Van ugye az, amin nem lehet változtatni, így egyetelen dolgot csinálhat az ember lánya, ha elfogadja, megbékél vele. Igyekszem én is így tenni, bár felmerül bennem az, hogy bizonyos területen mennyire adom fel a saját igényeimet, vagy akár írhatnám is... Tovább →

A múlt hét is gyorsan eltelt. Mivel kisebb felújítás van és volt a melóhelyen, csak egy napot voltam benn az irodában. Jó volt itthon dolgozni. A telihold az alvásomra tett jótékonyhatását újfent élveztem tegnap estig. Mélyen és jókat aludtam hétközben.... Tovább →

Tudni kell bocsánatot kérni. Mindegy, hogy “nagy” vagy “kicsi” dologról van szó. Az én szememben vagy megnő a bocsánatot kérő személy, vagy a porba hull, ha nem képes kimondani: ne haragudj, ezt elrontottam. S tudom, hogy mindezt én is elérhetem... Tovább →

A múlt hetet leginkább azért vártam, mert végre egy hét munkától távol. 4 nap totális pihenés, megtoldva a szerdával, ami szintén laza volt, és végre napos. Csütörtök délelőtt pakoltam, raktam egybe a listára összeírt holmikat, miket szeretnék a 4 napos... Tovább →

Vagy megszoksz, vagy megszöksz – szól a mondás. Úgy módosítom: vagy változtatok a hozzáállásomon, az érzelmi reakciómon, vagy tölthetem a napjaimat félelemben, haragban és gyűlöletben. A múlt hét közepén (hello, részleges napfogyatkozás!) történtek rávilágítottak, hogy ezt magam nem tudom megoldani,... Tovább →

Nem csoda, ha meg vagyok zavarodva, ha nehéz megtalálnom az egyensúlyomat. Ha csak a kicsiny világomat, a mindennapi dolgaimat, életemet tekintem, akkor az olyan … normális. Vagyis számomra az. Tudom, az úgy áll a talpán: aminek a földön kell lennie,... Tovább →

Sűrű volt a múlt hét. Szerda reggel levittem az autót a szervizbe, ahogy az előtt héten lebeszéltem, majd nagy vígan hazabaktattam dolgozni. Aznap home office-ban voltam. Másnap már újra be kellett mennem az irodába. Délben hívott a szerelő, hogy ez... Tovább →

Úgy neki menni egy maratonnak, hogy aznap reggel még egy kinezio tapaszt ragasztok a jobb medialis vastusomra, az nem túl biztató. Sikerült úgy a felkészülésem, és mondhatom, hogy az elmúlt másfél évem a fáradásos törés óta, hogy semmi izomsérülésem nem... Tovább →

Október van. Gyorsan telik ez az év is. Persze, mert folyamatosan történik valami, és közben meg semmi. A munkahellyel kapcsolatosan vegyes érzéseim vannak. Azon dolgozom magamban, magamon, hogy ez másként legyen. A két kolléganő közül az egyik – akiről már... Tovább →

Mivel múlt szombaton nem utaztunk a szüleimhez, a gyermekeimet magamhoz invitáltam ebédre. Készültem három féle húsétellel, ebből kétféle elvitelre, egy pedig maga az ebéd volt körettel. Nem vagyok nagy szakács, és különösebben a főzés nem lelkesít, így inkább tehernek éreztem,... Tovább →

Múlt hét kedden elbaktattam a művházba, ahol a festőiskolát tartják ezeken az estéken. Lelkesedéssel mentem, és egy szűk óra múltán, miután megvártam, hogy a nagyobb zápor elálljon, hazagyalogoltam. Nos, amit én szerettem volna, az ott “nem van”. Festeni lehet (azaz... Tovább →