Újabb hobbim, kikapcsolódásom, napi betevőm a BL story-k fogyasztása a YT-on. Igyekszem a minőségibbeket kiválasztani, s vannak is. Nyilván ezek soft történetek, azaz a csók a legerősebb jelenet, vagy az, amikor belekezdenek. Ha tovább is “mutatják”, azt a rendező úgy oldotta meg, hogy emiatt ne tiltsa le a YT a filmet.

Ezek elsősorban koreai, kínai és taiföldi gyártású sorozatok vagy filmek. Angol feliratosak, úgyhogy már felismerem mindhárom nyelvet.

Hogyan keveredtem a BoyLove drámákhoz? Már magam sem tudom. De az biztos, hogy elsősorban azért kezdtem el nézni őket, mert meg akartam ismerni két férfi/fiú közötti szerelmet Jimin és JK miatt. Korábban sem tartottam magamat homofóbnak, és mindig nyitott szerettem volna lenni, de azt soha nem gondoltam volna, hogy két, vélhetően egymást szerető férfinek fogok szurkolni – távolról. A feltételezett Jikook kapcsolatért való drukkolás minden pici ellenérzést, ami esetleg volt bennem, elsöpört, és most már ténylegesen úgy tekintek két férfi szerelmére, mint egy heteró páréra.

És nem csak ezért nézem a BL sorozatokat, hanem mert a többségük szép szerelmi történet, egy-kettő a kedvencemmé is válik. Például a legutóbb egy olyat néztem, amiben a több mint 4 órás játszási idő alatt alig csattant el csók. De érdekes volt a történet, és végig fenn tudták tartani a néző érdeklődését. Nem lett boldog vége, mert az volt a csavar benne, hogy ha a két fiú beleszerelmesedett egymásba, akkor az egyikük balesetben elhunyt. A másik fiú kétszer is megkapta a lehetőséget, hogy újra kezdhessék a történetüket. A legutolsó alkalom előtt letette a nagyesküt, hogy most távol tartja magát a szeretett személytől, hogy az élhessen. Hogy teljesen elszpojlerezzem a történetet: természetesen elb@szta. Nem tudott kilépni teljesen a srác életéből. Talán azzal megúszták volna a halálos véget, ha nem irkál “szerelmes” leveleket neki távoli imádóként. De megtette, és őszintén szólva én is szerelmes lettem volna abba az ismeretlenbe ezen levelek után, mert olyan szépek voltak. Úgyhogy a kiscsávó belezúgott a levelek írójába, és meg is halt egy balesetben a szerelme jelenlétében.

Ezek a sztorik, illetve Jikookék felráztak az érzelmi bénultságomból, úgy érzem. Már újra el tudom hinni, hogy van valódi szerelem. Valahol, valakiknek létezik. Az, hogy nekem a még hátralevő életemben lesz-e ilyen, nem tudom. Egyelőre nincs bennem olthatatlan vágy rá. Talán hitem sincs. Ugyanis, ha 54 év nem volt elég, hogy találkozzak a nagy ő-vel, akkor majd pont most?

De azért egy olyan szerelemre még befizetnék, amely esetében ezt a dalt szívből tudom énekelni: https://youtu.be/kPa7bsKwL-c?si=zhz92IX2av6cbRYS

Miért kell nekem még mindig azt bizonygatnom, hogy a jelenleg 25 éves kisebbik gyermekem elegendő figyelmet kapott tőlem anno?

Anyám az egy külön emberfaj. Már 54 éve (tudatosan 38 éve) igyekszem megszokni és elfogadni őt olyannak, amilyen, de még mindig meg tud lepni. Semmi újjal, csak a régi, berögzült dolgaival. Példának okáért (és amiért ez a bejegyzés is megszületik) ma azzal jött, hogy a szegény, hátrányt szenvedett (?) kisebbik gyermekem megérdemli, hogy most ő legyen a kedvenc, hiszen ő becsülettel és időben lediplomázott. Bezzeg a nagyobbik!

Mi van??? Miben szenvedett a gyermekem hátrányt??? Szerinte kevesebb szeretetet és figyelmet kapott. Ezt ő így látta, tapasztalta.

Igen?! Arra a gyerekre nem figyeltem eléggé, aki a nap 24 órájában rajtam lógott? Ha a nagyobbik hazajött bölcsiből délután 4 óra körül az apjával, csak köszöni tudtam neki, mert a kisebbik torkaszakadtából rázendített, és addig ki nem szakadt a karjaimból, míg le nem raktam aludni. S csak ez után tudtam a nagyobbikkal foglalkozni (fürdetés, meseolvasás alvás előtt, stb.). Sokszor mondtam is kisebbiknek viccesen, hogy legszívesebben visszamenne a pocakomba, mert ott tényleg velem lehetett 0-24.

Később úgy módosult a figyelem kiharcolása, hogy békésen eljátszott a szobájában, amíg nem jött a nagyobbik hozzám, hogy egy pár mondatot beszélgessünk. Rögtön megjelent azzal a kezdéssel, hogy “Anya…”, és máris megkapta a figyelmemet.

Én inkább a nagyobbikat sajnáltam. Remélem, nem sínylette meg.

Őszintén mondom, sajnálom ezeket a srácokat. Megdolgoztak a sikerért, de áldozatokat is hoztak. Ez utóbbi a magánéletüket érinti.

Nem is csodálom, hogy nagyon kevés idolcsapat éli túl a kezdőéveket. Amellett, hogy kidolgozzák a belüket tizenéves korukban (még a debütálás előtt a gyakornoki időszakban is!), le vannak tiltva a randizásról, és tulajdonképpen huszonéves (vagy harmincéves) korukban ott állnak, hogy semmit sem tudnak magáról az életről, csak másodkézből a nem szakmabeli barátaiktól.

