Úgy tűnik, a jobb oldali piriformisom mutatott be nekem, és nem hagyta, hogy rendesen aludjak.

Kaptam egy tippet, és ennek megfelelően célzottan hengereztem kislabdával, és megkerestem a legfájóbb pontot, és jól ránehezedtem. Anyád!

És persze nyújtottam.

Ez után volt egy nyugodt napom, s közel sajgás mentes éjszakám. Aztán másnap túl sokat ültem az ülőlabdán (ahhoz képest, hogy addig több hónapig elő sem vettem), és este azt hittem, hogy a falról lekaparom a tapétát. Fájdalomcsillapítóval is elég nyugtalanra sikeredett az éj. Aztán tegnapra mintha elfújták volna az egészet. Piciny bejelzések vannak azóta, és más semmi.

Nem hagyom abba a nyújtását és a hengerezését. Muszáj extra figyelmet fordítanom rá, mert kivívta magának. Eddig csak legyintettem: piriformis? Ó, az nekem rendben van.

Ha-ha! Ha valamit tagadsz, elkerülsz, azt úgy is megkapod. Telibe. Hadd fájjon, ha már egyébként nem törődsz vele, semmibe veszed.

Arra azért kíváncsi lennék, milyen érzelmek kapcsolódhatnak hozzá.