Rövidített hétvége bősége

Vannak azok a futások, amelyek bár fizikai kihívást követel(het)nek, egyszerűen boldogságosak a táj, a környezet szépsége miatt.

Mivel múlt péntek délutánra tervezett terepes meetingemet elsumákoltam, így azt találtam ki, szombat hajnalban ott kezdek, majd a futótúrám végső állomása a munkahelyem lesz.

Szerencsére ébredéskor ugyanolyan lelkesedéssel álltam a dologhoz, így kerültem is minden olyan gondolatot, amelyek esetleg a tervemtől eltérítettek volna. Felöltöztem, a futózsákom külső pakolórészére a munkahelyi ruhát is elpakoltam, majd nekivágtam a dombnak, felmásztam a turistaúton a dombgerincre.
Napfelkelte “bekapcsolva”, s innentől kezdve végképp örömfutássá avanzsált a hajnali edzésem. Mindenfelé csak gyönyörűséget láttam, éreztem, tapasztaltam, hallottam, még akkor is, mikor a fülemen keresztül is lélegeztem már egy-egy dombot megmászva.

Egy jó másfél órát trappoltam odafenn. A lelkem és minden érzékszervem csak örülni tudott. Aztán lefelé vettem az utamat a munkahely felé. Annyira szuper, hogy ennek a kis kitérőnek a vége szinte a munkahelyem kapujában van. Már régen terveztem, hogy így jutok el melóba, de most, hogy egyszer kiviteleztem, minden akadály elhárult az elől, hogy máskor is megtegyem.

Szerencsére szombaton nem kellett dolgoznom, mert egy fejlesztő tréninget szerveztek a csoportunk számára. Azért 3 óráig ott ültünk, igaz, többnyire jól szórakoztunk.

Szombat délután még volt egy kis láblógatás, takarítás, teregetés. Aztán már jöhetett is a vasárnap. Korán ébredtem, magamtól. Utólag ez sem volt probléma, mert annyi mindent intéztem el az indulásomig, hogy pont belefértem az időbe, és nem rohantam.

A kerékpáromat bepasszintottam az autómba, majd mielőtt a páromhoz irányoztam volna magamat, elmentem az autót kívül megpucolni. Már rémesen nézett ki, pedig két hete, hogy pucoltam.

Konkrét programunk volt vasárnapra. Egy biciklis szalonnasütésre voltunk hivatalosak, ami azt jelentette, hogy oda és vissza szűk 15-15 km-t tekertünk. Ezzel meg is nyugtattam magamat: az aznapi edzésem kipipálva.

Ma reggel korán keltünk, mert a párom versenyre ment, én pedig jöttem haza. Vagyis együtt jöttünk, aztán ő átszállt a többiekhez, én meg hazavezettem.

Mivel a melóba nem siettem, így még sikerült egy órát keringenem a városban futás gyanánt. Tempót is kellett futnom, ami kissé nehézkesen ment. Lehet, hogy a szombati terepfutás és a tegnapi kerékpározás (néha erősen tekernem kellett a párom után, miközben ő csak lazán pörgette a pedálokat) érződött még az izmaimban, de lehet, hogy csak nyújtás hiányzott. Ja, meg az éjszakám sem volt túl nyugodt. A közös matrac átka, hogy ha a másik nagyot fordul, akkor olyan, mintha hullámozna alattam a fekvőhely… Vagy csak már régen aludtam nála…

Mindenesetre jó volt, hogy egy kicsit megmozgathattam magamat. Jó így elkezdeni a napot.

Külsőségek

Igyekszem megállni, hogy ne legyek kritikus bizonyos esetekben. De ha még le se írom, szóban nem is mondom, akkor is az vagyok.

Ma reggel újra e helyzetbe kerültem. Megláttam egy ismerősnek vélt pasit. Néztem, hogy ő e az, akire gondolok, s közben azt is, hogy mennyire elhagyta magát. Ami a fizikai állapotát illeti. Annak idején (most számolok…. 26-27 éve), még nőtlen korában, edzeni járt, és figyelt a külsejére, azaz sportos, jó alakú (amennyire ruhán keresztül meg tudtam ítélni) srác volt.
Tudom, hogy a nőkkel, feleségekkel nem volt túl sok szerencséje (remélem, hogy azóta rendeződött ezen életterülete), és már 20 éve sem látszott rajta, hogy valaha volt súlyzó a kezeiben.
Hát, nézve a mai alkatát …, manapság sem jár le a terembe, vagy legalábbis tesz magáért valamit.

