Így tizenx nap után már érdekes állapotba kerültem: látszólagos nyugodtságom mögött egy türelmetlen nő dobol az ujjaival, és azt kérdi, mikor lesz már péntek délután. És ott van az, hogy hogyan tekintsek magunkra. Úgy, mint két, újonnan találkozott emberre (férfira... Tovább →

Just for the record: a múlt héten a kicsi akcióm miatt összesen 94,6 km-t futottam. Eddig a legtöbb. Hozzácsaptam még 27,7 km biciklizést. Egyébként az edző nem szidott meg. Ez köszönhető annak, hogy szülinapom volt, és hogy nem erőből futottam... Tovább →

Ahhoz, hogy a mai futásom létrejöjjön, az kellett, hogy lemondjak a jövő hétvégi TT-ről, szembe menjek a heti edzéstervvel, és nagy-nagy akaraterő, hogy minden úgy legyen, ahogyan azt kitaláltam. Előző napokban a google térképet bújtam, számolgattam, hogyan is fog kijönni... Tovább →

Egyelőre vége a hőségnek. A múlt hetet nagyjából jól bírtam, bár rendszeres volt a fejemben érzett nyomás. Még a szombati hosszú futásomat is sikerült megcsinálnom, amiből két óra jutott terepre, a többi a tó körül, majd 20-25 perc pedig aszfalton... Tovább →

Hülye kettősség van bennem. Egyik részem, a racionálisabb, az, ami elméletileg tisztán és józanul lát és gondolkodik, azt mondja, így jó, ahogy perpillanat van. Haladjon szépen minden a maga útján. Mindennek kell egy ki- és egy összefutási idő. Újra megismerni... Tovább →

A hosszú hétvégémről röviden és tömören csak annyit írnék: természetesen magától értetődő, szívből jövő és szerető. Lehet, újra 19 éves vagyok, csak nem tudok róla. Még mindig úgy tudok ránézni, mint akkor és 8 és fél éve. De ez jobb.... Tovább →

Annak idején hogyan tudtam minden nap legalább egy bejegyzést írni? Olyan, mintha most nem lennének gondolataim, érzéseim , nem történne velem semmi? Minden van. Érzés, gondolat, és történik is velem ez-az. Ha a jövőt tekintem, biztosan szívesen olvasnám ezeket pár... Tovább →

Kicsit altra tettem magamat. Csinálom a dolgaimat, futok, edzek (kicsi erősítés és jóga), igyekszek annyit aludni, amit lehet, olvasok, dolgozom, főzök, meg ilyesmik. Lélekben igyekszem a jelenben lenni, bár sokszor 230 km-rel arrébb vagyok és x nappal később. A napjaim... Tovább →

Megint párkapcsolati téma. Nem érdekel az, ha “szerelmes vagyok a szerelembe”, az sem, ha a kapcsolataim eddig bizonyos idő után véget értek. Ez nem bizonyít semmit. Az én lelki ismeretem tiszta. Minden fiút, pasit, férfit, akit közel engedtem magamhoz, komolyan... Tovább →

Az élet megtanítja az emberrel, hogy soha ne mondja azt, hogy soha, azaz ne véssen semmit kőbe, mert egy váratlan fordulattal megmutathatja, márpedig ez a kijelentés változhat, akár tetszik, akár nem. Megtanultam a leckét. Fájt annak idején nagyon. De legalább... Tovább →

Ha nem lennének a hétköznapok (munka, futás, gyerekek, egyéb tennivalók, történések), azt hinném, hogy téren és időn kívül vagyok. Különösen, amikor együtt vagyunk. Egy fajta lebegés, amit nem tudok semmihez sem kötni. Még a múlthoz sem, pedig onnan ered. Szerintem... Tovább →