Fagyos hétvége

A múlt hetet pihenésre szántam. A melón kívül. Nekem a pihenés az, hogy a délutánjaimra nem szervezek semmit. Legfeljebb egy masszázst. Ez most péntek kora délutánra esett. Mindenesetre így is volt mindig valami. Hétfőn a párom volt nálam, a többi napokon pedig főzés, ez-az, szerdán könyvelő, aztán a szüleimhez ugrottam fel.
Talán még ez az elmúlt két év kifutása, hogy egyszerűen arra vágyom, hogy esténként lógassam a lábamat. Vagy esetleg egy egész hétvégén. Csak utána meg ne legyen lelkiismeret furdalásom, hogy nem csináltam semmi hasznosat…

Szombaton reggel összepakoltam magamat, futónak beöltözve a párom felé irányoztam magamat. Majd onnan pedig a futóprogramunkra autóztunk. Nem mondom azt, hogy verseny lett volna, mert inkább csak egy profi szervezésű barátságos futótúra volt.
Kíváncsi voltam, hogyan fog menni a futás egy jó másfél havi kihagyás után. És fog-e fájni a sarkam, talpam utána.

Nos, érezhető volt a kihagyás, de úgy éreztem, hogy nem sokat romlott a futóképességem (pulzus~sebesség).
Ami a lényeg, hogy ugyan az utolsó egy néhány kilométeren már éreztem a sarkamat, de másnapra nem romlott az állapota. Lehet, hogy a melegvizes fürdő (termál) is sokat javított rajta, illetve a hengerezés, amit kicsit gyatrán ejtettem meg aznap este. Lényeg, hogy reménykedem. Talán megint kimegyek futni a hétvégén.

Ami a vasárnapot illeti. Nos, az jól kezdődött, jól folytatódott, majd egy szép töréssel (úgy éreztem, nem én generáltam, csak belesodródtam) kezdődött a délután. Erősen elgondolkoztatott.

Na, ennek megfelelően alakult az éjszakám. Hol melegem volt, hol fáztam. Volt, hogy aludtam, volt, hogy azon morfondíroztam, miért nem alszom. Az álmaim is elég hülyeségek voltak, gondolom, mert már nyomokban sem emlékszem rájuk.

Mindennek ellenére agyilag frissen ébredtem, s bár az ébrenlét első 45 percében a görgőzést alkudtam ki magamnak mint kímélő edzést, egy pillatan alatt visszatértem az eredeti tervemhez, az erősítő intervallumos edzéshez, csak más gyakorlatsorral (ami elsőre könnyednek látszott, de aztán csak fáradtam itt is, ott is a végén, meg persze a burpee-kel erősítettem a szívemet, tüdőmet). Így hát megint megállapíthattam: ma is tettem magamért!

A lelki dolgokat meg majd helyre teszem. Van egy pár napom rá.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.