És erről persze eszembe jut, hogy mennyi, de mennyi ember van, aki belesüppedve a mindennapokban, hagyja, hogy a teste szétfolyjon. Igen, még egy vékony testű ember is lehet folyós, ha nem tartja karban az izmait valamilyen mozgással (nem feltétlenül a szexre gondolok), sporttal.

A múltkor kaptam egy olyan mondatot, ami azzal kezdődött: “ha jobban adnál magadra, akkor …” Tudom, az illető arra utalt, hogy festessem a körmeimet, hajamat, használjak sminket, viseljek nőcis ruhákat, de mellélőtt. Mert nálam az “adok magamra” kifejezés kimerül a rendszeres sportolásban, a lelkem egyensúlyban tartásában, az ismereteim bővítésében, a számomra helyes étkezésben, a tisztálkodásban, a tiszta ruhák viseletében, a testem alapszintű ápolásában (pl. masszázs).
A többi csak külsőség, olyas valami, ami számomra perpillanat semmi értéket nem jelent. Szerintem nem ezektől leszek nő, ápolt és jól kinéző.

Azzal akarok tetszeni magamnak, a páromnak, hogy izmos a lábam, hátam, karom és formás a hátsóm (és amennyire lehet, lapos a hasam). És persze, egy erős, magabiztos, kiegyensúlyozott nőt lássak magamban, lásson bennem, mert a lelkem is rendben van.

És mivel magammal szemben ilyenek az elvárásaim, a külvilágban is szeretném ezt látni. A többi emberben, emberen.

Sportos hétvége

A hétvége a család mellett a mozgásról szólt.

Szombat reggel keltem, készültem, autóba ültem, majd lefutottam egy 18 km-t a Vitézlő TT-n. Többnyire terepen vezetett az út, de volt benne aszfalt is, amit elviseltem, mert benne volt az útvonalban.
Így, egy tavaszi napon kezelhető volt a meleg. Nyáron biztos utáltam volna, mert nem sok rész volt erdőben.
Jövőre, ha minden jól megy, az 50 km TT-t fogom futni, mivel elég szép helyeken vezet, ahogy az ismerősök fotóit néztem.

11 órára már bőven otthon is voltam. Összeraktam magamat, majd a gyermekeimmel az Auchan mellett megebédeltünk a KFC-ben. Ők az ottani gyorskaját ették, én pedig vittem magammal tatár beefsteaket és egy kis spenótot mellé.
Próbáltam velük egy kis sétát is ejteni egy parkban, de egy gyors kör, és már mehettünk is tovább. Bolt, majd haza.

A szüleim meginvitáltak egy kis szalonnasütésre vasárnap. Kitaláltam, hogy elbringázok odáig, majd délután vissza. Ebből is jó, hogy a nagyobbiknak már jogsija van.
A hosszabbik út 27 km, és benne két meredekebb domb. (Végül is a szintemelkedés nem sok: oda 290 és vissza 270 m) Simán kitekertem, bár azt gondoltam, hamarabb a szüleimhez érek.
A férfiak gyorsan kicserélték az autó kerekeit nyárira. Ez után már jöhetett a sütés. Kedélyesen forgattuk a nyársakat, beszélgettünk, s tényleg jól éreztük magunkat. Eleinte borongós volt az idő, de utána már simán lehetett napozni.
Hazafele már kevésbé lelkesen indultam, de azért belehúztam. Tekertem, ahol tudtam. Azonban a második emelkedő már kifogott rajtam. Le kellett szállnom a kerékpárról. Ezt is gyakorolni kell.
Hazaértem. Kellemesen elfáradtam. Az estét még főzéssel zártam. Meg kerékpárverseny nézéssel.

Túl jól aludtam. Az ébresztőre kelletlenül keltem, és csak az automatizmus vitt ki a konyhába. A szemeimen alig láttam ki. Érdekes módon fizikailag nem éreztem azt a törődöttséget, amit a szemeim sugalltak. Így hát, edzettem egy közepes erősségűt. Ha izomlázam lesz holnap, az a véletlen műve…

Mi minden, mi minden

Az elmúlt pár éjszaka nagyon jól alszok. Néha tudatában vagyok, hogy álmodok is, néha csak az a jó érzés van bennem ébredés után, hogy ez az alvás de jólesett.

Múlt éjjel mélyen is aludtam, és ébredés előtt még álmodtam is. Valamilyen havas környezetben voltunk, és külföldön. A kisebbik fiam arca, alakja rémlik fel még a sztoriból, de fura módon nem anya-fia kapcsolatban, hanem a testvére voltam.

Az ébresztő hangja kipattantott az ágyból. Még vissza kellett egy fél percre ülnöm az ágy szélére, amíg tényleg felébredtem annyira, hogy ki tudjak ballagni a konyhába.