Fogyasztom a BTS-szel kapcsolatos infókat, nemcsak a jelent, hanem a múltat illetően is. Szinte mindegyikükről kiderül, hogy volt valami mentális összeomlása a 13 év alatt. RM, a vezetőjük bevallotta, hogy a stadionokat megtöltő siker eljövetele nála a pánikrohamot hozta meg. Volt, hogy a koncert kellős közepén nem tudott megszólalni. Suga (Agust D) pedig, úgy tűnik, az alkoholba menekült. Már most jól van. Voltak nehéz napjai J-Hope-nak is, aki a “Sunshine” becenevet is kapta a tagoktól, mivel mindig ő vitt fényt közéjük, amikor éppen a padlón voltak. És sajnos, Jimin is megsínylette. Valószínűleg neki is meggyűlt az alkohollal a baja néhány videó szerint. Eddig Jin és Jungkook tűnik úgy, hogy egész jól viselték a megpróbáltatásokat. Talán azért, mert sokszor nem vették vérkomolyan a nehézségeket. Jin ugyan a legidősebb, de néha ő viselkedik a leggyerekesebben. JK pedig kijelentette egy interjúban, hogy ő ritkán stresszel dolgokon. A szülei csak akkor kérték számon a tetteit, ha azok valóban nem voltak helyesek (csalás, hazugság, stb.). A bandatagjai is jól nevelték, nem tettek rá felesleges terhet. Sőt ő aggódott a társaiért, amikor stresszesebb időszakuk volt.

JK elmondása szerint egyébként is úgy áll a dolgokhoz, hogy eldönti, akarja-e csinálni (pl. kanyon hinta vagy siklóernyőzés), s ha igen, akkor onnantól kezdve nem izgulja túl a dolgot, csak csinálja.

A normális rajongók csak jót akarnak nekik. Boldognak és kereknek szeretnék látni az idoljaik életét. Ezért találják ki a különböző párkapcsolatokat vagy két bandatag között, vagy valamelyik hírességgel. De ha nyilvánosan fel is hozzák ezeket a vélt kapcsolatokat, akkor előtte kijelentik, hogy ezek feltéttelezések, és nem bizonyítottak. Ugyanis példának okáért a BTS ügynöksége pár napja egy közleményben jelezte, hogy bármilyen hamis információért, vagy akár rágalomért beperelhetik a terjesztőjét.

S ott vannak a hülyék, akik nem bírnak magukkal, és üldözni kezdik a rajongott idoljukat. Na, őrájuk, ha elkapják őket, akkor akár börtön is várhat.

Megértem az ügynökséget és a BTS-t is. Alig van magánéletük (jelenleg koncerteznek, és az otthonuknak a mindenkori hotel felel meg), és még az a csekély sincs tiszteletben tartva némely “rajongótól”. A legtöbb ARMY, amelynek van szerencséje a való életben találkozni a tagok egyikével, másikával az utcán, csak messziről nézi őt, esetleg nagy merészen ráköszön, ha éppen elhalad mellette. De nem zaklatják őket fotóért vagy aláírásért.

Amúgy kíséret nélkül nem is mehetnek ki, gondolom. Legalábbis ezt látom a fotókon, videókon. Minimum egy testőr (kigyúrt, feketeruhás pasi) és egy asszisztens (?) megy velük. Sugaval is, aki az egyik koncertjük helyszínén két fellépés között elment futni 12 km-t egy futóversenyre. A két ürge ott loholt mellette.

Kihozzák a legtöbbet, amit tudnak a jelen helyzetből. Ők vállalták, ők írtak alá még 7 db évet az ügynökséggel. Mi meg szeretjük őket azért, amit adnak nekünk: zenét, történeteket, vizuált, stb.

Azért hanyagoltam volna azt a látványt, ami az időkép.hu appján fogadott tegnap és ma: 41 C fok odakinn. Nyafogni nem fogok, mivel nem is dugom ki az orromat a lakásból. Kivéve tegnap délen át (mikor máskor?), mert a macskának vennem kellett szárazeledelt, nekem meg folyékonyat, azaz alkoholmentes sört.

Szörnyűbbnek gondoltam a 38-39 C fokot, de nem volt az. Talán a gyenge szellő segített, vagy már megunta a testem a légkondis 26 C fokot, és élvezte a 39-et.

Szóval, ha a gondolataimra és az érzéseimre kíváncsi valaki a hőséget illetően, ami várhatóan holnaputánra erősen mérséklődik, az lapozza fel az előző évek nyári bejegyzéseit e témában. Nem sokat változtak.

A rajongóknak leginkább szórakozás (és rajongás), de az ügynökségeknek ez puszta biznisz. Az idolok (és szándékosan nem magyarítok), amikor még gyakornokok, gondolom, tudatában vannak annak, amire vállalkoznak. Az idolság nem csupán a művészetről, a zeneszerzésről, éneklésről és táncról szól, hanem kemény munkáról és szabályokról. Az ügynökségek szerződnek a velük, és elvárják, hogy be is legyen tartva a szerződésben írtak. Nemcsak az anyagiakról van szó, kinek mennyi jut a bevételből, hanem az idolok életéről (legyen az szakmai vagy magán), a magatartásáról, viselkedéséről, stb. is.

