Make the change and have a rest

Jó volt ez a hosszú hétvége. Kipihentem magamat, szerintem. Kellett ez már!

Bár pénteken nem tudtam eljönni melóból hamarabb, ahogy szoktam, de azzal nyugtattam magamat, hogy úgy is 3 nap a kettő. Mindenesetre péntek délután már erősen lábat lógattam. Ha jól emlékszem, olvastam (Umberto Eco: A Foucault-inga).

Szombat délelőtt a sofőrömmel (a nagyobbik gyermeknek már van jogsija) a szomszéd nagyváros egyik bútorüzletébe látogattunk el extra, felesleges kanyarokat beletéve az odavezető útba még gyalog is (már kezdtem gyanakodni, hogy az égiek még sem akarják, hogy eljussak oda legalább egy szétnézés erejéig).
Miután végigszáguldottam a három szinten megtekintve a bőséges kanapé kínálatot, egy mellett lecövekeltem, és a színe, ami okkersárga (maradjunk ennél a sárgánál), ellenére két perc után kijelentettem, nekem ez kell. Bár gyorsan döntöttem, a fizetésre sokkal többet kellett várnunk. De türelmes voltam. Mindenesetre az elénk álló hölgyet megkérdeztem, hogy az előttünk már éppen fizetést intézők tartozéka e, mert ha nem, akkor mi lennénk a sorban következők. Ja, mi sorban állunk, jött a csodálkozó kérdés, amire csak bólinthattam.

A kanapé még nem díszíti a szobámat, bár rögtön elhozható (lett volna). De vasárnap már egy gyors ötlettől vezérelve, szétszedtem a franciaágy keretét, az egyik matracot a kisebbik gyermekem ágyára hagyományoztam, a másikon még alszok. Mindjárt több helyem lett a szobámban, és élmény bemenni. Ja, és edzeni is szabadabban tudok ott. Kipróbáltam tegnap reggel.

Szóval, a szombat egy része ezzel telt. A másik megint henyéléssel. Filmet néztem, meg talán olvastam.

Vasárnap délelőtt főztem (lasagne) futás után, közben ágyat szedtem széjjel, majd az ágyam hűlt helyén a matracon fekve néztem az újabban kipécézett sorozatot.

A tegnap délelőttöm ugyan nem kellett volna, hogy a főzésről szóljon, de ma és holnap is kell valamit ebédelni kisebbik gyermekemnek, így megint főztem. S amíg a sertéspörkölt rotyogott a gázon, addig némi takarítást is eszközöltem.

Ebéd utánra vártam a páromat. Ergo a délutánt vele töltöttem. “Jóvót, na!”

Vélemény, hozzászólás?