Az oltás miatt eddig leginkább hideget kaptam, vagy néma rosszallást. Persze, akadnak a döntésemet megértő és elfogadó reagálások is.

Azt hiszem, annál hathatósabb rábeszélés nincs, mikor a kolléganő elém állt hétfő reggel, és őszintén azt mondta, hogy nem szeretné, ha e miatt ne jönnék dolgozni, mert hiányoznék neki.

Vannak emberek, akik érdek nélküli, csupaszív emberek, és … őszinték.

Ugyan nem tudom, mivel érdemeltem ki a felém irányuló kedvességét, de meghatott.

De ha beoltatom magamat, akkor sem miatta lesz. Egyelőre két okot találtam saját magam meggyőzésére mindamellett, hogy a testem-lelkem megerőszakolásának érzem, ha beadom a derekamat. Talán bele fogok tudni nézni reggelente a tükörbe, hogy ne köpjem le a tükörképemet…