Például előírják nekik, hogy nem lehet X évig párkapcsolatuk. Semmilyen! Ez egy tizenévesnek vagy kora huszonévesnek, úgy gondolom, elég nagy szívás, de valószínű, hogy a sok gyakorlás és egyéb elfoglaltságok miatt nincs is nagyon idejük kapcsolatokra. Egy világ körüli koncertturnéról nem is beszélve. És nem minden idolcsapatból lesz egy BTS vagy EXO…

A szívem szakad meg, mikor RM, a BTS vezetője arról beszél az egyik Vlogjában, hogy már a 30-as évei elején jár, de jelen pillanatban esélyt nem lát arra, hogy barátnője legyen, nem méghogy házasodjon. Pedig vágyik az apaságra. És a másik mondatában elejti azt, hogy magányosnak érzi magát.

Persze, lehet azt mondani, hogy de hát ott a siker, a gazdagság, a turnék, stb., de ez egy társra vágyó embernél nem vigasz. És elnézve a 2026-os BTS-tagokat, mindegyikük megérdemli azt a boldogságot is, amit egy társ adhat.

És itt térek rá a shipperségre. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam, hogy hiszek a JiKook kapcsolatban, azaz hogy Jimin és Jungkook egy pár a való életben. A nem hívők azt mondják, hogy csak fanservice, amit csinálnak. (Az idolbandák tagjai felvállalják, hogy a rajongók szórakoztatására színészkednek egy kicsit a színpadon vagy egyéb, kamerákkal kísért helyzetekben. Például flörtölnek az egyik bandataggal. Ha ez mindig csak két ugyanazon tag között zajlik, akkor a rajongók elkezdik deluluzni a kapcsolatukat, vagyis úgy hiszik, hogy szerelmesek egymásba, és egy párt alkotnak. Ezen elképzelésükre keresnek igazolásokat minden videóban, a koncerteken, a fotókon, stb.)

Én tagadom, hogy fanservice lenne az, ami JK és Jimin között történt az elmúlt 13-14 évben. A legfőbb bizonyíték a szerelmükre az, ahogyan egymásra néznek. Ha az színészkedés, akkor megkaphatja mindkettő az Oscar-díjat. Nem egy rajongó kommentelte azt, amit magam is gondoltam: bárcsak rám nézne így valaki!

A tekintetükben ott látom a szeretet mellett a szerelmet, a másik iránti rajongást és tiszteletet. JK sokszor olyan elragadtatással és rácsodálkozással nézi Jimint, mintha most látná először. És ezt teszi 10 év (feltételezett) kapcsolat után is. Itt egy videóválogatás, hogyan bámulja JK Jimint az évek során. Ebben benne van az a korszak is, amíg még nem voltak együtt (feltételezés szerint): https://www.youtube.com/watch?v=mir39CCl7_U De ha többre vágysz, csak annyit kell beírnod a YT keresőjébe, hogy jikook. Minden olyan videót ajánlok, ami minimum egy éve készült. A többi sajnos vagy AI vagy csak arra megy a készítője, hogy megnézzék a rajongók, de érdemi információt nem tartalmaz.

Megfigyelhető, hogy a legtöbb “találkozásuk” esetén ott van vagy pár másodperc múlva ott lesz egy idősebb bandatag. Már akkor is igyekezett valamelyikük kettőjük közé és mellé állni, amikor még csak kerülgették egymást. A két, hormonoktól megkergült tizenéves fiú mellé muszáj volt egy gardedám, aki felügyeli őket, hiszen nemcsak kettőjükről volt szó, hanem a BTS hírnevéről, jövőjéről.

Mondhatnánk azt, hogy minek titkolózni, mikor már híresek rengeteg rajongóval, biztosan elfogadnák, hogy ők ketten hivatalosan is egy pár. De ez nem így működik az idol-világban. A jószándékú rajongók mellett ott vannak az elmeroggyant gyűlölködő is. A koreai társadalom sem nyitott arra, hogy két, azonos nemű idol nyíltan felvállalja az egymás iránti szerelmét. Nemrégiben egy idóta youtuber hamis videókkal alátámasztva megvádolt egy népszerű koreai színészt, hogy akkor létesített szerelmi kapcsolatot egy színésznővel, aki 2024-ben elhunyt, amikor még kiskorúnak számított (19 év alatti). A színész hiába állította, hogy ez nem igaz, meghurcolták a médiában, az éppen játszott sorozatait, filmjeit levették a streaming szolgáltatók a műsorról, nem kapott munkát, és kígyót-békát kiabáltak rá. A megvádolt férfi idegileg ráment az ügyre. A bíróság, vagyis a nyomozás pedig kiderítette, hogy rágalom az egész, és egyáltalán nem úgy volt, ahogy a youtuber állította, és a videók hamisak. Mondjuk, senkinek nem kívánom azt az egy-két évet, amíg csak a sz@rt kapja a nyakába, és hiába mondja az igazát, senki sem hisz neki.

A BTS helyében én is a titkolózás mellett döntenék ebben a környezetben. És nekik már nemcsak Dél-Koreára kell gondolniuk, hanem minden azon országra is, ahol ők ismertek és népszerűek.

Leszögezem, hogy nem vagyok Dél-Korea szakértő. Meglehetősen keveset tudok az országról, csak információkat csipegettem eddig innen-onnan.

Egyszer megnéztem egy dokumentumfilmet a YT-on, ami arról szólt, hogy a lerombolt országot (ami a hivatalosan még tartó észak és dél közötti háború eredménye volt) 1953-tól építették újjá, és lett egy gazdag és modern ázsiai állam. Persze, nem hibától mentes ez az ország sem. Ahhoz, hogy ezt a sikert elérjék, iszonyat fegyelem és elköteleződés kellett az egész társadalomtól. Ez kihat a mai napig az iskolásokra is. Ha azt akarja egy fiatal (vagy a szülei), hogy “kasztot lépjen”, akkor be kell kerüljön a – ha jól emlékszem – három legmenőbb egyetem valamelyikére. Ehhez rengeteg tanulás, külön óra és kevés alvás/pihenés szükséges.

