Soha nem tartottam magam ty??kany??nak, anya-t?�pusnak, mert nem vagyok az. Szeretek foglalkozni a gyerekeimmel, ell??tom ??ket, megteszem, ami t??lem telik. De vagyok ??n is. Nem n??, nem feles??g, nem h??ziasszony, hanem egy l??lek, aki nem tal??lta meg m??g az ??tj??t. A saj??t ??tj??t. Ami mell?? m??g b??ven oda f??rnek a gyerekeim is kb. egyenl?? ar??nyban (mikor fogantak, megsz??lettek, otthon voltam vel??k, akkor szinte csak ??k voltak fontosak).
Egy fest??nek, egy ??nekesnek, egy k??pz??m??v??sznek is lehetnek gyerekei, akiket teljes sz?�v??b??l szeret, ??s ell??t, ??s foglalkozik vel??k, k??zben pedig beteljes?�ti az ??letc??lj??t: a m??v??szetekben val?? kiteljesed??st. Alkot.
Valami ilyesmire gondolok ??n is. Nem fogok k??pet festeni, nem fogok ??nekelni, nem fogok gy??ngy??ket f??zni, mert nem k??tnek le. T??ncolhatn??k, ha akarn??k, j??rhatn??k a szeretetszolg??lathoz ??nk??ntesnek, ha ez kiel??g?�ten?? “alkot??si” v??gyam. De nem tu!
dom, hogy mi az, ami nekem megfelel??.