Szabadon és kedvemre

El kellett telnie jó pár évnek, mire elfogadtam:

Az Ikrek viseli valamennyi csillagjegy közül a szakítást a legkönnyebben. Tudomásul veszi a történteket, túllép a múlton, és nem rágódik rajta többé, hogy mit kellett volna esetleg másként tennie. Inkább a jövőre, az új célokra összpontosít, és mindarra, ami igazán boldoggá teszi.
Amikor egyre komolyabbá válik a párkapcsolata, az Ikrek megrémül. Úgy érzi, párja lehúzza, korlátozza őt, és a kalandokról, a kihívásokról is végképp le kell mondania.

A lazább kapcsolatokat kedveli, melyekben szabadon és kedvére mozoghat, mert amikor menni kell, sosem vonakodik.
Teszi, amit a szíve diktál.

Ma már erősen bólogatok, hogy bizony így van.

Milyen is?

Úgy 14 éves korom óta nem tudtam zöld ágra vergődni a testemmel. Erősen közelít a zéróhoz a saját magam elfogadása, és most csak a testemet értem (a többi terület más tészta).

Voltak olyan időszakok az elmúlt 10-15 évben, amikor elégedett voltam, de akkor is még szálkásabb, még zsírmentesebb szerettem volna lenni.

Perpillanat örülnék, ha olyan lennék, mint akkor.

Szerintem most sem vagyok igazán tisztában azzal, milyen is a testem. A koromhoz képest. Meg az adottságomhoz képest. Tudomásul kell vennem, hogy születtem egy testfelépítéssel, egy alkattal, amin csak nagy beavatkozások és szigorítások árán tudnék változtatni, s ideiglenesen el is érném, a megálmodott testet. De nem tudnám megtartani.
Ilyen vagyok, amilyen, és kész. És azt is el kell fogadnom, hogy az idő múlik, a biológia teszi a dolgát (közelít a klimax, stb.).

Sokat teszek magamért az edzésekkel. Erősítek, kardiózok, nyújtok, ami csak a kedvemre van, illetve hasznosnak vélek. És persze, ami az időmbe belefér. S bár én nem igazán veszem észre, hogy sportos lenne az alakom, de ez nem is jelenti azt, hogy így van. Csak én nem látom magamon.

Mindenesetre keresem a jeleket, igyekszem felfedezni őket. Tegnap a masszázson találtam egy ilyen nagy megelégedésemre. A szekrény üvegében visszatükröződött a hátsóm (hason feküdtem). Hát pont olyan kerek és szépen kiemelkedő volt, ahogyan azt szeretném látni.
Kellenek ezek a jelek, hogy helyre rázzam a testképemet.

Kudarc

Van az a nap, amikor azt mondja az ember lánya, hogy csak ebből keveredjek ki.

Tudom, minden elmúlik egyszer, és minden kudarcból fel lehet állni. Rendben van az, hogy lelkiismeretes vagyok, és ha hibázok (kicsit vagy nagyot), azt elég nehezen élem meg. Viszont az önbizalmamat olyankor újra kell erősíteni.

Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy csak én vagyok ilyen balfék, azaz figyelmetlen, pontatlan és nem precíz, vagy mások is.
Pedig igyekszem jól csinálni a munkámat. De mintha valami nagyon akarná, hogy egyszer-egyszer ilyen helyzetbe kerüljek. (Vagy nagyon mazochista vagyok, és magam generálom magamnak ezeket tudatalatt.)

És azon is elgondolkozom ezen esetekben, hogy lehetek-e még jobb ennél vagy el kell magamat ilyennek fogadni, és találni egy olyan munkát, amiben nincsenek hasonló kudarcaim. Vajon ez utóbbi menekülés lenne?

Szerencsére ott van a tegnap este, amikor oldásra jött hozzám egy vendég, és mosolyogva, nyugodtabban távozott. Nem tudom, milyen változás fog végbemenni benne és így az életében, de ha már csak egy picit segíthettem, már elégedett vagyok. Mert a kicsi változás is változás.