Van egy híd, az Élet Hídja Szöulban, amely arról “nevezetes”, hogy általában innen vetik magukat a diákok a folyóba, ha öngyilkosok akarnak lenni. Aggasztó nyilván a hatóságoknak is, de úgy tudom, hogy még nem történt meg az oktatás, vizsgáztatás teljes reformja, ami megoldhatná ezt a helyzetet.

A modern vívmányok ellenére a koreai társadalom hagyományőrző és hierarchikus, nemcsak pozíciók terén (főnök-beosztott viszony), hanem a kor alapján is. Mikor két idegen találkozik, és külső alapján nem tudják eldönteni, ki milyen idős, szinte az első dolguk megtudakolni a másik születési idejét. Ennek megfelelően magázódnak. Az idősebb felé mindenképpen meg kell adni a tiszteletet.

Például a BTS legfiatalabbika mind a 6 “bátyjához” formálisan kommunikál, közeledik a mai napig, pedig már a debütálásuk után mondták neki, hogy kezelheti őket egyenrangúként is. Vagy ott van Suga, aki 1993-ban született, egyedül Jint üdvözli állva, mivel a zenekarban csak ő idősebb (1992-es) nála.

S ha már Pride-hónap van, akkor erre is ki kell térjek (illetve a két BTS-tag feltételezett párkapcsolata miatt is), hogy Dél-Koreában a társadalom nem teljesen nyitott a melegeket illetően. Még azt el-elfogadják, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, de hivatalosan nem alkothatnak egy párt. Ezen a területen (is) van hova fejlődniük (mint pl. Magyarországnak).

De vannak más “furcsaságok” is, legalábbis nekünk európaiaknak biztosan az egy néhányuk. Azt még érthetőnek tartottam eddig, hogy a férfi idolok is cukiskodnak. Vagyis valamilyen cukinak minősülő arckifejezést, kézmozdulatot kell csinálniuk akár kérésre is a rajongók kedvéért. Az, hogy százféleképpen tudnak szívet mutatni, a legszimplább dolog. Egy nemrégiben Koreába költözött magyar nő blogjában olvastam, hogy az átlag koreai férfi a cukiskodást szándékosan csinálja a szíve hölgyének (férfijának), hogy megnyerje magának. * Belegondoltam, hogy én hogyan reagálnék, ha a nekem udvarló pasi ilyesmit csinálna. Őszintén szólva első körben kiröhögném. Nem látványosan, csakúgy magamban. Aztán megszoknám.

*“Ami viszont 27 éves európai nőként a legfurcsább, az a cukiságfaktor. A harminchoz közeledő, komoly pozíciókban dolgozó koreai férfiak képesek olyan elképesztő aegyót (cukiskodást) levágni a telefonban vagy a randin, amitől az első időkben konkrétan lefagytam. Aztán ott vannak a páros szettek (ugyanolyan cipő, ugyanolyan póló), és a tény, hogy a kapcsolatot napra pontosan számolják egy applikációban: ha elfelejted a 100 napos évfordulót, az felér egy diplomáciai krízissel.” (forrás: https://www.facebook.com/profile.php?id=61590373937153)

Előre szólok, hogy BTS-téma lesz, úgyhogy ha nem érdekel, ne is folytasd az olvasást.

Na, ez az a téma most nálam, amiről órákig tudnék beszélni, és hirtelen nem is tudom, mit írjak. Felveszem az egyik fonálszálat, és valahol csak kilyukadok.

Ahogy már korábban írtam, a kedvencem (biasom) az Jungkook (ejtsd: Csangguk, rövidítés: JK). Meglátok egy fotót róla vagy egy videót, és már olvadok. Még nem is kell mosolyognia. Ha pedig teszi, akkor dupla a hatás. És akkor még nem is részleteztem (bár már említettem), hogy ő a golden maknae. Megszolgálja a becenevét, mert szinte mindenben jó, amibe belekezd. Őt elsősorban azért vette fel az ügynökség gyakornoknak 13 éves korában, mert jól énekel. Számomra elég hamar lejött, hogy abszolút hallása van. Mivel egy K-pop idolnak táncolnia is kell, ezért megtanult. Meglehetősen jól műveli azt is. Tud rappelni is, ha szükséges, írt már dalokat, nagyon jó a sportokban (pl. boxol, fekete öves taekwondos, stb.) és a legbátrabb, legbevállalósabb a 7 tag közül.

Szerintem ő miatta kezdtem a BTS iránt érdeklődni, és elsőként róla igyekeztem mindent megtudni a YT-on, mikor rájöttem, hogy az rengeteg videót, azaz infót tárol róluk.

Van olyan, hogy bias wrecker (“„kedvenc-romboló”. Ő az a másik tag, aki egy-egy új dalban, klipben vagy fellépésen annyira lenyűgöz a megjelenésével, tehetségével vagy személyiségével, hogy szinte veszélyezteti a fő kedvenced státuszát” ) Esetemben ez J-Hope lenne, aki a legjobb táncos közülük, és szerintem a legszebb mosolyú. Tánctudása miatt került a csapatba, de mivel eleinte nem pop együttesnek indultak, ezért megtanult rappelni. Szokott énekelni is, de nem tartozik a vokál-sorhoz. Vannak saját dalai, amelyekben nekem nagyon tetszik az énekhangja. A csapat többi tagjához hasonlóan maximalista és perfekcionista.

