Nem akarok undok lenni és szemét, de úgy látszik, az sem segít, ha passzív vagyok és jóindulatú. Tényleg csak abban bízom, hogy az idő segít, megérteti a volt pasimmal, hogy nem, nem és nem óhajtok visszamenni hozzá, hiába nyomja, hogy... Tovább →

Most így a lefutott 73,4 km után az ismerősök gratulálnak, és próbálják ésszel felfogni, hogyan lehet ennyit futni. Ráadásul úgy, hogy utána simán talpon vagyok, jövök-megyek, dolgozom, és ma már futottam 38 percet nem is kis tempóban. Úgy lehet megcsinálni,... Tovább →

Akár íratnék egy percről percre beszámolót is, de most nincs kedvem. Inkább csak benyomásokat, élményeket, gondolatokat szeretnék írni nagyjábóli sorrendben. Annyit még elöljáróban, hogy a legjobb választás volt, mikor a csapat tagjainak Anitát és Janit kértem fel. Nagyon jó hármas... Tovább →

Mikor tök unalmasnak, eseménytelennek tűnik a hetem (értsd: a délutánjaim), akkor már számíthatok arra, hogy egyik nap sem fogok unatkozni. Most is így van. Pedig olyan jó lett volna legalább egy délutánon heverészni, olvasni és semmit sem csinálni. Tudom, mindig... Tovább →

A ballagás ebédjét egy nappal később az egy közeli étteremben ejtettük meg. A kisebbik gyermekem ugyan hiányzott (külföldön volt egy röplabda fesztiválon), így csak négyen ültünk az asztalnál. A rendelést még egy másik pincér vette fel, de a levest már... Tovább →

Ez is az a nap, mikor úgy megyek haza, hogy legszívesebben csak feküdnék, és néznék ki a fejemből, miután egy pohár vöröset vagy egy pár korty rövidet magamba döntöttem. Gyanítom, hogy ebből csak az előbbi fog megvalósulni. Bár még előfordulhat,... Tovább →

Nem, kifejezetten nem vagyok Ákos-rajongó, viszont egy-két dalát szeretem, értékelem. Rég hallottam tőle olyan számot, ami azonnal megfogott. Tegnap újra megtörtént. Az autómban zúgtam haza. Az ablaktörlő az esőcsepekkel birkózott, sokszor nyerésre állt. A rádió sorra játszotta a zeneszámokat, szinte... Tovább →

Már hetek óta fel-felmerül bennem, hogy ideje lenne a kolléganőhöz ellátogatnom egy oldás erejéig. Aztán tegnap masszázs alatt (mert ugye az ember lányának ekkor – is – van ideje gondolkozni) eldöntöttem, még aznap este felhívom egy időpontért. Hívtam, és mára... Tovább →

Szaladnak el a napok és a hetek, ha a munkáról, a hétköznapi teendőkről van szó. Meg-megdöbbenek, hogy már megint elérkezett a heti takarítás ideje, vagy már megint hétfő van. Közben meg őrületesen hosszúnak tűnik két darab hét, vagy akár 4... Tovább →

A mosolyom nem őszinte, inkább keserű. Szűk három évig egyszer sem hagyta el a száját a “szeretlek” szó. Most bepótolja. Türelmes vagyok, mert tudom, milyen érzelmek dúlnak ebben a helyzetben egy emberben. Keresztülmentem én is ezen, nem egyszer. Felértékelődik az... Tovább →

Ritkán bánom meg a döntéseimet, a velem történteket, de a ma esti monológ után erős késztetést érzek arra, hogy így tegyek. Elárultnak, kicsit becsapottnak érzem magamat. S ha valóban nem bánok egy döntést, akkor az az volt, amit legutóljára hoztam... Tovább →