A hűtőt megvettem. Gondolkoztam azon, mi legyen: most vegyem meg a black Friday-t kihasználva, vagy várjak, és az új lakásomba szállíttassam.

A sorsra bíztam. Mivel az a hűtő már kifogyott a webshopban, amit kinéztem, így újat szemeltem ki. Úgy voltam vele, ha múlt pénteken leárazzák (utána kerestem, és máshol magasabb árakon megy), akkor megrendelem, s majd a költöztető cég átcipeli az albérletből a többi cuccal együtt. Ha meg marad az eredeti áron, akkor még lesz két hetem szétnézni a piacon: hol mennyiért mit.

Hát, leárazták, nem is pár forinttal, így gyorsan megrendeltem. Még a kiszállítás díjával is megérte. Úgy meg különösen, hogy szombaton ki is hozta a fuvarozó cég. Igaz, szörnyű volt hallgatni, ahogy felráncigálták a másodikra. Remélem, lett némi lelkiismeret furdalásuk, mikor meglátták, hogy a lakásajtóban állva hallottam, mit művelnek, illetve a kapott ezres után (egyébként a felcipelés benne volt a szállításdíjban).

Szerencsére a hűtő működik. Osztottam-szoroztam, és egy nap után kibontottam, bekapcsoltam, és így tudom, perpillanat, nincs baja.

A hétvégén már kezdtem csomagolni, illetve készülni a lakás átadására némi takarítással.

Listát készítettem, hogy milyen feladataim vannak. És jó érzés esténként arra gondolni, ebből ki tudok valamit pipálni.

Egyik legnagyobb macera számomra a doboz kéregetés. Nehéz odamennem egy boltoshoz, megkérdeznem, van-e felesleges dobozuk költözéshez. Nevezhetjük gyávaságnak is.

Szerencsére más módon is elém kerülnek feles dobozok, amiket hazavihetek.