Ma reggelre főleg törzs- és karizom edzést terveztem, némi burpee kombinációkkal kiegészítve. Pont jó volt, pont elég volt, és pont annyira fáradtam el, amennyire ma akartam.

A héten már kétszer futottam, lassan is és tempósabban is. Holnapra egy kis terepfutás van betervezve. Már várom.
Vasárnapra kerekezést tervezek. Remélem, az ég is úgy akarja, ahogyan én.

Volt a héten oldás, ragasztottam lábat kinezio tapasszal (égből pottyantak a lehetőségek).

Haladtam a könyvvel, amit a múlt héten kezdtem el. Tudor Margit után jöhet Stuart Mária – Tudod Erzsébet korszaka a protestánsok és a katolikusok harcával a föld alatt és nyíltan.
Hm. Nincsenek véletlenek. Valahogy egyből párhozamot vont az elmém a jelennel.
A liberális, haladóan szemlélődő énem nehezen tud bizonyos dolgokat elfogadni, felfogni és megérteni. Ehhez a merev, szemellenzős énem kellene, de az meg gyenge, fos, hogy kiálljon magáért. Szerencse?

Lehet, tartani kellene egy bőröndöt becsomagolva (futó cucc persze része lenne), egy külföldön (más néven) vezetett bankszámla, hogy bármikor lehetőségem legyen dobbantani. Ijesztő gondolat, de az még ijesztőbb, hogy felmerült bennem.

A gólyák tesznek rá

A választási eredményekről nem óhajtok semmit írni. Szóban és FB-n már kinyilvánítottam a véleményemet, nem szeretném e blogot is terhelni vele.

Az élet megy tovább, ahogyan azt ma reggel futás közben már észleltem is.

Ja, ja, éppen kicsi gólyák készültek, mikor lekaptam a széttárt szárnyú hímet.

Csodásan

A mai nap egy szuper nap volt.

Futottam egy nagyon jólesőt kora reggel, amit egy szavazással zártam. Otthon a szeretett férfi várt.

Közös reggeli, majd összeszedelőzködtünk. A biciklik a kocsi hátuljába, mi előre, és irány Szilvásvárad.

Miután leparkoltunk, nekiindultunk felfelé. S csak tekertünk, s csak tekertünk a hegynek fel. Egy leállóban megnyugtatott, hogy már nem sokára a tetőn vagyunk. Ezúttal is bebizonyosodott, ha egy pasi azt mondja, a nehézségeknek mindjárt vége, akkor nyugodtan triplázzam meg az általa sugallottakat.

Aztán 14 km után már tényleg jöhetett a lefele. Hát, én ezt sem tudtam úgy abszolválni, ahogyan ő. Ebben is lassabb voltam.

Viszont az idő csodálatos volt, a Bükk fennsíkon még hatalmas hóvirág mezők voltak.

Leérve a völgybe kiültünk egy étterem teraszára, és jól megebédeltünk.

Hazaérve pedig még bekapcsolódhattunk a Paris-Roubaix kerékpárverseny hátralevő 82 km-ébe. A kedvencem 55 km-nél előreszökött, és onnantól kezdve már csak azért drukkolhattam, hogy minden nehézség nélkül célba érjen – elsőként.

Mivel ez a nap szuper, tehát Peter Sagan is gyönyörűen megnyerte a versenyt.

A koronát a napra már csak egy valami tehetné fel. No, majd meglátjuk…

Felejtős

Álmomban futottam. Vagy legalábbis a péntekre tervezett távom egy részét teljesítettem (kb. 45 km-t), és megérkezésemkor realizáltam, hogy bizony lemaradt az a Kör, amit Bánkúttól indulva kívánok majd megtenni.

Aztán az álmomban valamiféle élőlényeket (nem derült ki, hogy állat vagy növény, de olyan mindkettő) szedegettem le magamról, amelyek úgy ragadtak a csupasz bőrömre (pl. a hasamra), mint ruhára az apró bogáncsok.

Hess-hess-hess! Még addig két éjszaka van. Remélem, elfelejtem ezen álom érzéseit.

Bókok

Tegnapi első:

Ülünk a tóparton, a nappal igyekszem szembefordulni és napoztatni az arcomat.
A pihenő pad másik oldalán ül. Beszélgetünk, majd egyszer csak megjegyzi:
– Tudtam, hogy nem vagy csúnya, de most nagyon szép vagy.