Mindegyik tagról ódákat lehetne zengeni, mivel tehetségesek, s mindenki másban. Talán pont ezért tudtak együtt maradni és sikeresek lenni globális szinten. De kiemelnék még egy tagot: Jimint. Ő volt az, akit utoljára választottak be a csapatba. A már benn levő tagok ragaszkodtak hozzá, hogy ő legyen a hetedik.

Az ügynökség sokáig lebegtette szegényt. Azzal indokolták, hogy nem tud olyan stílusban táncolni, amire a bandának szüksége van. Hiába volt kimagaslóan tehetséges kortárs és modern táncokban (van fenn egy videó, amikor még középiskolás volt, kb 14-15 éves, hát nemcsak a kockás hasa és a gyönyörűen izmos lábai miatt nézhető). Jimin hónapokig a belét is kiedzette, csakhogy ő is BTS-tag legyen. Rappeltetni akarták, de ő arra nem igazán alkalmas. Énekelni szeretett volna (különleges magas hangja van, valaki angyalinak is nevezi vagy éterinek), de nem engedték, ezért bekérezkedett JK és V énekórájára, és később azt gyakorolta, amit ott hallott. Hajnal 4 óráig gyakorolt, táncolt a gyakorlóteremben, és már félhétkor kelt is, mert iskolába ment. Volt, hogy a teremben aludt, hogy ezzel is időt nyerjen. Ezzel a napi 2-3 óra alvással csinálta végig a gyakornoki 6 hónapját, ami igen rövidnek számított, illetve még utána is, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

Így utólag szerintem az ügynökség hálát ad az égnek, hogy hallgattak a bandatagokra és Jimin lett a hetedik. J-Hope mellett ő a legjobb táncos. Úgy gondolom, hogy kifejezetten hasznos volt az előélete táncterén. Ha táncol, az egész teste és lelke mozgásban van. A hozzáértők azt mondják, hogy olyan mint a víz, szinte folyik a színpadon. Nyilván tud keményen is táncolni, amennyiben a koreográfia azt kívánja. Itt egy videó, ami egy egész jó kis válogatás: https://youtu.be/TxRoayjXlLY?si=wrGz6W3lOG5JP_v6 , ha nem akarja valaki a BTS MV-ket végig nyálazni.

Jimin a korábbi években előszeretettel változtatta a hajszíneit. Őszintén szólva nekem szőke és az ősz jön be. Ilyenkor általában kék vagy szürke kontaktlencsét használ. Nagyon jól áll neki.

Ő az ügyeletes charmeur és a flörtölőgép. Mindegy, hogy hol, legyen az a színpad vagy éppen egy MV forgatás, vagy csak egy interjú, biztosan beveti magát. Ilyenkor élesedik a Jimin-hatás. Amikor érett heteró férfiak kezdenek el kételkedni irányultságukban. Van, aki kijelenti, hogy őt a nők érdeklik, de ha Jiminről van szó, akkor ő meleg. Egy-egy reakció-videónál (pl. Filter), mindegy, hogy férfi vagy nő nézi, tudom a menetet. 2 perc 8 másodpercig simán elemezgetik a produkciót. Aztán először azért dobják le a láncot, mert Jimin ruhát cserél. Mivel ez egy élőfelvételnek van eladva, azon kezdenek el molyolni, hogy az ördögbe tudta megcsinálni pár darab másodperc alatt az átöltözést. Aztán továbbnézik a táncát, ami az előző két perchez képest sokkal csábítóbb, megjegyzik, hogy milyen menőn mutatja a két kezének mutató és nagyujjával a fotót/képet. Itt még senki sem sejt semmit, de én már tudom, hogy mitől fognak hátast dobni. Kb. 2:30-nál Jimin totálisan beveti a csáberejét. Na, akkor itt van a következő videómegállítás, és a levegő után való kapkodás. A férfiak jó része elkezdi bizonygatni, hogy ő heteró, ő szereti a barátnőjét vagy a feleségét, de ez… És jön a “Stop, Jimin!”, “miért csinálod ezt velem?!”, stb. felkiáltások. Pedig még bele sem nézett “úgy” a kamerába. Kiválasztottam egy videót, ami Jimin flörtölését és annak hatását próbálja bemutatni, de ez csak a jéghegy csúcsa.

Ő az ügyeletes kockahas mutogató. Extrovertált emberként tánc közben előfordul, hogy felhúzza az ingét, pólóját, hogy az ARMY láthassa, jól dolgozott a diétával és az edzőteremben.

Régebben hajlamos volt diéta terén elvetni a sulykot. Került már kórházba, mivel annyira legyengült a nem-evés miatt. Azóta odafigyel, hogy ha fogynia kell (miből????), akkor kiegyensúlyozott fogyókúrát csináljon.

Ír dalokat, jelent meg szólóalbuma is. Az egyik dala, a Serendipity, szerintem az egyik legszebb szerelmes dal. Koncertfelvétel: https://youtu.be/1EhKhnJV7AQ?si=kjJSz6JdFLhYz8cg . A tánc koreóját Brian Puspos készítette még akkor, mikor nem tudta, hogy Jimin is fogja táncolni. Elmondása alapján annyira tetszett neki a dal, annyira magáénak érezte, hogy elkezdett rá tánckoreográfiát csinálni. Aztán átadta Jiminnek. Szerintem tökéletes lett.

