Nincs kedvem írni. Mert egyelőre semmi előrelépés lakásvásárlás ügyében.

Tanulás terén még legalább 3 és fél – 4 hónap gyakorlás, tanulás, vizsgára készülés. Igyekszem, tényleg.

Azért ma eljött egy kis mély pont. Kiléptem a mosdóajtón, szokásom szerint a hátsómmal fékeztem az ajtó becsapódását, és úgy maradtam. Támaszkodtam az ajtónak, és csak bámultam ki a fejemből, és legszívesebben hagytam volna a dagadt ruhát másra…. Aztán visszaültem a helyemre, és csináltam tovább a dolgomat.

Nem gondolok a szabadságra, mert tudom, annak még nem jött el az ideje. Majd…. Ha az új lakásomat festeni kell, takarítani és költözni….

Addig feszített a tempó. Kibírom. Megcsinálom.