Szeretem, ha úgy telik el a hétvégém, hogy eredményes volt. Most ez hülyén hangzik így, de nekem már eredmény, ha például sikerül előrehaladnom a nagytakarítással.

Futottam, takarítottam, mosattam a mosógéppel, teregettem, picit pihentem is (megnéztem a Milano-Sanremo egynapos kerékpárverseny utolsó 100 km-ét), meg megcsináltam azt is, amire nehezen veszem rá magamat, tegnap este még főztem is. Egy szóval tevékeny voltam.

Lehetett volna több mindent is belesűríteni, de már tele a hócipőm a “rohanással”, az “ezt is meg kéne csinálnom”, “ide is el kéne mennem” listákkal.

És nem, az nem énidő számomra, ha kitakaríthatom rendesen a gyermekeim szobáját, mert éppen apás hétvége van, és egyedül vagyok. Nekem az a kikapcsolódás, a feltöltődés, az energiakiegyensúlyozás, ha elmegyek biciklizni, túrázni, futni, hanyatt fekszem a kanapémon és valami jó könyvet olvasok, vagy nézek egy-két sorozatrészt.

Talán egyszer eljutok oda, hogy a tavaszi nagytakarításra is ekként fogok tekinteni, de ez nem most van.

S amúgy legjobban a vasárnapot szerettem.