Fagyos és/vagy forró

Ugye két kolléganővel dolgozom együtt. A kezük alá, ha nem is vagyok a beosztottjuk.

Az egyiküket kenyérre lehet kenni. Jóindulatú, vidám, talpraesett nő. Vele eddig konfliktus mentesen tudtam dolgozni.

A másik kolléganővel vigyáznom kell. Nagyon hangulatember, és sajnos, ritkán van a jobbik hangulatában. Ha nem fogom magamat vissza, akkor a héten keményen összeszólalkoztunk volna az ő beszólása és a nem teljes körű információ átadása miatt.

Ha eddig nem sikerült elfogadnom egy ember negatív hozzáállását a vele és körülötte történő dolgokhoz, élő emberekhez, akkor most jobb, ha megteszem, különben lesznek feszült munkanapjaim.

Még dolgoznom kell magamon, hogy meg se halljam vagy elengedjem a fülem mellett, ahogyan nyilatkozik egy-egy emberről (pl. a főnökünkről), ahogyan leszól másokat, és hogy ő milyen fáradt, neki milyen nehéz (se kutyája, se macskája, csak egy pasija, akivel nem él együtt tudtommal). Mindeki másnak arany élete van hozzá képest, ha őt hallgatom.

Egy hónap múlva home office-ban lehetek én is heti két alkalommal. Fura módon mindig akkor leszek a munkában, amikor ő otthon, és fordítva. Heti egy nap pedig csak elleszünk egy irodában.

És hogy bírom a hőséget?! A munkahelyen légkondi megy déltől, aztán itthon is van a szobámban egy (hm, különös, a gyermekeim megint megnyerték a hűvösebb szobákat). Az utcára pedig csak akkor megyek, ha muszáj, vagy mazochista módon biciklivel megyek munkába…

Egyébként még mindig a jegesmacik családjából származónak tartom magamat nyári születésem ellenére. Hát, mint tudjuk, a jegesmedvék helyzete sem olyan fagyos az elmúlt években, szóval, én mit szóljak a 37 C fokhoz?



Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..