Nézte az arcát. A szemeit, a száját. Már össze tudta volna rakni a szeretett arc képét apró részletletekből is. S még is! Olyan idegennek tűnt… Ha a szája a szájával egy csókban forrt össze, mintha egymásnak teremtődtek volna. Ilyenkor eltűnt az idegenség érzése. Felváltotta a tökéletesen ismerlek-érzés. Legszívesebben mindig csókolta volna.

S közben nem tudott mit kezdeni a két egymásnak ellentmondó érzéssel.