A ballagás ebédjét egy nappal később az egy közeli étteremben ejtettük meg. A kisebbik gyermekem ugyan hiányzott (külföldön volt egy röplabda fesztiválon), így csak négyen ültünk az asztalnál.

A rendelést még egy másik pincér vette fel, de a levest már a “miénk” tette elénk. A szüleimet magázta, de engem már tegezett. Kicsit meglepődtem, de legyintettem magamban.

Ez a közvetlenség maradt is az ebéd végéig. Amikor is a számlát kértem, és a teljes cehhet szerettem volna fizetni. Akkor jött el az a pillanat is, mikor szemtől szemben kommunikáltunk egymással.

A srác már magázódott, mikor a számlát elém tette, és intéztük a kiegyenlítést.

Kifelemenet is engem bámult. Szerintem még akkor is azon gondolkodott, hogy én most ki vagyok: kinek a milye ebben a négyesben.