Néha nagyon antiszociálisnak érzem magamat, pedig van, hogy a szándék valóban megvan bennem a baráti kapcsolatok létesítésére, fenntartására. Aztán vagy jön az érzés, hogy nem oda való vagyok, vagy egy az egyben nem érdekelnek barátként azok az emberek.
Néha viszont egész hamar összehaverkodom emberekkel.
Áh. Bonyolult vagyok még saját magamnak is.

Évente egyszer elszoktam azon gondolkodni, milyen lehet olyan blogot írni, amit több százan olvasnak.
Amikor tényleg van hatása(?), jelentősége(?), súlya(?) annak, amit írok.

Vajon van-e annyi önbizalmam, hogy meg is valósuljon egy ilyen állapot?

(Egyébként pedig hálás vagyok a jelenlegi olvasottságom mértékének is. Bár csak két-három rendszeres olvasóról tudok…)

Életemben először tankolok az instrukciói alapján. Már a tanksapkát ügyeskedem vissza, mikor így szól:
- Várjál, ezt le kell fotózni!
- Jaj, ne már! – kezdem a pironkodást, mikor feljajdul.
- Aj, belerepült a szemembe!
- Mi volt az? – vizslatom, ahogy dörgöli a szemét.
- A katica, ami az előbb a hajadon mászott, azt akartam lefotózni.

Talán nem írok újat azzal, hogy újfent (még mindig) nagy tanulásban vagyok, természetesen munka mellett.
Aki kedvel engem és jót akar nekem, az csütörtökön délelőtt csupa olyan gondolatokkal legyen velem kapcsolatosan, hogy „nagyszerűen vizsgázom”, „minden kérdésre kapásból tudom a választ”, meg nagyon okos vagyok, stb. Márcsak a vonzás törvénye és a pozitív gondolkodás jegyében is érdemes. Ja, és ha másnak jót kívánsz, az visszaszáll többszörösen rád (a rossz is, de ezt most hagyjuk).
Szóval, ezt is köszönöm.

Úgy tűnhet, mintha csendben lennék a meg nem nyert játékkal kapcsolatosan. Írtam már róla, csak megint közbeszólt a mobil böngészőnek álcázott sors, és a poszt elveszett a semmibe.
Szóval, nem nyertem, mert nem álltam be a „ki tud több szavazatot vásárolni” versenybe. Bele szereretnék még holnap is nézni a tükörbe úgy, hogy ne kelljen lesütnöm a tekintetem.
Mindenesetre valami apróságot (kulcstartó?) küld a szervező csapat, mert megígérték.
Egyébként elég jól szerepeltem, ha a böcsületesen megszerzett lájkokat nézem. És szeretném is megköszönni az erőfeszítéseket azoknak, akik szavaztak, megosztottak, buzdítottak másokat. Értem.
Pussz!

Szag-sztorinak nincs vége. Gondoltam, jobb illatú leszek, s parfümöt fújtam a hajamra.
A párom közelebbhajolt hozzám, majd megjegyezte:
– Most már olyan szagod van, mint egy beborozott, bepafümözött zsiráfnak.

Most meséljek arról, hogy pénteken megvettem a helyjegyet az IC-re hazafelé is, és teljesen feleslegesen? Mert közben baleset miatt kerülnek a vonatok Újszász felé. A két órás útból lett négy. Ezt a vonatra ülve tudtam meg, mikor már el is indult. Ajvé!

De inkább arról, hogy olyan szaga volt a vagonnak, mintha istállóban lettünk volna. Így itthon a kisebbik gyermekem már azzal fogadott egy ölelés után, hogy állatkert szagom van.

A párom pedig most azzal jött, miután belepuszilt a hajamba, hogy zsiráf szagom van.

Aha! Milyen egy zsiráf szaga?

Bennem is felmerült, hogy “veszek like-okat”. Most, hogy a versenyben a csoportban a második helyről a harmadik helyre csúsztam, mert a negyedik hirtelen kb. 250 szavazatot leakasztott a szögről, komolyan szándékomban volt.
De aztán döntöttem. Lótúrót! Ha nyerek, akkor tisztességesen tegyem, s nem holmi like-program használatával. Legalább a lelkiismeretem tiszta lesz így is, úgy is.

Egyébként kezembe vettem az egyik áruházban a telót. Oda és vissza vagyok tőle. Nekem tetszik. Engem megnyert magának. És vajon én megnyerem őt?

Győzködöm, hogy úgy könnyebb egy rossz szokást elhagyni, ha egy új szokást felvesz.
- És mi lenne az új szokás? Nem te mondtad korábban, hogy úgy szabad leszokni a cigiről, hogy nem veszünk fel más rossz szokást?
- No, igen, de ez jó új szokás legyen!
- És az mi legyen?
- Hát, az, hogy nem cigizel.

Van ez a játék, amit az egyik telefongyártó magyar képviselete írt ki a facebookon. Engem az ragadott meg benne és lelkesített, hogy a nyertes (a nyert telóval) blogbejegyzéseket írhat és posztolhat fotókkal együtt. Nagyon szerettem volna bejutni az első körbe, és ez meg is történt. Most viszont, hogy jelölt lettem, nagyon szeretném megnyerni a második kört, hogy bejegyzéseket írhassak, fotózhassak. Az már szinte mellékes, hogy még egy finnországi utat is nyerhetek majd egyik posztommal.

Eddig második vagyok és szerintem az én pályázatom a csoporton belül a legjobb, de úgy tűnik, a marketingemen még van mit javítanom. Hát, bevetem a jelen blogot is.

Kérlek Benneteket, Olvasóim, Látogatóim, hogy szavazzatok rám. Linkre kattints, és a fotók alatt egy “Tetszik” gombot nyomj, kérlek!

https://nokia.wundermandev.hu/lumiaNagykovet/content/simkoJudit.html

Segíthetsz még nekem úgy is, ha ismerőseidet, barátaidat megkéred, szavazzon rám ő is.
Köszönöm!

Az iroda ablaka előtt újra túrni kezdtek, a markoló beindult. Fel sem néztem a gépelésből, és igértem, mindjárt bezárom az ablakot. A kolléga hümmögött, én pedig iparkodtam, hogy az igéretemet betarthassam.
Aztán feláltam bezárni … az amúgyis zárva lévő ablakot.
Kollég meg is szólalt:
- Nem is igazán értettem, melyik ablakot akarod bezárni.