Ezt az előadását szeretem, ezért is ezt linkeltem. A ruhája fehér-fekete, ami nem véletlen. A következő bejegyzésben majd leírom, miért. A felvételen Jimin összes tehetsége látható. A dala tökéletes, az énekhangja sokak szerint éteri, remekül táncol, és természetesen nem hagyja ki a flörtölést sem az ARMY-val. Ja, és itt éppen nem szőke.

Egyelőre ennyi, mivel a már éjjel negyed egy van, és a macskám is idegben van, miért nem alszunk már.

Annyi minden jár a fejemben, amiről írni akarok. Köszönhetem ezt a BTS-rajongásomnak. De először is megemlítem, hogy kedden este koncerten voltam. Őszintén szólva nekem nehéz ülve néznem, hallgatnom egy olyan zenét, amire táncolhatnék is, így most is kézzel-lábbal, fejingatással vezettem le a mozoghatnékomat.

Majdnem 20 évvel ezelőtt voltam egy klubkoncerten, ahol Frenk mutatta be az akkor legújabb lemezét. Beleszerettem első hallásra, meg is vettem a CD-t, és hallgattam sokszor-sokszor. Aztán, mivel akkoriban “salsa-hívő” voltam, így a kubai zenén kívül nem sok másra jutott időm.

Pár éve a spotify-on a 2020-as lemezét még szerettem, aztán, bár lett volna alkalmam, de nem mentem koncertjére. Most keddig.

Tetszett, szerettem. Sajnos, a bemutatásra szánt lemez még nem jelent meg, így várnom kell a tényleges elérhetőségig, ami valószínűleg szeptemberben lesz.

Frenk remek zenész. Több hangszeren játszik, maga írja a zenéit (tudtommal), és több zenekarban is zenél, zenélt. Megjelenése nem éppen adoniszi, és ezzel nincs is semmi baj, mert a zene megszépíti. Ezt úgy értem, hogy mikor kedden este kilépett a színpadra nagyjából két szám erejéig azon tanakodtam magamban, hogyan láthattam én ezt a férfit jókiállásúnak. Aztán megérkezett. Amikor már feloldódott, egybeolvadt a játszott zenével, kezdtem látni, amit 19 éve láttam, azaz megszépült. Számomra szó szerint.

Remek koncert volt. A zenészek között is működött a kémia. Egyet bántam, hogy az egyik gitáros (szóló?) szövegét nem mindig lehetett hallani, mert nem a mikrofonba mondta a poénjait. Mivel a harmadik sor közepén ültem, ezért a javát elkaptam, de sokkal menőbb lett volna, ha az ő szövege is a koncert szerves része lesz.

Hivatalosan. Azaz a Weverse-en (Global Fandom Platform) tagságit vettem (BTS Membership). Pár előnnyel jár. Például vehetek jegyet a hétvégi, online is közvetített koncertek egyikére. Megtettem.

A csapat most a hétvégén lesz 13 éves, azaz 2013.06.13-án debütáltak. Egyre több információt és történetet tudok meg róluk, és őszintén szólva le a kalappal előttük. Amin ők keresztül mentek, azért már külön megérdemlik a díjakat, a rajongók (ARMY) szeretetét.

Ők valóban a semmiből küzdötték fel magukat. Nem volt mögöttük egy gazdag ügynökség támogatása (koldusszegények voltak), egy kis lakásban éltek évekig heten (egy szobában aludtak a szorosan beállított emeletes ágyakon), gyakran éheztek (sokszor a legidősebb tag, Jin, hozott a szüleitől alapanyagot a főzéshez, vagy ha volt pénze, akkor vett nekik kaját*) a sok táncgyakorlás mellett. Meg kellett küzdeniük a lenézettséggel, mivel az ő ügynökségük csak egy csőd szélén kóválygó, kis cég volt. Van egy videó egy műsorból, ahol a legfiatalabb tag, Jungkook ételt (hamburger, stb) vett a műsorban résztvevőknek a tisztelete jeléül, és ahelyett, hogy megköszönték volna az ennivalót, utálkozva és lenézve visszadobták neki. Annak a tinédzserfiúnak, aki napi szinten éhezett. A szívem facsarodott, mikor láttam ezt a megalázást.

Ha ma látja valaki őket, akkor csak a fény, a siker és a csillogás tűnik fel neki. Az odavezető utat csak azok ismerik, akik régóta követik őket, vagy hajlandóak mélyebben beleásni magukat a történetükbe.

A K-pop idolok nem csak úgy lesznek. Először jelentkezniük kell gyakornoknak, ahova egy rostán keresztül kerülnek be. Lehet, hogy évekig gyakornokoskodnak. Ami azt jelenti, hogy napi szinten táncolnak, énekelnek a tanulás mellett, stb, ami egy idolléthez szükséges. Aztán, ha nagyon kitűnnek és mázlijuk van, bekerülnek egy bandába. És itt sem ér véget a meló! Egy átlagos idolcsapat nagyjából 2-4 évig tud fennmaradni. Vagy sikeresek lesznek, vagy nem. És a siker sem akadálya a feloszlásnak. A BTS is végigment egy nehéz időszakon 2018 elején, pedig akkor már volt olyan daluk, ami a Billboard 200-on 7. helyen debütált, illetve magukénak tudhattak egy Billbord-díjat is.

Azt hinné az ember, hogy az az idolcsapat, amely már megtölt stadionokat világszerte, az magabiztos, minden kétségtől mentes. De nem így van. Hallgatva a tagok őszinte nyilatkozatait döbbenünk rá, hogy ők is emberek, akik önbizalomhiánnyal, önismereti gondokkal és az önszeretethiányával küzdenek. Hiába a hatalmas rajongótábor, még akkor is el tudják hinni a gyűlölködő kommenteket.

