…. Hát, azt az égiekre hagyom.
Hogy én mit szeretnék? Az is egy fogós kérdés.

Alakulgat

Azt ígérte a videón a csaj, hogy lazább edzés lesz, mint a tegnapi. Nos, tény, hogy a tegnapit idő híján átvariáltam szimpla három körös edzésre, így lehet, hogy kevésbé volt gyilkos, mintha megcsináltam volna a létrás verziót.
Most viszont a 3 x 8 gyakorlatot, amit még egy 10 perces 10 gyakorlatos sorral megspékeltem, érzem a lábaimban és a karjaimban. Vicces, mert azon gondolkodtam, mitől is van a combjaimban ez a tompa fájdalom. Aztán felrémlett a guggolás és a székre fellépés 12 kg-val, ja, meg még egy lábcserés gyakorlat, de ez már súlyzó nélkül.

A karjaim azonban emlékeztek a tegnapi megpróbáltatásra, mert ma nem igazán mentek a karhajlítások, pedig volt bőven. De sebaj, erősödöm, ez a lényeg.

Tegnap délután meglepetés ért. Mielőtt bevásároltam volna London Pass kártyából, megnéztem, mikorra is szólnak a repjegyek. Na, ekkor lepődtem meg. Egy nappal hamarabbra, mint ahogyan én emlékeztem. Néha a memóriám….! Gyorsan leellenőriztem a szállásfoglalást, de azzal minden rendben van. Húúú!
Szóval, jót mulattam a helyzeten. De költöttem sok pénzt, ami még csak egy része a teljes költségnek, és ezek után nem is fogom összeszámolni, mennyibe kerül az egész kalandunk. DE ami a lényeg: eljutok újra Windsorba és a Kew Gardens-be is, ahova nagyon-nagyon visszavágyom. Szép emlékek, no!

Reggel pedig várt az este elküldött üzenet, benne egy meghívás a teljes hétvégére. Csak a felét tudom elfogadni, mivel vasárnap tanfolyamon leszek, így marad a péntek délutántól szombat estig időszak. Benne egy jó kis futás, szauna, meg … beszélgetés.

És holnaptól egy kicsit kíméletesebb leszek a testemhez gondolva a szombati megmérettetésre.