Semmihez sem fogható érzés, amikor találok a kisebbik gyermek szobájában egy olyan dobozt a gyerek kipakolatlan dobozai között, amiben az én és egyéb, közös cuccok vannak.

Sejtettem, hogy még van valahol egy ilyen, hiszen hiányoltam a Bach virág cseppjeimet. A többi, mellette levő holmit nem igazán. Szóval, újfent törhetem a fejemet, azokat hova pakoljam.

Ami egy kicsit könnyebbé teszi a helyzetet, találtam a komódomban egy nagyjából üres kis fiókot.

Hogy mennyire “szenvedek” a pakolóhely hiánytól, jelzi az is, hogy rábeszéltem a gyerekemet, hogy inkább a tárolós ágyat válassza, mert oda majd lehet tenni ezt-azt (ágyneműre gondoltam …. na, jó! meg másra is ….).

Kezdem élvezni, hogy nem szorítanak határidők, sürgős tennivalók, tanulnivalók listái. Így, hogy egyedül vagyok a lakásban, elég csak magamról gondoskodnom, ami a kaját illeti. Ez pedig elég egyszerű. Egy szóval, most az összes szabadidőmben pihenek. Ami jelenti a sorozat vagy filmnézést, olvasást.

Ami a kaját illeti, az elmúlt hetekben nagyon elengedtem a gyeplőt. Vagyis némi extra édességgel jutalmaztam, vigasztaltam magamat a költözés, rendezkedés megoldandó és megoldott feladataiért. Ezen plusz szénhidrát bevitelt persze edzéssel és napi 9 óra üléssel nem lehet kompenzálni.

Úgyhogy most jön az odafigyelés, hogy kényelmesebben érezzem magamat a bőrömben megszabadulva a feljött pár kilótól.