Kerékpár

Bár sosem állt távol tőlem a kerékpározás, az elmúlt években a futás miatt eszemben sem volt, hogy komolyabban foglalkozzak vele.

Aztán arra gondoltam még tavasszal, hogy veszek egy új bringát a régi helyett. Mert már eleve időszerű a dolog. Aztán azt is kitaláltam, hogy veszek egy görgőt hozzá, hogy majd télen esténként csak ráülök a cangára egy kicsit görgőzni alacsony pulzussal kiegészítő edzésként a futás és erősítés mellett.

Ebből az lett, hogy a bal lábam miatt háttérbe szorult a futás, majd most már csak tekerek helyette. Örülök, hogy beszereztem a görgőt még múlt nyáron, ősz elején.

Hogy ez az edzés mennyire lesz elég a futó képességem megtartására, majd meglátjuk. Legfeljebb kerékpárversenyeken, túrákon indulok….

Mert anya csak egy van

Egy anyának jó fejnek kell lennie. Mert előfordul, hogy a gyermekei a lehetetlent kérik tőle. Pl. az utolsó pillanatban derül ki, hogy nekik fekete, fehér ing kell estére, vagy esetleg másnapra egy új sportcipő. Vagy kiderül, hogy nincs egy tiszta alsónadrágjuk, pedig a szennyestartóban csak egy napi viselt ruházat van, és a többi tiszta alsó az apjuknál maradt (odahordódott az elmúlt hetekben).

Most szerencsés vagyok. Tegnap este kaptam két napot arra, hogy fehér inget vásároljak péntek estére. Ezt is magam oldom meg, mert ma délután a gyermek nem ér rá, hogy velem jöjjön vásárolni, holnap én megyek szülőire.

Úgyhogy van egy ingnyakméretem, és ez alapján nélküle vásárlok. Így szokták a nők, nem?

Választás

Nemrégiben felmerült egy gondolat, ami soha eddig eszembe nem jutott. Vajon milyen nyelven gondolkoznak azok, akik hallás nélkül születnek.

Ebből a témából továbbgörögve jutottunk el múlt szombat este oda, hogy ha valamelyik érzékemet el kellene vesztenem, melyiket választanám.

Egy biztos, hogy a hallás és a látás az fontos nekem. Szeretek számomra szép dolgokban gyönyörködni, örülni a látottaknak. Zene nélkül pedig igen hiányos lenne az életem. Bár már tudom, milyen a hallás, és jó pár dallam megmaradna (valószínűleg egy idő után torzulna), de akkor is. Nagyon kevés dolog tudja azt a belső boldogságot megadni, mint a zene.

Megvan már a három?

Van az a reggel, amikor hülye álomból az ébresztőre felriadva szinte átkozom a hétköznapok koránkelését. A mai is az volt.

Majd letekertem a penzumot (ez szuper volt!*). Aztán nem jön össze** az, amit szerettem volna.
Amint bekapcsoltam a munkahelyen a gépet, már egy olyan hír várt, amiből elég könnyen rájöttem, elcsesztem valamit pár napja. Nem tudom, mi lesz belőle, azon kívül, hogy egyszer-kétszer még nyilvánosan megvesszőzöm magamat.

Mindezen “örömöket” a múló telihold hatásának veszem.

Most már igyekszem csak a szépre, jóra koncentrálni, hogy ebből legyen már több ezen a napon, a héten, az életemben.

* intervallumos volt az edzés második fele. A négy magas zónás tekerés egyikében gyorsan megcsináltam az esedékes napi 30 db burpee-t is
** a “jön össze” két szót összevontam első lendületre, és nem értettem, mi a baja a szövegszerkesztőnek a “jössze” szóval.

És persze, most találtam a Vázlatok között:

Mikor rossz dolgok történnek az életedben, három választásod van:
hagyod, hogy befolyásoljon téged, hagyod, hogy tönkretegyen, vagy hagyod, hogy megerősítsen.