A múlt héten majd’ két napot nem látott a macskám. Reggel elmentem otthonról, és csak másnap délután értem haza. A lakást rendben találtam, a macskám rezignáltan vette tudomásul, hogy végre hazaevett a fene, és a száraz kaján kívül valami szoftosabbat... Tovább →

Ma reggel történt az, hogy a nagyon éhes macska nem törődött azzal, hogy kihez-mihez dörgölődzik hozzá, mikor a kajájára várt. Így, miközben a tálkájába tettem a konzerv eledelét, a fejével a kezemhez dörgölődött többször is. Nahát, nahát! Itten már közeledés... Tovább →

Macskamanci minden nap mutat valami újat. Ami régi: még mindig fél tőlem, s gyanítom, ez jó ideig meg is marad. De szinte minden zajra összerezzen, felfigyel (kintről beszűrődő, hangosabb emberi hangokra egyből felkapja a fejét, stb.). Még mindig “vámpírosat” játszik,... Tovább →

Bank elintézve (hozzáférek a számlámhoz), macska átvéve. Mindkettő könnyen ment, és csak az utóbbival vannak azóta kalandjaim. Kezdjük azzal, hogy múlt szerdán hazahoztam, a hordózót letettem a szobámba, az egy csokorba rakott macskaholmik mellé. Kinyitottam a hordozó ajtaját, a macska... Tovább →

Nem tudom, nevezhetem-e ezt már pech-sorozatnak vagy még ott nem tartok. Kezdjük ott, azaz folytassam a szeptemberi mizériát azzal, hogy még múlt szombaton megrendeltem a macska-holmikat, amelyek nem érkeztek meg múlt péntekig, pedig már keddtől a Sameday futárszolgálat központi raktárában... Tovább →

A héten már én utáltam saját magamat. Minden nap felhúztam magamat valamin. Tudom, tudom, hogy túlságosan is hirtelen csattanok fel, és csendben is dühönghetnék, de szerintem pont ezzel az érzelem kitöréssel eresztem ki a gőzt, és őrzöm meg a mentális... Tovább →

Hát, kár volt meghízni. Mondhatni 14 éves korom óta nem voltam megelégedve a testemmel, még akkor sem, amikor megkaptam azt, amire mindig is vágytam. De hát, akinek egyszer eltorzul az önképe, aztán nagyon nehezen (vagy soha) nem tudja visszafordítani normálisba.... Tovább →

Megtapasztalva az elmúlt két és fél hetet azt kell írnom, hogy ez a szeptember nem az én hónapom. Közvetlenül vagy közvetve szinte mindennapra jut valami feldolgozandó. A hét eddigi csúcspontja az volt, mikor a karosszérialakatos telefonon közölte, mennyibe fog fájni... Tovább →

Bár ötödik osztályos koromtól sporttagozatos voltam négy évig, ahova felvételivel kerültem, soha nem jeleskedtem a sportnak semmelyik ágában. Volt heti 7-8 óra testnevelésóránk, s azon kívül heti 2-3 délutáni edzés. Egy darabig. Aztán már csak a jobbaknak akart a tesitanárnőnk... Tovább →

Mostanában olyan riktán sikerül írnom, hogy legtöbbször fogalmam sincs, hogy mit említettem már és mit nem. Szerintem még nem írtam arról, hogy mennyire nem sikerült az egy hetes kiruccanásom a Kelet-Mecsek alján. Amilyen mázlim volt, természetesen akkor kezdődött az újabb... Tovább →

Míg tegnap azt hangoztattam (tudatlanként), hogy elsősorban azért tartom rossz dolognak, hogy az autómban kár keletkezett, mert macerásnak tartom szervizbe/karosszérialakatoshoz vinnem. Ma reggel után már hozzáteszem, hogy a “felesleges” pénzkiadás sem hiányzik. Megnyugtatott a szaki, hogy bontott vagy utángyártott alkatrészeket... Tovább →