Hát ez is megtörtént. Leszámoltam a régi munkahelyemen.

Ezen a hétvégén két munka között vagyok, leszek.

S közben az albérletben fogok gürizni, hogy minden szekrény pakolható lehessen, hogy minden magunkkal vitt tárgy, ruha a helyére kerülhessen, hogy a lakás otthon lehessen legalább egy évig.

Most a kis autóm megpakolva robog az új lakóhelyünk felé. Csak a plüss cápa lát ki a hátsó ablakon…

Nem volt időm és gondolatom búcsúzni a régi munkahelytől, ahol közel 26 évet dolgoztam. Talán eljön annak is ideje.

Fura, hogy a távozásom nyomán derül ki számomra, hogy mennyien kedveltek, szerettek velem dolgozni, s mennyire fogok hiányozni a közvetlen kollégáknak. Ennyi biztatást és jókívánságot nem igazán kaptam még.

Tudom, nem vagyok egy társasági ember, de ilyenkor felül kellene bírálnom a hozzáállásomat. Lehet, jobban tenném, ha még jobban nyitnék emberek felé, és többször kidugnám az orromat a kisváramból, ahova behúzódok. És ápolnom kellene a régi ismerőseimmel is a kapcsolatot. Bár nem érzem magam magányosnak, jót tesznek az emberek a lelkemnek.

A változás egyébként is hasznos.