Holnap lesz egy hete, hogy voltam oldáson. Azóta lényegesen jobb a helyzet, nyugodtabb is vagyok. Ma azonban a régen ejtett hibáimmal (kettő) kellett szembesülnöm. A kudarctűrésem lett próbára téve, s közben annyi meló szakadt a nyakamba, hogy pisilni is alig volt időm kimenni, pedig itthon dolgoztam. Ugyan fél ötkor kikapcsoltam a laptopot, rá egy félórára újraindítottam, hogy leellenőrizzem az összes kérdéses rendelést, rendben vannak-e. Egy szóval 6 órakor be is fejeztem mára a munkát.

Szeretem, ha pörgős egy nap, akár egy hét, de azt nem, ha közben szégyellem magam azért, mert hibáztam, s ezzel másnak adok plusz munkát.

Folyamatosan tanulok. Tudom, nagyon oda kell figyelnem mindenre, mert hajlamos vagyok a pontatlanságra, figyelmetlenségre, s így hibázok. Irigylem azokat, akiknek ez csípőből megy.

Már fáradtan kezdtem a hetet, mert a hétvégén én voltam a házigazda, a vendéglátó, és főztem ünnepi ebédet vasárnap. Mivel ilyet régen csináltam már, dupla erőfeszítést kívánt tőlem. Hát, azért azt remélem, hogy a szüleim és a két gyerekem jól érezte magát.