Elfogadni

Tudom, hogy tanulhatok a gyerekeimtől. Én, illetve az apjukkal, mi, adtunk egy alapot, egy keretet, egy kiindulást az élethez, az érzelmi életükhöz, a világlátásukhoz, valamennyit hoztak magukkal mint alapvető személyiség, a többi pedig az évek során alakul ki bennük.

Abban a korban vannak, amikor jön az első, második, esetleg harmadik szerelem. Vagy még egy sem, legfeljebb távolból rajongás (ezt még nem érzékeltem náluk).

A kisebbik már féléve jár egy lánnyal, a nagyobbik még nem talált az első párjára. Előkerült már a téma vele, hogy van-e valaki, aki őt érdekli. S mi, legalábbis én, azt is elfogadjuk, ha azonos nemű az, aki tetszik neki. Kerek-perec kijelentette, hogy őt nem érdekli a saját neme. És ellenérzései sincsenek a homoszexuálisokkal. Az iskolában (!) is vannak már párok.

Láttam rajta, hogy őszintén így gondolja. És örülök, hogy ilyen témákról is tudunk nyíltan, kendőzetlenül beszélni.

Néha fafejű, de jó látni, hogy meg van benne a rugalmasság és az elfogadás képessége is.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..