Ketten – együtt
Azt mondják, bolond a szív. Az ész pedig realista. A szív intuitív. Az észt pedig az ego uralja. Az egyik a jobb oldal. A másik a bal. A szív megérti az észt. De vajon az ész mennyire lát bele a... Tovább →
Töredék
Milyen az
Ült a padon. Élvezte a viszonylagos csendet, melyet a fák lombjainak neszezése és a lábai előtt elterültő víz csobbanásai színesítettek. A nap sugarai melegen ölelték körül. Szerelmetes ölelés volt. Rágondolt. Ha nem is tudta minden vonását tisztán felidézni, a mozdulatai,... Tovább →
Forever
– Már megint fogytál – nézett rá a barátnője méregetve. Megvonta a vállát. – Pasihiány – azokban a napokban mindent ezzel hárított, viccesen. De komolyan vették. A barátnője vizsgálgatta. – Még mindig ő? Csendben ült a kőkerítés tetején, csak a... Tovább →
A szív igaza
– Hihetetlen vagy, szív! – Ezt meg miért mondod nekem? – Már megint neked lett igazad – válaszolta az ész. – Miben? – érdeklődött a szív. – A legutóbbi beszélgetésünket azzal zártad le, hogy valaminek soha sincs vége, és számodra... Tovább →
Értés
Ott feküdt, nyugodtan, vörösbe hajló pirosan és csendben, ritmusosan dobogott. Az ész nem messze tőle egy helyben téblábolt, majd elindult a szív felé. Megállt mellette, figyelte a szív rezdüléseit. De az csak határtalan nyugalommal dobogott tovább. Az észt kezdte bosszantani... Tovább →
Fikció-szösszenet
Állt az ablak előtt és a szomszéd házat bámulta. A kezében egy kávéval teli bögre volt. A reggeleket ezzel kezdte. Kávé, az ébredező kinti világ figyelése és a csend. Szüksége volt rá, hogy felkészülhessen a napra, és az éjszaka álmai... Tovább →
Csak egy pillanat
Mosolygott és lelkesen mesélt. A szavak peregtek a szájából, közben a vele szemben álló férfi kék szemeibe nézett. Villámszerűen csapott rá a vonzalom, amit azon nyomban elhessegetett. Bármilyen vonzó a kék szemével, a rövid, hullámos hajával, a megnyerő hangjával, ott a... Tovább →
Kontraszt
Nézte az arcát. A szemeit, a száját. Már össze tudta volna rakni a szeretett arc képét apró részletletekből is. S még is! Olyan idegennek tűnt… Ha a szája a szájával egy csókban forrt össze, mintha egymásnak teremtődtek volna. Ilyenkor eltűnt az... Tovább →
Dzsungelben
Még nem járt dzsungelben, de valahogy így képzelte azt a kuszaságot, amiben napok óta vergődött. Olykor felszabadult a nyomás alól, mintha egy napsütötte tisztásra ért volna, aztán újra a liánok ágai közt találta magát. Eleinte csak hajtogatta jobbra-balra az arcába... Tovább →
Gitárélet
Kinyitotta a szemeit. A szoba sötétségét az ablakon beszűrődő ködös, délelőtti fény uralta. Az ébresztőóra csörgött. Azzal ébresztette magát, pedig nem kellett sehova sietnie. Ráért. Már egy ideje. Mióta nem jár a közeli gyárba dolgozni. Eleinte egy felszabadult érzést adott... Tovább →
Mindig más
Ahogyan figyelte a lányt, úgy nőtt benne a vágy. A mozgása, a nevetése afrodiziákumként hatott rá. Bár nem rá mosolygott, tudta, hogy miatta és érte olyan vidám. Kívánta a lányt. Már egy órával előrébb járt gondolatban. Le sem kellett hunynia... Tovább →