A kisebbik gyermekem agyon dicsérte a múlt csütörtökre készített rizst. Azt mondta, remélem, emlékszem, hogyan csináltam, mert legközelebb is úgy kellene.
Pechem van, mert csak arra emlékszem, hogy egy kicsivel jobban meg sikerült pirítanom a zsiradékon, mint általában…
A kib…tt meleg az kib…tt meleg.
Az autóban különösen.
Utóbbi hetek élményei:
Kékes Csúcsfutás
6 nap Párizs és környéke
Bükki Hegyi Maraton – 21,1 km
42,2 km lefutása a születésnapomon, ami ugye a 42.
Újabb utazás. Most Olaszország busszal. Azaz csak 5 nap ott lét, 2 nap buszút. Rimini, Firenze, San Marino és Velence.
Gyorsan elrepült ez a hónap.
No comment.
Pörgős napok. Még mindig.
6 nap Párizs és környéke. Anyuval. Sűrű volt. Párizsról nem változott a véleményem. Szerintem van nála szebb város is.
Tegnap egy félmaraton terepen. Ajvé! De húzós volt! Megcsináltam azért. Nem világszám idővel, de azzal vigasztalom magam, hogy más még 5 km lefutásáig se jut el.
Most háztartás, főzés, meg ilyesmi. Ah, a szokásos.
A napjaimat a sűrű jelzővel tudom illetni. Ezért sem tudok ide írni.
Az jó, hogy alakulnak a dolgaim, és most beáldozható a szabad idő is a cél érdekében.
Lesz ez még jobb is.
Ó, én nem! Ó, én nem!
De soha ne mondd, hogy soha.
Érzelmi hullavasút… izé … hullámvasút rulez.
Egy kicsit izgulok. Három dolog miatt is: másfél hete nem futottam talp kímélés címén, aztán nem tudom, hogyan viseli majd a lábam a terhelést; a mai táv útja többnyire felfelé fog vezetni, azaz kiderül, mennyire vagyok formában; mégiscsak egy verseny.
De már nagyon várom, hogy futhassak.
Csajok ebédelnek. Szóba kerülnek a pacik és a lovaglás.
Mondom, én is szeretnék lovagolni, s talán 70-80 éves koromban lesz rá időm is.
Az egyik kolléganő válasza:
- Akkor már nem szabad, mert ehhez erő kell a combokba, hogy fenn maradj a lovon. A ló háta széles és kemény.
- Ó, pont jó lesz! Legalább olyan idösen is lesz valami kemény a lábaim között! – vigyorgok.
Mivel kímélem a talpamat, így futás helyett görkorizással pótolom a mozgást. Szeretek gurulni.
Remélem, javul még annyit vasárnapig a lábam, hogy a bánkúti 21 km-t meg tudom csinálni.
Lehet, jó is, hogy addig pihenőn vagyok, legalább futásra kiéhezve indulok a versenyen, és nem fog érdekelni, hogy főként felfele fogok szaladni. Lényeg az lesz, hogy … FUTOK!
Mire jó a négy napos hétvége utáni hétfő és kedd?
Hogy amit kipihentél stresszt az előző napokon, azt pótold.
Tegnap délutánig nem sok tervem volt a hosszú hétvégére a sporton kívül. Aztán 24 óra se telt el, már holnap estig “tele van a naptáram”. Egy kis munka, egy kis szórakozás, egy kis sport.
Azért a semmit tevést is megejtem a négy nap valamelyikén. Ígérem.
Ja, és vigyázok arra, mit kívánjak, mert már megint a hipp-hopp teljesülős időszakomban vagyok.