Lehet, hogy ma már mindegyikük valamilyen nagy márkának a nagykövete (CK, Dior, Celine, Luis Vuitton, stb), de ettől még ugyanolyan kedves, udvarias, magukat mások felé nem helyező emberek maradtak. Például JK-t a mai napig a “bowing fairy“-nek becézik. Elég megnézni egy videót, ami a reptéri közlekedését mutatja. Mondhatni boldog-boldogtalannak bókol mint köszönés. Ez neki természetes, mivel az első 15 évében így nevelték a szülei (s gondolom, a dél-koreai társadalom), és a “bátyjai” sem engedték elkanászosodni.

Amit nem igazán értek, de valószínűleg csak azért, mivel én nem abban a közegben, kultúrában élek, mint a K-pop idolok: a vékonyság. Mikor egy izmos (sportoló), jó felépítésű 20-30-as férfi azt mondja, hogy fogynia kell, csak azt keresem, hogy miből. Abból a pár százalék testzsírból, ami még rajta van?! A hasán még látszanak a kockák, bár nem mondhatjuk, hogy testszerte szálkás. De fogyniuk kell. Amikor megláttam a BTS tagjait március végén az újonnan készült fotókon és videókon, nem azon áradoztam, milyen helyesek, hanem azon sápítoztam, hogy b.zmeg, milyen vékonyak. Nagyon nehéz volt megszoknom. Persze, mikor rájuk aggatják a stylistok az ilyen-olyan bő és több réteg ruhákat, akkor ez az ‘kákabélség’ nagyjából takarva van, de ha látom Jint egy fariban és egy pólóban, akkor azt kérdezem, hogy ez a pálcikaember miért szép. És ne felejtsük el, hogy rendszeresen erősítenek. Jungkook (JK) a banda “muscle bunny“-ja, aki már sok éve jár le a terembe erősíteni, ki tudja magát gyúrni, ha nem kell éppen vékonynak lennie. De V is megmutatta a katonaság alatt, milyen alakja lenne (szuper!), ha nem írnák elő nekik a papírvékonyságot.

Leginkább Jimint féltem, mivel ő hajlamos végletekig kínozni magát a diétával. Ő az, aki alapvetően egy izmos testalkatú ember. Nem túl magas (173 cm), de ha akarja, ha nem, mindig lesz rajta izom. Tőle én legfeljebb azt várnám el, hogy egy egészséges testzsírszázaléka legyen, s ne veszítsen izmot. Szegény ő is olyan arccal van megáldva, mint én. Pár kilogramm plusz, és pufisodik az arca. Azzal ő pedig nem tud olyan sármőr lenni, amilyen egyébként szeretne lenni (és tud is!).

Jimin amúgy is egy nagyon egyedi ember. Van egy mondás: once you JimIN, you cannot JimOUT. És ez így igaz. Sokáig nem hallottam a Jimin-hatásról, aztán a YT-on belefutottam néhány, ezt taglaló videóba. Azt hiszem, beszédes egy-két heteró férfi reakciója Jimin táncára, flörtölésére. Először ledermednek, eláll a lélegzetük, majd megjegyzik, hogy ők egyébként nősek, vagy van barátnőjük, és ejnye, Jimin! Én nőként nem esek hasra tőle, nekem ugye nem ő a biasom, de elismerem a szépet, a vonzót, és a kimagasló tánctudását, testtudatát. Ezt a body rollt nem tudom elfelejteni: https://www.youtube.com/shorts/6Kw9yzg65gY

Úgyhogy továbbra is lelkesedem a BTS-ért, és fogok is róluk még írni.

*Láttam egy vlog bejegyzés részletét, amit Jin és Jungkook csinált még a nehézségeik idején. Jin, a nagytestvér igyekszik rábeszélni a legfiatalabb “testvérét”, hogy bár még tart a próba, menjenek enni. Látszik Jungkookon (az örökké enni tudón), hogy erősen vívódik a kötelesség és az evés között. Gyanítom, Jin nem a lógásra akarta rábeszélni, hanem tudta, hogy JK éhes, és úgy nem lehet teljesíteni, hogy nincs energiautánpótlás a szervezetben.

Van egy másik videó is fenn a YT-on a fiatal JK-ről. Valaki kezébe nyomott egy doboz fánkot. Szegény srác kinyitotta, hogy megnézze, mi van a papírdobozban. Ott tartott az ölében 6 db finomságot. Az a vívódás, amin ő keresztül ment! Ő akkor a diétával indokolta, miért nem vesz el egyet rögtön. Mondjuk, az ügynökségnek is jól jöhetett ez az indok, miért nem kapnak több kaját.

A semmittevést ott folytattam, ahol az előző bejegyzésben abbahagytam. Vagy hogyan is fogalmazzak?!

Sok minden nem történt. Telnek a napok. Későn ébredek, későn kezdek bele a napba, és éjjel meg virgonckodok. Volt olyan, hogy este 9 órakor tört rám a táncolhatnék (természetesen fülessel a fülemben) a macska nagy rémületére, mert persze ő már aludt (volna). Lassan már ígéretet sem teszek magamnak, hogy “holnaptól” ezt és azt a változtatást vezetem be az életembe, mert jön a másnap, és minden ugyanúgy zajlik.

