Csodásan

A mai nap egy szuper nap volt.

Futottam egy nagyon jólesőt kora reggel, amit egy szavazással zártam. Otthon a szeretett férfi várt.

Közös reggeli, majd összeszedelőzködtünk. A biciklik a kocsi hátuljába, mi előre, és irány Szilvásvárad.

Miután leparkoltunk, nekiindultunk felfelé. S csak tekertünk, s csak tekertünk a hegynek fel. Egy leállóban megnyugtatott, hogy már nem sokára a tetőn vagyunk. Ezúttal is bebizonyosodott, ha egy pasi azt mondja, a nehézségeknek mindjárt vége, akkor nyugodtan triplázzam meg az általa sugallottakat.

Aztán 14 km után már tényleg jöhetett a lefele. Hát, én ezt sem tudtam úgy abszolválni, ahogyan ő. Ebben is lassabb voltam.

Viszont az idő csodálatos volt, a Bükk fennsíkon még hatalmas hóvirág mezők voltak.

Leérve a völgybe kiültünk egy étterem teraszára, és jól megebédeltünk.

Hazaérve pedig még bekapcsolódhattunk a Paris-Roubaix kerékpárverseny hátralevő 82 km-ébe. A kedvencem 55 km-nél előreszökött, és onnantól kezdve már csak azért drukkolhattam, hogy minden nehézség nélkül célba érjen – elsőként.

Mivel ez a nap szuper, tehát Peter Sagan is gyönyörűen megnyerte a versenyt.

A koronát a napra már csak egy valami tehetné fel. No, majd meglátjuk…

Vélemény, hozzászólás?