Egyedül?

Elgondolkoztattak ketten is azon, vajon tényleg bennem van-e a hiba, hogy nincs egy olyan barátnőm, akivel napi vagy heti szinten személyesen is tudnék találkozni. Akivel ki tudnám beszélni magamat, elmehetnék ide-oda (vásárolni, beülni valahova, vagy akár egy csajos hétvégére is), meg ilyesmi.

Lehet-e ezt erőltetni? Vagy hogy működik ez? Tény, hogy kevés lehetőségem van találkozni emberekkel. Itt, a munkahelyen meg perpillanat, nem igen van olyan női kolléga, akivel annyira szót értenék, hogy munkán kívül is szívesen találkoznék.

De azt hiszem, az az elsődleges oka, hogy nincs ilyen barátnő az életemben, mert mostanában nincs rá igényem. És időm sem.

Majd, ha úgy alakul, akkor lesz.

De az is sokat nyom a latba, hogy egyedül is elvagyok. Tudok mit kezdeni az időmmel, a gondolataimmal. És bár olykor jó kibeszélni magamat valakinek, az elmúlt években meg kellett tanulnom, hogy csak magamra számíthatok érzelmi téren. Ha meg már szakad a cérna, elmegyek kineziológushoz.

Vélemény, hozzászólás?