Hol is tartok?!

Amellett, hogy az éjszaka négyszer felébredtem és kimentem WC-re, még álmodtam is. Amire leginkább emlékszem az “esti mesékből”, az az a történet részlet, amikor a kineziológia oktatóm bemutatja – kicsit orrom alá dörgölve -, hogy ő simán átmegy a falon. Persze, rögtön éreztem is, milyen béna vagyok, hogy nekem ezt (a sziddhit) még nem sikerült elsajátítanom.
Az csak hab volt a tortán, mikor kisebbik gyermekem simán megtette ugyanezt. Mármint, hogy átpárolgott a fal túloldalára.

Azt hiszem, lemaradásban vagyok a fejlődésben.

Vélemény, hozzászólás?