Érzések

Hétfőn is, és kedden is voltak nálam oldáson.

Két hölgy. Az egyiküket már korábbról ismerem, a másik hölggyel még nem találkoztam. Ahogy már megszoktam, a vendégek széthullva érkeztek hozzám.

Egy másfél-két óra múlva mindketten mosolyogva, kisimulva ültek velem szemben. Ilyenkor tudom, ezért csinálom, ezért szeretem ezt a módszert. És ezért vállalom, hogy a napi meló után valakinek segítsek.

A tegnapi eset pedig megerősített abban, hogy mennyire vakká tudnak tenni minket az érzelmek. Leginkább a negatívak. A hölgynek megvan a tudása, ismerete ahhoz, hogy segítsen akár magán, akár a hozzátartozóján, de az őt elborító kétségbeesés és egyéb lehúzó érzelmek miatt eszébe se jutott, hogy elővegye azt, amit elméletileg tud.

Én csak segítek kikászálódni a katyvaszból annyira, hogy meglássa a vendég az lehetőséget a változásra, a csodát már ő végzi el magán, ha nem áll ellent.

Rettentően fontos, hogy miben hiszünk, milyen érzelmekkel viszonyulunk az életünk apró szeleteihez. Mert az valósul meg. Csak szólok (magamnak is)!

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.