Második:

Vacsorára tejberizst főztem neki, mert szereti, mert jóízűen megeszi, ha főzök. Megszoktam mutatni, mennyi rizsből készítem, mert szerinte elég egy adag is.
Kész lett, majd nem oly sokára csak a hűlt helye volt, vagyis csak a beáztatott fazék és a használt tányér.
– Hát, ha dupla ennyit csináltál volna, akkor annyit ettem volna meg. Finom volt, mint mindig – hangzott el a dicséret. Majd hozzátette:
– Két dolgot nagyon tudsz…
És itt sorolta a kettőt, plusz egyet.
– Vagyis hármat – mondom erre.
– De még azt is nagyon jól tudod – folytatta a felsorolást.
– Tehát négy dolgot – javítom ki.

S itt már megállt, mert hát jóból is megárt a sok.

Hétvégém szeretettel

A szombati versenyből nem lett semmi, mert elhalasztották. Lehetőségem lett volna tegnap, hogy egy másik hegyre fussak fel helyette, de nem sok kedvet éreztem, hogy verseny keretei között loholjak. Inkább hagytam, hogy mások élvezzék ezt az élményt, én inkább teljesítettem a Polar program edzésterve szerinti lassú futásomat alacsony pulzussal.

Mondjuk, ez a lassú futás inkább hosszú futás lenne 2-es zónás pulzussal, de ugye ez nekem lassú futás is. Kocogás, ha úgy tetszik. Mivel Egerben csámborogtam, igyekeztem egy-két dombocskát is megfutni, azaz ilyenkor teszek a sebességre, lényeg, hogy a pulzusom ne menjen fel az adott határ felé tartósan. Ha ehhez egy helyben kell a lábaimat emelgetnem futás gyanánt, akkor megteszem azt is. Legyen meg a terhelés és az időtartam, ennyi.

Amúgy a hétvége szuper volt. Én legalábbis nagyon jól éreztem magamat. Pénteken délután még gyorsan kitakarítottam, majd lazultam. Szombaton a délelőttöm szabad volt, így egy laza (csak egy kicsit nyomtam meg az utolsó 10-15 percet) görgőzés után csak a szennyestartó kiürítésére fókuszáltam, azaz mosattam, teregettem, mosattam, teregettem, stb. Majd megfőztem az ebédemet, olvastam, ettem, és meg is érkezett a párom a szerszámjaival.

Úgyhogy meg is szerelte az egyik ajtó zárját. Megkérdezte, mivel fizetek, és megállapodtunk a természetbeni fizetésben. Jó döntés volt…

A délután henyéléssel töltöttük, csak este felé ballagtunk le a boltba, hogy egy kicsit sétáljunk.

Az éjszaka rövidebb volt egy órával, de ahhoz képest kialudtam magamat. Kényelmesen elkészültünk, majd indultunk a versenyre. Úgy készültem, hogy vagy versenyzek, vagy nem. Ha nem, akkor csak elfutkározok a városban. Hát, így is lett. Nem éreztem magamban a versenyszellemet, és az idő is elég szomorkás volt. De így is kellemes és jóleső lett a kocogásom. Nem fájt a lábam, csak utólag éreztem egy kis feszülést a sarkamban. Ma már abból sincs semmi.

Még megkajáltunk az egyik kis gyorsétkezdében (nem multi), majd indultunk is haza. Itthon még elcsíptük a Gent-Wevelgem kerékpárverseny utolsó 60 km-ét, és láttam a kedvenc kerékpárosom hihetetlenül pofátlan győzelmét. Megküzdött érte, de ahogy csinálta, azt teljesen rá vall.

Reggel szokásosan korán keltem, és ő is velem, mert ment melóba.

Szar volt felkelni (egy órával hamarabb a szokottnál). Hülye óraátállítás. Így lemondtam a funkcionális edzésről, s helyette tekertem egy keményebbet. Ja, meg megcsináltam a burpee-ket. Mivel két nap adagjával el voltam maradva, muszáj volt bepótolnom a 2 x 32 db-ot. Lett belőle 100. (Tudok számolni, csak a 3 x 32 db-hoz hozzácsaptam még négyet, hogy kerek legyen a szám.)

Álom röviden

Vannak álmok, amikből nem szívesen ébredek. Ez volt a ma hajnali is. Kíváncsi lettem volna a végkifejletre, de ez most nem jött össze, mert ébresztett a mobil.

A történet lényege az volt, hogy egy nálam jóval fiatalabb (akár a fiam is lehetett volna) pasival kerülgettük egymást, legalábbis ő engem. Tény, hogy engem sem hagyott hidegen. Éppen ott tartottunk, hogy próbáltam sugalmazni neki, hogy lehet, bejövök neki, de semmi értelme a dolognak, mert én idősebb vagyok nála, jóval.
Aztán felébredtem.