Reménykedtem, hogy e tavaszon nem fognak a fecskék társlakóinkká szegődni valamelyik redőnytokba beköltözve, de sajnos, valószínűleg a tavalyi család emlékezett, hol is költötte ki az utánpótlást tavaly kora nyáron. Úgyhogy a macskának megvan a mozija. Ahogy ott ül felnézve az ablakpárkányon (belül) akár egy órán át is, sejtem, hogy már többször lemészárolta gondolatban az egész fecskefamíliát. A madarak, gondolom, rájöttek, hogy nincs mitől tartaniuk, az a szürke, zöldszemű ragadozó “ketrecbe” van zárva.

Nem tudom, mi lesz a munkakereséssel. Még fel kell dolgoznom az előző munkahelyek kudarcait. Elsősorban azt kell elhinnem, hogy nem én vagyok – kizárólag – “rossz ember”, s nem csak rajtam múltak a dolgok. Őőő… nem is! Elhiszem, hogy jóember vagyok, és tudom, hogy más felelőssége is volt a kialakult helyzetnek, de mivel annyi rossz tapasztalat van a hátam mögött az elmúlt 5-6 évből, hogy inkább attól tartok, hogy ezek megismétlődhetnek. De én a nyugdíjig tartó időszakot már békességben szeretném, lehetőleg egy helyen ledolgozni. Szóval azt kell elhinnem, hogy van az utóbbira még esélyem.

Másfél éve vagyok macskatartó. Gyűjtöm a tapasztalatokat. Eddig egy percig sem bántam meg, hogy magamhoz vettem Rozit. Lehet, hogy nem a legtökéletesebb cica, de a legszebb és a leghálásabb. Ennek ellensúlyozására néha megharap, továbbra is fél tőlem, amikor állok, stb.

Úgy vettem észre, hogy “idomítható“. Mármint, ha sikerül azonnal jeleznem a nemtetszésemet egy tette után, akkor legközelebb igyekszik azt nem csinálni. Például egyszer feljött mellém az ágyra evés után, és pár perc után láttam, hogy hányni fog. Rögtön az volt a reakcióm, hogy a kezemet a szája elé tettem, illetve megemelt hangon mondtam neki, “ne ide”. Szegény érezte, hogy valamit nem jól csinál, bár hánynia muszáj volt, így lefutott a fotel mögé (a szőnyegre), és kiadta magából. Azóta, ha rájön az inger, és éppen az ágyon van, gyorsan leugrik a padlóra.

Ez van a tisztálkodással is. Nappal, mikor ébren vagyok, nem érdekel, de éjjel a szoba csendjében igenis idegesít a hallható cuppogás. Volt, hogy felébredtem rá, hogy a fülemtől 15-20 cm-re nyalja a szőrét. Eleinte csak rámordultam, aztán 5-10 perc után már lezavartam. Egyszer a párna végében (nem rajta!) takarította magát, és mivel egyik mordulásomra se reagált, így megtoltam a párnát, s ezzel a macskát is. Szegény lehuppant a padlóra, ahol egy 5 másodperc után folytatta a tisztálkodást. Észrevettem, hogy azóta inkább áthelyezi magát egy másik bútorra, helyre, mielőtt nekiáll nyalakodni.

Azt is észleltem, hogy amíg dolgoztam, gyakran arra ébredtem hajnaltájt, hogy a macska “ráül” az arcomra, vagyis olyan közel telepszik mellém, hogy nem kapok levegőt. No, nem meg akart ölni, hanem csak a fejem mellett akart aludni, illetve megszeretgetni. Ugyanis a letelepedést gyakran az követte, hogy a fejét 10-15 másodpercenként az arcomnak tolta nagy dorombolás közepette. Ez a tolás néha lefejelésnek érződött, de kicsire már nem adtam. Mióta itthon vagyok, és semmi munkahelyi stressz nem ér, azóta a macska tisztes távolban fekszik a fejemtől éjjel.

Megtanulta azt is, hogy reggel hagy aludni. Majd felkelek, amikor akarok. Amikor éhes (ritkán, mivel mindig hagyok szárazeledelt kint éjszakára), akkor kicsit erőszakosabban jön-megy, nyávog körülöttem, de egyébként békésen héderel mellettem.

A múltkoriban egy ilyen éhes reggelen megharapta az arcomat, mivel el akartam tőle fordítani az arcomat, és ő ezt nehezményezte (ergo, hogy azt hitte, nem figyelek rá). Félálomban szidtam, mint a bokrot, aztán visszaaludtam. Még aznap meséltem Apunak, mi történt. Visszakérdezett, hogy pofoncsaptam-e a macskát válaszul. Mondtam, hogy nem, mivel nem hiszek abban, hogy a veréssel nevelni tudnám. Úgyis érzi rajtam, ha valami bajom van vele. Például egy-két hete nem tudott wc-zni, mivel az alomtálca a fürdőben van, ahol a mosógép éppen működött. Az én félős macskám pedig nem tudta ott intézni a pisit, erre az ágyamra engedte. Onnan vettem észre, hogy történt valami, hogy ő ösztönszerűen próbálta eltüntetni a “nyomait”, vagyis az ágyat takaró pléden húzgálta a mancsait. Mivel tudom, milyen gondos macska, rögtön sejtettem, hogy oda intézte a dolgát. A reakciómból tudta, hogy bajom van vele. Mondjuk, fennen hajtogattam, hogy elém ne kerüljön egy darabig. Persze, a macska pont azt fogja csinálni csakhogy tudja, még szereti a gazdája. Letelepedtem az íróasztalomhoz háttal a szobának, ahol Rozi is volt, és néztem valamit a laptopon. Őkelme pedig felugrott az asztalra, és úgy ült le elém kissé háttal, hogy biztos lássam. Ezen csak nevetni tudtam, és mondtam neki röhögve, hogy “nem megmondtam, ne kerül a szemem elé?”.