Szeretek buszon utazni. Lehetőleg egyedül. Hallgathatok zenét, közben relaxálhatok vagy bambulhatok ki a fejemből, az ablakon. Akár olvashatok is.

Bp-n képes voltam a hosszabb villamos utat választani, mert addig is utazom, s nem mellesleg a Duna-parton is járok egy-két kilométer erejéig. Meg is érte, mert szép volt a reggeli napsütésben minden: a folyó, a város. Láttam vadludakat is v-alakban repülni.

Egyébként köszönöm szépen, jól vagyok. Zajlik az életem a maga medrében. Valami megosztható, valami nem (sem gondolatok, sem érzések).
Úgy tűnik, alapozódik a jövőm. Ezzel kapcsolatosan csak annyi értetlenkedő gondolatom lenne: ami nekem tök nyilvánvaló lehetőség, az a másik félnek miért esik le nagysokára. De a lényeg, hogy megtörtént, s partnerek leszünk. Ahogy megálmodtam.

Szeretem, ha az álmaim teljesülnek. Csak tudnom kell türelmesnek és el-, megengedőnek lennem….mosoly…