Az ember életében dolgok hol hangsúlyt kapnak, hol eltörpülnek, jelentéktelennek látszanak. A perspektíva, a látószög változik. Ami tegnap még a világvégének számított, mára már csak egy lepke szellentésének hat. S ami csak egy apró hiányosságnak számított az elmúlt években, az... Tovább →

Az utolsó reggelem a Mátrában. Megint az történt, ahogy egy kiruccanáson (nyaralás, üdülés, hosszú hétvége) szokott lenni. Az első egy-két napon még azt éreztem, hogy végtelen időm van, messze még a hazaindulás ideje. Aztán kettőt pislogtam, és egy bőséges reggeli... Tovább →

Szeretek itthon lenni. Ugyan néha azt érzem, hogy a semmibe mennek a napjaim, különösen, ha egy nap úgy alakul, hogy csak edzek, illetve egy-két apró teendőt csinálok. Ezeken a napokon van némi lelkiismeret furdalásom…. De pont azért is jó lenne... Tovább →

Újabb hét telt el. Annyira megszoktam, hogy az évi kb. 30 nap szabadságon kívül mindig dolgoztam az elmúlt 19-20 évben, hogy most emlékeztetnem kell magamat arra, másnap nem megyek dolgozni. Egyelőre még nincs hova. Ezen a héten már visszatértem a... Tovább →

Múlt csütörtökön fél 12-kor kezdődött az online állásinterjúm azzal a céggel, aki egyáltalán eddig szóbaállt velem. Két feladat teljesítése után volt az interjú. Készültem rá, tényleg. 3/4 órás volt, és befejeztével úgy éreztem, hogy katasztrófa voltam. Egy értelmes mondatot nem... Tovább →

Telik az idő. Szépen, lassan. Eddig három helyre adtam be a jelentkezésemet, de csak egy helyről jeleztek vissza azzal, hogy küldtek 7 kérdést első feladatként, amire 3 napon belül válaszolnom kellett, .pdf fáljba lementve. Hála a jó égnek, van ingynenes... Tovább →

Őszintén szólva leginkább az dühít, hogy minden a hátam mögött zajlott. Azt még megértem, hogy az a “bizonyos” kolléganő egy árva szót sem szólt arról, hogy egyáltalán nem akar velem együtt dolgozni, de azt már nem, hogy a másik kolléganő,... Tovább →

Nos, az előző bejegyzésem pozitív listájáról máris kihúzhatok egyet: a munkahelyen elég jól felszerelt az edzőterem. Vagyis így ez a mondat még mindig fedi a valóságot, viszont egy “volt” szóval kell kiegészítenem tegnap délután óta. Bár a volt főnököm azt... Tovább →

Két hete írtam ide utoljára. Azóta mi minden is történt?! Például az, hogy két darab hét eltelt. Egy hete pénteken volt a Pál utcai fiúk c. előadás a Vígszínházban. Egész héten emlékeztettnek kellett magamat a programra, nehogy úgy járjak, hogy... Tovább →

Na, az már elég furcsa, hogy egy félórán belül két telefonhívást is kapok egy-egy anyukától, hogy hozná a gyerekét hozzám oldásra. Furi, ha abba a kontextusba helyezem a hívásokat, hogy tavaly tavasz óta egyetlen megkeresést sem kaptam bejelentkezés céljából. Igaz,... Tovább →

Az elmúlt két hét nyugodtan telt. Üdítő, hogy nincs konstans szorító érzés a gyomrom táján. S bár még nem vagyunk “örök barik” azzal a bizonyos kolléganővel, de legalább már könnyebben kommunikálok vele, és ő sem úgy beszél – jó részt... Tovább →