Szombaton kimentem terepre futni. Az edző 2 óra 23 perc edzést írt elő, váltakozó pulzusszinttel.

Bár beszereztem némi izomlázat a combjaimba, de nagyon jólesett kinn futni.

Ma kommentálta az edző a merényletemet. Hát, nem cseszett le közvetlenül, de az e heti hosszú futásom (3 óra) tervéhez hozzáírta, hogy jó lenne, ha azt síkon ejteném meg, hogy lássa, hogyan alakul a teljesítményem az edzés során. Ja, a frissítést is csináljam normálisan. Ebből értettem, hogy nem örült, hogy kimentem terepre.

Most már mindegy. Nekem szükségem volt rá. A lelkemnek mindenképpen.

Azért a szombati edzést jó kislány módjára aszfalton és kevés emelkedővel fogom megejteni.

Már várom, hogy őszinte legyek.